Elszlovákosítások: Móric Beňovský, Frantisek List és a többiek

Már külföldön is terjesztik magyar tudatú híres emberek szlovákságát.

Magyar vagy szlovák volt Benyovszky Móric? A kérdés hosszú ideig fel sem merült, hiszen annyira egyértelmű volt: a Madagaszkáron járt jeles utazó – egyébiránt magyar és lengyel főnemes – magyar. Hogy magukénak érzik a szlovákok és a lengyelek is (utóbbiak Beniowskiként emlegetve) az pedig természetesnek számított eddig is. Báró Révay Anna Róza és a családját tekintve lengyel eredetű gróf Benyovszky Sámuel huszár ezredes fiát egyébként rokonai az udvar csöndes asszisztálása mellett forgatták ki örökségéből; ezután költözött Lengyelországba, majd indult világ körüli kalandjaira.

Benyovszky elszlovákosításáról a Körkép.sk oldal számol be, idézve a svédországi magyar Szemlér házaspár nyílt levelét. Szemlérék nemrég jártak ugyanis Madagaszkáron, s mint a Magyarok Világszövetségének és hazai közjogi méltóságoknak – köztük Orbán Viktornak, Kövér Lászlónak – írt üzenetükben szerepel, „A szlovákok az utóbbi években kisebb-nagyobb expedíciók keretében Benyovszky nyomában járva több alkalommal is megjelentek Madagaszkáron, s az ambodirafiai iskola igazgatója szerint az idén is ellátogatnak a szigetre. Szomorúan tapasztaltuk, hogy mindenütt aktívak és mindenhol ott hagyják a nyomuk. Ezzel csak az a baj, hogy Benyovszkyt szlováknak – s csak szlováknak – állítják be, amivel teljesen elferdítik az igazságot. Ezt hirdetik Madagaszkár-szerte, s tudatosan tagadják Benyovszky magyarságát.” A nyílt levélből kiderül, hogy Benyovszky a Mauritanie nevű erőd egykori helyén álló magyar Benyovszky-emlékművet ismeretlenek elpusztították, helyén jelenleg nagyobb gödör tátong. Hasonló sorsra jutott Maroantsetra városában a magyarok által állított Benyovszky-emlékmű talapzata is. Az oszlop tábláját jelenleg egy helybeli család őrzi az otthonában. „Azt is megdöbbenve tapasztaltuk, hogy Maroantsetra városában ismeretlenek szintén lerombolták a magyarok által állított Benyovszky-emlékmű talapzatát! Ezzel szemben Antalahában, a település központjában a szlovákok – a város elöljáróival megegyezve – egy impozáns emlékművet emeltek a szlovák Benyovszkynak. Természetesen az emlékművön Benyovszky magyar vonatkozásának nyoma sincs. Ugyanakkor arról is tudomást szereztünk, hogy szlovák támogatással már komoly tervek születtek egy Benyovszky Kulturális Centrum építésére a szobornak helyet adó téren” – írják.

A Körkép.sk arról is beszámol, hogy természetesen az egyéb kiadványokban, internetes helyeken is szlovákként, sőt, kizárólag szlovákként szerepel Benyovszky. A lap megjegyzi, hogy magyar uralkodók, történelmi személyek elszlovákosítása tulajdonképpen mindennapi gyakorlat északi szomszédainknál, csupán mert a mai Szlovákia területén születtek, éltek vagy haltak meg. Újdonság viszont, hogy külföldön teszik mindezt, egy ismert magyar történelmi személyiséggel, mint most Benyovszkyval. Az már csak hab a tortán – jegyzi meg a Körkép.sk –, hogy a mai Szlovákia elvárja tőlünk, itt élő magyaroktól, hogy szlováknak tekintsük magunkat, mert itt élünk, és legrosszabb esetben is csak elmagyarosodtunk és eltértünk szlovák gyökereinktől, miközben ők egy olyan kor személyét akarják szlováknak kikiáltani, amikor még hivatalos írott, megalkotott nyelvük sem volt.

Hasonló ügyekkel többször találkozhattunk az elmúlt években. A Svájcban élő szlovák zenetudós, Miroslav Demko például a Szlovák Tudományos Akadémia támogatásával 2003-ban angolul is megjelentetett művében Liszt Ferencet, vagy ahogy ő írja, „František Listet” a szlovák nemzet elveszett fiaként mutatta be az olvasóközönségnek. A szerző megállapítja, hogy a magyarok, de a franciák és a lengyelek is próbálták „Lisztet, ezt a szlovák uhort [azaz a régi Magyarországon élő, onnan származó embert], úgy beállítani, mint a magyar kultúra reprezentánsát.”

2013. november közepén pedig Tessedik Sámuel leszármazottja, az Oslóban élő Konkoly-Thege Miklós levélben tiltakozott Robert Kaliňák akkori szlovák belügyminiszternél, hogy Tessedik nevét a család beleegyezése nélkül, szlovákos írásmóddal (Tešedík, illetve ebből származó Peredre vonatkozó településnévként Tešedíkovo) tulajdonképpen történelmi propagandára használják fel Szlovákiában.

Mindezek mellett is tény viszont, s ezt sokan elfelejtik idehaza, hogy a magyar nemesség egy része, különösen az egykori Árva, Liptó, Trencsén, Turóc és Zólyom vármegyékben bár magyar tudatú, de szlovák anyanyelvű volt; csak ebben az öt megyében 21 ezer emberről állapította meg ezt a XIX. század híres statisztikusa, Fényes Elek. (Eredményét nem tette közzé, csupán Kossuthot és Wesselényit tájékoztatta magánlevélben.) Kossuth Lajos rokonsága, nagybátyjai, első, másod- és harmad-unokatestvérei még az 1850-es években is szlovákul beszéltek a nagy családi találkozókon, ahol közös birtokügyeiket tárgyalták meg. Kossuth Lajos édesapja azonban még fia születése előtt elhagyta Turóc vármegyét, így gyermekei már magyar környezetben nevelkedtek, s Kossuth Lajos valószínűleg nem is tudott szlovákul.

Hogy szlovák lett volna, amire északi szomszédunk Košút írásmódja utal, az viszont szintén a történelmi abszurditás körébe sorolható.