Igenre és nemre szűkült le a törökök világa

A vasárnapi népszavazás valódi kérdése: szereted-e Erdogant? Az előrejelzések szerint fej fej mellett a táborok.

„Evet!”, azaz Igen!. Ez lóg most óriásmolinókon Törökország-szerte, ez van a buszok oldalára festve, ezt osztogatják szórólapokon, ez folyik az elnyomó többségű kormánypárti médiából, és az igenkampány himnusza bömböl a hangszórókból a köztereken. Az emberek táncolnak, énekelnek és lengetik az elmaradhatatlan török zászlót: ilyen a kampányidőszak török módra. Itt-ott feltűnnek persze a nem pártiak is, egy-egy plakát, hirdetés és hangosbemondó nekik is jut. Úsznak az árral szemben, amennyire erejükből telik.

Pedig hogy miről is szavaznak, azt pontosan csak kevesen tudják. Mikor lapunk a budapesti török nagykövetségen a szavazólapon olvasható pontos kérdésről érdeklődött, még a múlt vasárnapi magyarországi szavazás előtti napokban sem kaptunk egyértelmű választ. A törökség világa most igenre és nemre, kormánypártra és ellenzékre, Erdogan támogatóira és ellenzőire szűkült. Pontosabban ezt szeretnék elhitetni.

A pártok szempontjából a törésvonalak egyértelműek, a népszavazás kapcsán azonban többről van szó, mint egyszerű pártszimpátiáról. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) pontosan ezért sulykolja, hogy aki nemmel szavaz, az nem hazafi, nem igaz muszlim, bizonyára a tavalyi puccskísérlet támogatója, sőt talán még terrorista is. Nemzeti érzelmeket és vallásos húrokat pengetve így még akár olyan szavazókat is maga mellé tud állítani – például a vallásos kurdokat –, akik egyébként valószínűleg nem rájuk szavaznának. Kampánystratégiájuk, hogy elhitetik, nem is az alkotmányról, nem Törökország jövőjéről kell döntetni. A valódi kérdés: szereted-e Recep Tayyip Erdogant? Evet vagy hayir, más út nincs. Márpedig úgy tűnik, a többség bízik a török elnökben, „a Főnökben”, a „Szultánban”, aki újra naggyá teszi Törökországot, szembeszáll a terroristákkal, sőt ha kell, az „öntelt” Európai Uniónak is odapörköl.

Ennek ellenére a referendum korántsem lefutott. A közvélemény-kutatások ugyan szinte végig az igenek győzelmét jelezték előre, azonban a különbség sosem kúszott 1-2 százalék fölé. A bizonytalanok aránya mindössze 8 százalékos. Azt már lehet tudni, hogy a külföldön élő török diaszpóra viszonylag nagy arányban ment el szavazni, ami szakértők szerint inkább az igeneknek kedvez. Szoros meccsre lehet számítani vasárnap, Erdoganék nem mehetnek biztosra. Hogy akkor mégis miért kockáztatnak? Mert ennél jobb időzítésre aligha várhatnak. A puccskísérlet, a terrorfenyegetettség, a migrációs válság, a rossz viszony az unióval mind referendumért és egy keménykezű elnökért kiáltanak.

– A szabálytalanságokat sem lehet kizárni, de a szavazás legitimitására mindig nagyon vigyáznak – mondta el lapunknak Egeresi Zoltán, mikor azt firtattuk, előfordulhat-e, hogy nem a kormánypártnak kedvező eredmény esetén elcsalják a választásokat. A Stratégiai Védelmi Kutatóközpont kutatója egyetértett abban, hogy a népszavazás kimenetele egyelőre megjósolhatatlan. Ugyanakkor a Törökország-szakértő úgy látja, kizárható, hogy a nemek győzelme esetén esetleg Erdogan lemondana, vagy akár meggyengülne legitimitása. – Legfeljebb előre hozott választásokat tartanának, mint 2015-ben; bár két év múlva úgyis parlamenti és elnökválasztásokat rendeznek – tette hozzá.

Diktatúra születik?

A török szavazóknak természetesen nem arra a kérdésre kell behúzni az X-et, akarják-e, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök teljhatalmat kapjon, hanem az alkotmány több pontjának módosítását hagyhatják jóvá. Az igenek győzelme azonban egyet jelentene Erdogan hatalmának bebetonozásával. Törökország ugyanis a jelenlegi parlamentáris rendszert egy sajátos elnöki rendszerre cserélné. Ebben az államfőt közvetlenül választanák, ötévenként. A voksolást a parlamenti választásokkal együtt tartanák, ami valószínűsíti, hogy mindig a legerősebb párt adná az államfőt. A miniszterelnöki tisztséget eltörölnék, az alelnököket és minisztereket az elnök jelölné ki, továbbá ő dönthetne a parlament feloszlatásáról és a szükségállapot bevezetéséről. Ezzel szemben leváltásához a parlamenti képviselők kétharmadának szavazata kellene. Az elnöki rendszerben csökkenne az igazságszolgáltatás önállósága is. A következő választások időpontját is meghatározták 2019. november 3-ban, és mivel Erdogan mandátumai „újraindulnának”, két győzelmével 2029 végéig maradhatna biztosan hatalmon.