A keresztény–muszlim trendforduló mögött megbújó okok meglehetősen könnyen kikövetkeztethetők. A fejlett nyugati, keresztény gyökerű világban alacsony a népszaporulat, míg a keleti, fejlődő államokban, ahová számos muszlim többségű ország is tartozik, bébiboom tapasztalható. A Pew kutatása szerint ráadásul a 2015–2020 közötti periódusban a keresztény vallást elhagyók száma 13 millió, míg valamelyik keresztény egyházba csak 5 millióan fognak belépni.
A fenti tendenciákat érdemes összevetni a Vatikán 2016-os évkönyvében található statisztikákkal. Eszerint 2015-ben a világ 1,285 milliárd katolikusának valamivel több mint a fele (56 százalék) mindössze tíz országban (Argentína, Brazília, Franciaország, Egyesült Államok, Fülöp-szigetek, Kolumbia, Kongó, Mexikó, Olaszország, Spanyolország) élt. Ám ezek közül négyben is csökken a népesség, köztük a 314 milliós Egyesült Államokban és a 200 milliós Brazíliában. Tehát a potenciálisan nagy „keresztényeket termelő” országok közül legalább kettő kiesett, ám például a 180 milliós Pakisztánban és a 80 milliós Egyiptomban sorrendben 3,2 és 2,8 a reprodukciós ráta.
A tendenciákba annak fényében is érdemes belegondolni, hogy az európai muszlim közösségek nem feltétlenül teszik magukévá az őket befogadó országok általában alacsony népesedési rátáját. Amszterdam, Malmö, Marseille, az angliai Leicester lakosságának persze nem kizárólag a szaporulat miatt lett mintegy az ötöde muszlim, hanem az intenzív bevándorlás okán, ám ezek a közösségek hosszú távon is hozzájárulnak az adott ország etnikai-vallási térképének átrajzolásához. További európai városok muszlim népességarányáról szóló kimutatás itt olvasható.
