Egy ilyen váltásnak nyelvi, kulturális értelemben ára is van. Mint arra szakértők rámutatnak, a helyesírás szabályozásának egyik fő mozgatórugója ugyanis az állandóságra törekvés. Így minél radikálisabban változtatjuk meg a helyesírást, az új generációknak annál nehezebb lesz a korábbi időszakok kiadványait olvasni, megérteni. A helyesírást megváltoztatni annál radikálisabban, mint hogy lecseréljük a betűkészletet, aligha lehet. Fejes László nyelvész emlékeztet arra, hogy amikor például a szovjet Közép-Ázsiában a latin írásról a cirillre tértek át, szinte újból analfabétává tették a népet, hiszen mindenkinek ismét meg kellett tanulnia írni. Nincs ez másképp most sem. Bár Türkmenisztán és Üzbegisztán hivatalosan már több mint másfél évtizede áttért a latin betűs írásra, a feliratok gyakran még ma is cirill betűsek, és a nyomtatott sajtó, illetve a könyvek nagy része is cirill betűkkel jelenik meg. Egyesek felvetik azt is, ha Kazahsztán áttér a latin betűs írásra, akkor ez csak az eloroszosodás malmára hajtja a vizet. Ha ugyanis a kétnyelvű kazahok nem tudják elolvasni a kazah könyveket, újságokat, akkor oroszul fognak olvasni. Az az új nemzedék viszont, aki már latin betűkkel tanul meg olvasni, nem fogja ismerni a régi, cirill alapú kazah írást, így nem fogja tudni olvasni a régebbi kazah nyelvű kiadványokat.
