„A népek szabadságának lényege a szellemi szabadság” – írta az Egyesült Államokban működő Magyar Lobbi csoport felhívására az államfőnek küldött angol nyelvű levelében Jankó Béla.
Az 1934-es születésű férfi az Oral History Archívum (OHA) adatbázisa szerint 1956-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem forradalmi bizottságának diák képviselője volt, majd irányította a sebesültek mentését és ellátását is. Jankó 1956 végén emigrált, 1957 őszén pedig Bécsben alapító tagja és első elnöke volt a Magyar Menekült Diákok Szövetségének. 1959-ben az USA-ban fejezte be tanulmányait, majd saját klinikát alapított, és a Stanford Egyetemen tanított, ahol professor emeritus lett. 2006-ban megkapta a Semmelweis–Tauffer-emlékdíjat is.
Nem csoda, hogy levelét is forradalmi párhuzammal kezdte: mint írta, Áder János ugyanabban a közjogi pozícióban van, mint Nagy Imre volt egykoron. Nagy „az életét adta a magyar demokráciáért, amely végül 1990-ben jött létre. Ön az örököse” – írta Jankó Béla, majd arra kérte Áder Jánost, hogy küldje az Alkotmánybírósághoz a lex CEU-t. Levelét így zárta a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) egykori orvosi egyetemi vezetője:
„Csak ezzel mentheti meg a szabadság méltóságát! Imádkozunk, és reméljük, hogy talál erőt a helyes döntés meghozatalához.”
Egy nappal korábban egy másik egykori pesti srác, Lipták Béla írt levelet Ádernek. Az Egyesült Államokban működő Magyar Lobbi nevű érdekérvényesítő szervezetet vezető Lipták közölte: „Fontosnak tartjuk, hogy hazánk vezetői tettekkel bizonyítsák azt, hogy alkotmányos jogállam vagyunk.” Ezért arra kérte Ádert, küldje az Alkotmánybírósághoz a lex CEU-t, a Magyar Lobbi több mint ezerötszáz tagját pedig felszólította, hogy küldjön hasonló tárgyú levelet a Köztársasági Elnöki Hivatalnak.
