– Legutóbb azt ígérte, ha ismét találkozunk, már magyarul ad interjút. Mehet?
– Talán ősszel már tudok majd magyarul is interjút adni. Szeptember végén, október elején lesz a következő nyelvvizsgám. De jelenleg nagyon elfoglalt vagyok. Márciusban heti két alkalommal akartam magyarórát venni, de végül az egész hónapban csak kettőre sikerült elmennem sajnos.
– Március 29. óta, gondolom, még elfoglaltabb, hiszen a brexittel is foglalkoznia kell.
– Valóban. Rengeteg embernek kellett elmagyaráznom, hogy a brexit ellenére jó barátai és szövetségesei leszünk Európának. És hogy nem kell aggódniuk a Nagy-Britanniában dolgozó uniós állampolgároknak, köztük a magyaroknak sem.
– Theresa May kilépési stratégiája már a legelején komoly gyomrost kapott, hiszen ő azt szerette volna, hogy párhuzamosan tárgyaljanak a kilépésről és az EU, illetve Nagy-Britannia között kötendő szerződésről. Ezt elég gyorsan lesöpörték az asztalról az uniós vezetők.
– Ezek még mindig tervezetek. Mi valóban azt látnánk előnyösebbnek, ha a két megbeszélés párhuzamosan folyna, és a kilépésről szóló törvénycikk is úgy fogalmaz, hogy a tárgyalások úgynevezett második fázisa az EU és Nagy-Britannia közötti megállapodásról azután következhet, ha az elsőben jelentős haladást értünk el.
– Sigmar Gabriel német külügyminiszter most nyilatkozta az Independentnek, hogy szerinte 2019-ig a kilépési tárgyalásokat sem lehet lezárni.
– Ahogy Theresa May mondta: egy ország csatlakozási tárgyalásai lehetnek hosszadalmasak, de mi régóta uniós tagok voltunk, átvettük a normákat, a szabályozást, és közösek a céljaink is: egy jó megállapodás. Így jó esély van rá, hogy befejezzük a megbeszéléseket időben. Persze biztosan szükség van átmeneti periódusra, átmeneti szabályozással.
– Michel Barnier, az EU kilépésügyi főtárgyalója is azt mondta, az első fázis a kilépés, a második az új szerződés. A kettes csak akkor követheti az egyest, ha utóbbira egyhangúlag igent mond az Európai Tanács. Ezt sem lesz egyszerű összehozni. Nem tartja ironikusnak, hogy a tagállamként az egyhangú döntéseket gyakran akadályozó brit kormánynak azért kell drukkolnia, hogy lehetőleg ne vitatkozzanak sokat az uniós állam- és kormányfők?
– Nem látok ebben semmi ironikusat. Nem Nagy-Britannia volt az egyetlen tagállam, amely rendszeresen felvetett saját ügyeket a megbeszéléseken, és keményen kiállt az érdekei mellett. Magyarország is így tett sokszor. Egyébként az egész kiválási folyamatot előkészítettük, és optimisták vagyunk a tárgyalásokat illetően. Egyelőre minden az előre eltervezett menetrend szerint zajlik. Lesznek érzékeny kérdések, mint például az EU országaiban élő britek, illetve a Nagy-Britanniában élő uniós polgárok helyzete, de a tárgyalások azért vannak, hogy megoldjuk ezeket.
– Ez akkor is többéves folyamat lehet. Mit mondanak azoknak a külföldi befektetőknek, akik most elbizonytalanodtak?
– Nem hiszem, hogy bárki is bizonytalanul érezné magát. Theresa May nyilvánvalóvá tette, hogy a brit üzleti környezet nem fog változni, az uniós jog is érvényben marad. A brexitet kihirdető levelében a kormányfő úgy fogalmazott: együtt kell dolgoznunk azon, hogy a lehető legkisebb bizonytalanságot okozzuk.
– Néhány brit kormánypárti politikus arról is beszélt, hogy valamilyen „társult tagságot” el tudnának képzelni az EU-val a jövőben is. Ez hogy nézne ki?
– Ez sosem volt a kormány hivatalos álláspontja. Kilépünk az EU-ból – erről szól a brexit, ez a döntés lényege. De Theresa May hangsúlyozta korábban, hogy különleges kapcsolatokat szeretnénk az unióval. A kifejezésnek itt nagy a jelentősége. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok különleges viszonyt tart fenn. Ez azt jelenti, hogy Amerika első számú szövetségesei vagyunk. Pont ilyen különleges viszonyt akarunk az EU-val is.
– Theresa May megnyilatkozásait látva azért gyakran felmerül, hogy a brit kormány szeretne valahogy bent is maradni az EU-ban. Kicsit kint, kicsit bent, egyszerre.
– Nem hiszem, hogy ez így lenne. Kilépünk az EU-ból – de Európában maradunk. Továbbra is alig harminc kilométerre leszünk a francia partoktól, továbbra is a kontinens második legnagyobb gazdasága maradunk, az elsők a védelmi kiadásokat tekintve. Ezért egy prosperáló, sikeres EU-ban vagyunk érdekeltek.
