Mérföldkő a kínai flottafejlesztésben, vízen az új hordozóhajó

Az Egyesült Államoknak azért még nem kell félnie, India viszont lemaradt a fegyverkezési versenyben.

Újabb lépést tett Kína, hogy ne csak gazdasági súlya, de katonai képessége miatt is nagyhatalmi szereplőként tartsák számon. Szerdán az észak-koreai határhoz közel eső kikötővárosban, Talienben vízre bocsátották a Népi Felszabadító Hadsereg második repülőgéphordozó anyahajóját. A 2013 novembere óta épített, 50 ezer tonnás hadihajó egyben az első olyan eszköz, amit Kína teljes egészében saját maga készített el. 2012-ben bocsátották vízre a Liaoning névre keresztelt első repülőgép hordozót, az azonban egy 1998-ban Ukrajnától vásárolt félkész, szovjet hajó átalakításával készült el. A kevéssé kreatív, ideiglenesen 001A típusnak nevezett hadihajó (amit a hírek szerint Shandong névre keresztelnek majd) elődjénél valamivel nagyobb, műszaki felszereltségét tekintve pedig jelentősen fejlettebb. A 313 méter hosszú és 75 méter széles hajótest legfeljebb 31 repülő eszköz, például J15-ös kínai harci repülőgép szállítására képes. A 001A típust látványos ceremóniával, pezsgős avatás kíséretében tették vízre. Bár a kínai közvélemény hazafias érdeklődéssel kísérte az eseményt, a szakértői vélemények szerint a hadihajó globális kitekintésben nem számít komoly elrettentő erőnek. Az Egyesült Államok jelenleg a Koreai-félszigetnél gyakorlatozó Carl Vinson hordozóhajója például kétszer nagyobb, 100 ezer tonnás eszköz, s jelentős fejlesztésekkel áll majd idén hadrendbe a Gerald R. Ford osztályú hadihajó.

– Más, az ENSZ Biztonsági Tanácsában helyet foglaló országok haditengerészetéhez képest a kínai kapacitás még mindig elmarad – mondta a Magyar Nemzetnek Csao Ming-hao biztonságpolitikai szakértő. Az Ázsia–Csendes-óceán Biztonsági Együttműködés Tanácsának (CSCAP) kínai kutatója szerint ezért további fejlesztések várhatóak. Arról a most megjelent híradások is beszámoltak, hogy várhatóan 2021-re készül el az újabb kínai hordozóhajó, ez azonban még mindig nem zárkózik fel az amerikai technológiához. Sőt, egyes vélemények szerint a kapacitásbeli szakadék a két nagyhatalom között nemhogy nem csökken, hanem nő.

Csao Ming-hao ehhez hozzátette, nem szerencsés az amerikai és a kínai haditengerészeti képességek összevetése. – Washington felkészült ezekre a fejlesztésekre, Kína gazdasági, politikai súlyát tekintve ugyanis ezek legitim lépések – nyilatkozta a szakértő. Trump „America First” politikájával az Egyesült Államok belügyeire koncentrálna, Csao szerint ebből az következik, hogy a globális színtéren keletkezett űrt Peking a nyugati hatalmak ellenállása nélkül is betöltheti.

Míg az Észak-Koreával elfoglalt Egyesült Államokat egyelőre kevéssé zavarja a kínai haditechnikai fejlesztés, jobban aggódhat miatta India. Peking angol nyelvű lapja, a Global Times nem is állta meg, hogy a haditengerészeti fejlesztéseket illetően ne oktassa ki a hagyományosan ellenséges szomszédos államot. „Indiának meg kellene tanulnia, hogy a gazdasági fejlődés jön először, és csak utána a flottafejlesztés” – írta hétfői számában a lap. Bár India hadiflottája a brit gyarmati időknek köszönhetően hosszú múltra tekint vissza, saját hordozóhajójuk, a Vikrant, a számítások szerint nyolc év csúszással állhat csatasorba. India kettő működő anyahajójából ráadásul az egyiket, az INS Viraatot leszerelték, ezért a Kínával versengő államnak egy mozgósítható hordozóhajója maradt.