Márpedig ez zajlik, annak ellenére, hogy Alfonso Dastis spanyol külügyminiszter hétfőn még úgy nyilatkozott, meglepte, hogy valaki elvesztette a fejét a brit kormányban, és hiányolja a híres angol hidegvért. A May-kormány nem sokkal később leszögezte, a konfliktus fegyveres összecsapássá eszkalálódását kizártnak tartják, mégis másnap már arról érkeztek hírek, hogy Spanyolország hadihajót küldött gibraltári felségvizekre.
A spanyol külügy szerint nem hajóztak olyan területekre, ahová nem szabad, igaz, nem ismerik el brit felségvízként az érintett területet. A vita jó eséllyel még sokáig eltarthat, de May – Skócia esetében is tapasztalt – kemény fellépésének célja, hogy erős, egységes Egyesült Királyságként hagyják el az EU-t.
A kemény külpolitikai fellépések során Theresa May azzal tette fel az i-re a pontot, hogy Szaúd-Arábiába tett látogatása során – a svéd kormány tagjaival ellentétben – nem kötött fejkendőt. Lépése már a thatcheri örökség meghaladása is egyben, hiszen az előző női brit kormányfő 1985-ös látogatása során hosszú ruhát és fejfedőt is viselt, ahogy a brit királyi család tagjai sem jártak soha fedetlen fővel szaúdi földön. Egyébként a külügy is azt javasolta, takarja el a haját, de a több alkalommal is meglehetősen feminista hangnemet megütő May dacolt a tanácsokkal és a történelemmel – sokak szimpátiáját kiváltva.
May külpolitikai alapvetéseit amerikai látogatásán, január végén ismertette. Ennek lényege, hogy szakított a korábbi kormányok ideológia vezérelte külpolitikájával, és a reálpolitika felé mozdult el. Vége az intervenciókat eredményező liberális felfogásnak, amely leginkább a Blair- és Brown-kormányzást jellemezte, de bizonyos mértékben még Cameron is követte. Ahogy az amerikai Donald Trumpnak, úgy May szemei előtt is országa érdekei lebegnek, nem az, hogy a demokráciát exportálni kell mindenáron.