– Az Európai Bizottság szerint a brit kormánynak 50 milliárd fontnyi hosszabb távú hozzájárulási kötelezettsége van az uniós költségvetéshez, és ezt Brüsszel szeretné „behajtani”. A Politico cikke szerint a konzervatív képviselők egy 20 milliárdos összeghez sem járulnának hozzá. Hogy oldják fel ezt a konfliktust?
– Amíg tagok vagyunk, minden ezzel járó kötelezettségünket teljesíteni fogjuk. A továbbiakról a tárgyalások során kell megegyeznünk. Olvastam egy spanyol közgazdász cikkét, amely szerint az EU-nak kellene fizetnie nekünk. A bizottság másképp látja. Nincs olyan „mágikus szám”, amivel ezt a helyzetet le lehetne írni.
– Sigmar Gabriel azt is mondta, hogy a jövőbeni biztonságpolitikai együttműködés nem a brit kormányfő politikai akaratán múlik, hanem szükségszerűség. Francois Hollande vagy Angela Merkel többször beszélt arról, hogy nem Theresa May fogja meghatározni a brexit menetrendjét. Nem találja kioktatónak ezeket a megnyilatkozásokat?
– Nem. Ezek a tárgyalások részei. Mindenki igyekszik a lehető legjobb pozíciót megszerezni magának. De végül is a közös cél a megegyezés. Rengeteg ember beszél rengeteg dolgot, a politikusok szeretnek kicsit mindig hazabeszélni is. Ez a retorika. A tárgyalások tartalma fontosabb.
– Bármilyen szabadkereskedelmi megállapodás ellenére az EU-ba irányuló brit exportot sújthatja a több adminisztráció és más nem piaci akadályok is. Ettől nem tartanak?
– Ez elméletben elképzelhető, de az EU rajtunk kívüli 27 tagállamából egy kivételével mindegyiknek kereskedelmi többlete van velünk szemben. Vagyis elemi érdekük, hogy ez semmilyen módon ne kerüljön veszélybe.
– Ha egy légitársaság az EU-n belül akar járatokat üzemeltetni, többségi tulajdonosnak uniós háttérrel kell rendelkeznie. Ezért már több brit tulajdonú fapados cég jelezte, gondolkodik az EU-ba költözésen.
– Ez valós félelem. Csak azt tudom mondani, a józan ész talaján maradva megoldást találunk erre is.
– Az Európai Néppárt egyik vezetője azt mondta a Politicónak: kizárt, hogy a brit mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek vámmentesen jussanak be az EU-ba, mert a közös agrárpolitika jegyében az Unió sosem köt ilyen megállapodást harmadik féllel.
– Erre is csak azt tudom mondani: nagyon remélem, hogy a tárgyalásokon megnyugtató megoldást találunk. Theresa May ezért mondta: olyan különleges szabadkereskedelmi megállapodást szeretnénk ez EU-val, amilyet mással még nem kötött Brüsszel. Nem Norvégia vagyunk, nem is Svájc vagy Lichtenstein. A világ ötödik legnagyobb gazdasága vagyunk. Közös érdek, hogy a lehető legszorosabbak maradjanak a kapcsolatok.
– Nagy-Britannia valóban nem Lichtenstein, de a Német Közgazdásztársaság elnöke szerint adópolitikai értelemben akár azzá is válhat, ha adóparadicsommá teszi magát. Ilyen esetben a szakember szerint etikátlan lenne egy szabadkereskedelmi megállapodás, a briteknek fent kell tartaniuk az uniós adószinteket. Erre tudnak garanciát vállalni?
– Ez is a tárgyalások és a megállapodások kérdése lesz.
– Mi lesz a határral Írország és Észak-Írország között?
– Semmilyen módon nem akarjuk, hogy sérüljenek a kapcsolataink Írországgal. Szeretnénk a jelenlegi állapotot fenntartani, azt, hogy ellenőrzés nélkül lehessen közlekedni ezen a határon. Semmilyen módon nem szeretnénk veszélyeztetni a békefolyamatot sem. Michel Barnier uniós főtárgyaló maga is mondta: Írország külön ügy a tárgyalásokon belül.
– Volt kormánypárti képviselő, aki Gibraltárral kapcsolatban szinte már háborús retorikát használt.
– Mindenki mondhat mindent. Ami számít, az az, amit Theresa May és Boris Johnson állít. Ők hangsúlyozták: semmilyen megállapodást nem fogadnak el, ami Gibraltárt egy másik ország fennhatósága alá helyezné. Éspedig a gibraltári emberek akaratának megfelelően, akik a 2002-es népszavazáson 99%-ban elutasították a Spanyolországgal megosztott szuverenitást.
– Lehet, hogy sokan beszélnek sokfélét, de az nem csak beszéd volt, hogy a skót parlament kinyilvánította akaratát egy második függetlenségi referendumra.
