Szűk többséggel ugyan, de győztek az igenek a vasárnapi népszavazáson Törökországban. Rendkívül magas, 86 százalékos részvétel mellett a szavazók 51,3 százaléka döntött az alkotmány 18 pontjának módosítása mellett. Ennek legfontosabb eleme, hogy az országban megszűnik az 1923 óta létező politikai berendezkedés, és egy nemzetközi viszonylatban is egyedi, az államfő jogköreit alaposan kibővítő elnöki rendszer lép a helyébe. A változás ugyanakkor nem azonnali, nem kell attól tartani, hogy Recep Tayyip Erdogan már holnap bevezeti a halálbüntetést. Törökországban a következő, parlamentivel egybekötött elnökválasztást 2019. november 3-án tartják majd, a módosítások egy része csak ez után lesz hatályos. Valódi kihívó nélkül a legvalószínűbb persze, hogy a jelenlegi államfő, Recep Tayyip Erdogan lesz a győztes, kritikusai éppen ezért vádolják azzal, hogy a népszavazással saját hatalmát betonozta be. Ráadásul Erdogan elnöki mandátumai „újraindulnának”, azaz 2024-ben is újrázhat, így akár 2029 végéig, 75 éves koráig is államfő maradhat. Hiába volt a törvény szerint eddig csupán szimbolikus a szerepe, a szálakat persze eddig is Erdogan mozgatta. A különbség, hogy ezután erre – és még jóval többre – minden jogi és politikai felhatalmazása meglesz.
Ha elérte is a célját, a szoros eredmény azért jól jelzi, hogy Erdogan még nem dőlhet hátra. A 2015. novemberi parlamenti választásokon a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) még 49,5 százalékot söpört be, a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP), amely pedig részben – a pártban nem értettek egyet a kérdésben – szintén az igenek mellett állt, 11,9 százalékot. Ezekből az adatokból jól látszik, hogy a referendum a pártszimpátián túl is megosztotta a társadalmat, és még egyébként AKP-szavazók is nagy számban voksolhattak nemmel. A nemtábornak még halvány reménysugárt jelenthet, hogy a két ellenzéki párt, a szociáldemokrata Köztársasági Néppárt (CHP) és a kurdbarát A Nép Demokratikus Pártja (HDP) is vizsgálatot követel választási csalás miatt, szerintük a szavazatok három-négy százalékát is elcsalhatták. Sikerükre ugyanakkor szinte semmi esély nincs.
Ha belföldön megosztottak voltak is a törökök, bejöttek viszont Erdoganék számításai a külföldön élő török diaszpórával, vagy ahogyan gyakran nevezik, „az ötödik török hadosztállyal” kapcsolatban. Hiába volt a botrány és a török politikusok kitiltása Hollandiából és Németországból – vagy talán éppen azért –, összességében a külföldön élő törökök többsége, 60 százaléka az igen mellett húzta be az ikszét. Németországban, ahol a legnagyobb török kisebbség él, 63 százalék, Hollandiában 71 százalék voksolt az elnöki rendszer mellett, de például Ausztriában, Dániában, Norvégiában, Franciaországban is az igenek győztek. Általában elmondható, hogy azokban az európai országokban, ahol kisebb török közösség él, viszont a nemek voltak többségben. Nagy-Britanniában például 80 százalék utasította el az alkotmánymódosítást, és a magyarországi törökök kétharmada is nemmel szavazott.
Ha az európai törökök igent mondtak is az elnöki rendszerre, kérdés, hogy vajon mit szól hozzá maga Európa. Mintha csak elébe ment volna a kritikáknak – és tovább játszott volna a Nyugat-ellenesség húrjain –, Erdogan beszédében már jó előre figyelmeztetett, elvárja a külföldi országoktól, különösen a szövetségeseitől, hogy tartsák tiszteletben a népszavazás eredményét. Az első nyilatkozatokból pedig úgy tűnik, az Európai Unió kénytelen-kelletlen, de lenyeli ezt a békát. Angela Merkel német kancellár és Sigmar Gabriel külügyminiszter mintegy irányt mutatva máris jelezték, hogy tiszteletben tartják a törökök döntését, sőt utóbbi inkább megkönnyebbült, hogy végre véget ért a kampány. Óvatosan fogalmazva az Európai Bizottság is csak a konszenzus kialakítására, az uniós aggodalmak és ajánlások megfontolására szólította fel Ankarát.
Kritikus véleményüknek ezúttal inkább nem sokan adtak hangot. A legélesebben Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter fogalmazott, aki úgy vélte, a referendum nyílt támadás az Európai Unió ellen. Osztotta nézeteit a bajor CSU is, szerinte ideje levenni Törökország uniós csatlakozási tárgyalásait a napirendről, Antonio Tajani, az Európai Parlament olasz elnöke pedig aggodalmát fejezte ki a halálbüntetés bevezetésének lehetősége miatt.
Hogy hogyan alakulnak majd a török–uniós kapcsolatok, és milyen hatással lesz rájuk a referendum, arról egyelőre nehéz találgatni. Korábbi nyilatkozataiból egyértelmű, hogy Erdogan számára nem létfontosságú többé az egyébként is teljesen befagyott uniós csatlakozási folyamat. A népszavazás politikailag mindenképpen legitimálja őt, és erősíti pozícióit. A tárgyalások középpontjában azonban valószínűleg sokkal inkább a migráció és a vízummentesség áll majd, nem pedig az uniós csatlakozás.
Nem felelt meg a vasárnapi török népszavazás az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) normáinak – számolt be a német Die Welt. A tudósítás szerint a tegnapi török referendum kampányidőszakában az elnöki hatáskör ellenzői korántsem tudták az érveiket olyan hatékonyan kifejteni, mint a referendum támogatói. A választók sem voltak könnyű helyzetben, mivel az állam részéről nem látták el őket pártfüggetlen szakmai információkkal a reform lehetséges következményeiről. Tana de Zulueta, az EBESZ megfigyelőinek vezetője szerint a jogszabályi keretek nem biztosították azt, hogy egy valóban demokratikus népszavazás valósuljon meg. Példaként azt említette, hogy 170, az ellenzéki pártok által delegált megfigyelőt nem engedtek be a választókörzetekbe.
