„Akármi is legyen a mai népszavazás eredménye, folytatom a harcomat, és létrehozok egy politikai pártot is erre a célra” – mondta el lapunknak Tuna Beklevic, az alkotmányos reformot ellenző tábor vezetője a török referendum előestéjén. A negyvenéves, közgazdasági hétterű, de a politika világától sem idegenkedő férfi a saját kampányát idén január 10-én hívta életre, s nem tétlenkedett. Az elmúlt hetekben 67 város, 157 kerületében járt Törökország-szerte, hogy megpróbálja személyesen meggyőzni a választókat arról, az ország jövője érdekében utasítsák el a felvetett változtatásokat. Beklevic tapasztalatai szerint azok, akik nem értenek egyet az alkotmányos reformmal, rendszerint nem merik elmondani a véleményüket, s a törökök inkább a szívükkel szavaznak, mintsem az eszükkel. Többségük eleve keveset tud a tervezett alkotmányos változtatásokról, s úgy gondol a referendumra, mint aminek a valódi tétje, hogy támogatják-e vagy sem Recep Tayyip Erdogan államfőt. Ezzel együtt Beklevic optimista, s hisz abban, hogy az „Igen!” tábor masszív központi kampánya ellenére végül a „nem” szavazatok kerülnek túlsúlyba ma az urnákban.
Persze, akármi is legyen a népszavazás eredménye, a politikai aktivista tudja, az önmagában nem jelent majd megoldást Törökország régóta húzódó problémáira. A nem tábor győzelme esetén azonban szerinte megmarad az a demokratikus tér, melyben a létező gondok megvitatása helyet kaphat és a lehetséges megoldások is megjelenhetnek. Ha az igenek nyernek az Beklevic szerint nehéz időszak elé állítja az államot: Törökország ugyanis egy egyetlen ember által vezetett, instabil országgá válik.
A „Nem!” tábor vezetője ugyanakkor leszögezi, Erdogan eredetileg az emberek támogatásával jutott hatalomra. Ugyanakkor szerinte az elmúlt hónapokban lezajlott, demokratikusnak távolról sem nevezhető központi „Igen!” kampány is bebizonyította, mára az elnök ezt a támogatást elvesztette s a jelenlegi, nagy nyomás alá helyezett közhangulatban az sem jelent semmit, ha végül 51 százalékot kapnak az igenek. Erdogan függetlenül a népszavazás eredményétől folytatja majd az eddigi politikáját ez pedig Beklevic szerint azért is gond, mert az államfő elvesztette a képességét, hogy reálisan értelmezze a világpolitikai eseményeket.
Az elmúlt hónapokban a török kormány határain túl, több jelentős török diaszpórával rendelkező európai országban is igyekezett igen szavazatokat toborozni. Ez pedig több esetben is feszültséghez vezetett az érintett államokkal. Ennek ellenére a kölcsönös üzengetéseken túl, melyek elsősorban belpolitikai célokat szolgáltak, nem történt semmi. A demokratikus értékekért rendszeresen, legalábbis a szavak szintjén síkra szálló Európai Unió pedig nem fejtett ki jelentős kritikát a közelgő referedum kapcsán. Többek közt azért sem, mert nyilvánvaló, hogy a migrációs válság kezelése miatt Brüsszel számára az Ankarával való együttműködés prioritást élvez.
Beklevic úgy gondolja, hogy az EU nem volt igazságos Törökországhoz, az országok közt együttműködés azonban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon életben maradjanak az államok. Szerinte Erdogan szeretett volna egy politikai konfliktust kialakítani Németországgal és Hollandiával melyet aztán az igenek táborának erősítésére tud felhasználni. Terve azonban szerinte végül fordítva sült el. Törökország külpolitikai stratégiája a politikai aktivista szerint mind nyugaton, mind pedig északon összeomlott. Néhány éve az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) még arról beszélt, hogy küszöbön van a törökök számára a vízummentesség az Európai Unióban, ehhez képest ma már a kormány több tagja sem utazhat az unió területére. A párt azt állította továbbá, hogy szeretne minden szomszédjával problémanetesen együtt élni, ehhez képest ma már egyetlen szomszédja sincs, akivel ne lennének konfliktusai. Beklevic úgy látja, hoogy Törökország elszigetelődött ez pedig fenntartatlan. „Sokan éppen ezért csatlakoztak a mozgalmunkhoz” – tette hozzá.