– Három éve a skótok 55-45% arányban kinyilvánították, hogy az Egyesült Királyság része akarnak maradni. Ennek eredményét minden fél elfogadta kötelező érvényűnek, és minden fél úgy nyilatkozott, ilyen népszavazás generációnként csak egy van. Három évvel később a skót kormány mégis népszavaztatni akar megint, ráadásul úgy hogy, a brexittárgyalások eredményét még nem is ismerjük. Ez nem fair a skót választókkal kapcsolatban. Hogy szavazzanak valamiről, amikor még azt sem tudják, milyen lesz Nagy-Britannia, vagy akár Skócia helyzete a brexit és a tárgyalások eredményeképpen? Ellenezzük a referendumot.
– A brexit eredménye azért lett ilyen, mert sok britnek elege volt a rengeteg kelet-európai bevándorlóból, munkakeresőből. Ilyen körülmények között mi várhat a kilépés után a Nagy-Britanniában élő lengyelekre, románokra, magyarokra?
– Ez nagyon fontos kérdés. Ezért is szeretnénk, ha erről minél hamarabb megállapodás születne. Ha rajtunk múlt volna, már tavaly decemberben kötünk egy megállapodást, ami megnyugtatóan rendezi a kérdést, de néhány uniós tagállam másképp gondolta. Mivel az Európai Bizottság is támogatna egy ilyen megállapodást, még bízunk benne, hogy van rá esély. London Európa legmultikulturálisabb városa, lakói 40 százaléka nem ott született. Nagy-Britannia hagyományosan befogadó ország. Viszont tény, hogy az elmúlt időszakban olyan mértékű bevándorlással szembesültünk, amit csökkenteni szeretnénk. De Theresa May azt is világossá tette, hogy tárt karokkal várunk mindenkit, aki tudást hoz az országunkba – miként Ausztrália, az Egyesült Államok vagy Kanada is teszi.
– Ausztrália kvótákat határoz meg bizonyos foglalkozási ágakra: akinek van képzettsége, jöhet, a többiekből nem kérnek. Erre készül a brit kormány is?
– A világban különböző szabályozások léteznek a bevándorlásra. Még nem döntöttünk, hogy a miénk pontosan hogyan is néz majd ki. Ami biztos: a jól képzett munkaerőre, a szakértőkre, kutatókra szükségünk van.
– Ha most magyar takarító, mosogató vagy bébiszitter lennék Londonban, elkezdenék aggódni.
– Senki sem mondta, hogy a már nálunk dolgozók közül bárkit is hazaküldünk. A jövőbeni bevándorlókról beszéltem. A már Nagy-Britanniában élő és dolgozó magyarok helyzetében nem lesz változás. Az új rendszer azokra vonatkozik majd, akik azután érkeznek, hogy elhagytuk az Európai Uniót.
– Mi lesz Nagy-Britannia szerepe az európai védelempolitikában 2019 után?
– Abszolút mértékben a részesei maradunk. Tény, hogy néhány ügyben másképp gondolkodunk, mint más uniós tagállamok. Szerintünk az európai védelem alapja a NATO. Ez a szövetség képes megvédeni Európát. Ezért nem gondoljuk, hogy a NATO kárára, hátrányára kellene párhuzamos védelmi struktúrát felépíteni. Ez csak a források pazarlása. Persze vannak ügyek, ahol az EU tud lépni, és nem a NATO. Például biztonsági zónák kialakításában Észak-Afrikában. Számunkra a NATO alapvető jelentőségű.
– Végül essék szó két magyar vonatkozású ügyről, ami brit érdekeket is érint. A magyar kormány extra adókkal sújtaná a kiskereskedelmi szektor egyes szereplőit. A Tesco is az érintettek között lehet. Erről mit gondol?
– Figyelemmel kísérünk minden ügyet, ami itt működő brit cégeket érint, így ezt is. Vannak kétségeink, és ezt nem nyilvános csatornákon már közöltük is az érintettekkel. Magyarország nyilván továbbra is a lehető legtöbb külföldi tőkebefektetést szeretné idecsábítani, ebben komoly a verseny a régióban, akár a V4-ek között is. Ez világosan látszott abból is, hogy a Jaguar Szlovákiát választotta Magyarország helyett. Hongkongi tapasztalataim alapján azt biztosan tudhatom, mi nem működik, ha külföldi befektetőket szeretnénk: az, ha a már itt működő cégeknek ilyen meglepetéseket szerzünk. Ha valaki milliárdokat fektet be egy országba, nem akarja, hogy egyik reggel az újságot kinyitva értesüljön egy olyan változásról, ami őt is érinti. A jövőbeni befektetők számára egy ország legjobb reklámját a már ott működők elégedettsége jelenti.
– Ön tavaly tartott egy előadást a CEU-n, melynek oktatói között számos brit van. Mit szól ahhoz, hogy a kormány kiebrudalná az országból az egyetemet?
– Közelről figyeljük a Közép-európai Egyetemmel történteket. Nem hivatalos módon már kifejeztük a kormánynak az aggodalmainkat az egyetemet érintő döntésekkel kapcsolatban. Nagy-Britannia szerint minden országnak szüksége van világszínvonalú oktatási intézményekre, és emiatt nagyon bízunk benne, hogy ez a probléma még megoldható. Még egyszer mondom: figyelemmel kísérjük a történteket, és aggódunk.
