A Die Welt Juncker fenyegeti Orbánt címmel közölte Florian Eder írását, amely szerint Jean-Claude Juncker kis fekete füzetében, amelyben az Európai Bizottság elnöke feljegyzi mások viselt dolgait, az utóbbi időben eléggé megszaporodhattak az Orbán Viktorról szóló bejegyzések.
A menekültügyi szabályozás átalakításával, a nemzeti konzultációval és a Közép-európai Egyetem körüli fejleményekkel kapcsolatban hozzátette: „mivel a bezárkózás politikája nem működik ellenségkép nélkül, és Magyarországnak nincsenek természetes ellenségei, ennek a politikának az EU-t kell megtennie ellenségnek, éppen azt az EU-t, amelynek legnagyobb haszonélvezői közé tartozik Magyarország”.
Kifejtette: az EU a „politika fegyverein” kívül más eszközzel nem tud fellépni a „politikai illendőség határainak folytatólagos átlépésével és elvei kiüresítésével szemben”, és Juncker – aki „nem felejt” –, tudja, hogy „a politika birodalmában miként kell becserkészni a zsákmányt”.
A bizottsági elnök április 29-ére összehívta az Európai Néppárthoz (EPP) tartozó uniós kormányfőket, hogy megvitassák, Orbán és pártja kereszténydemokrata-e még. Juncker ezzel „emeli a tétet a hatalmi játszmában”, és ő az első EPP-s vezető politikus, aki fenyegeti Orbánt. A magyar kormányfő az EPP iránti hűség bizonyításaként legutóbb megszavazta, hogy továbbra is Donald Tusk legyen az Európai Tanács elnöke, de „ezzel kiadott egy zálogot a kezéből”, és így „eljött Juncker pillanata” – írta Florian Eder.
A Der Spiegel Az ellenállás szalmalángja címmel közölte Jan Puhl írását, aki az utóbbi napok magyarországi tüntetéseivel kapcsolatban kiemelte, hogy 2014-ben sikerrel demonstráltak a tervezett internetadó ellen, és „polgári kezdeményezések” a közelmúltban keresztülhúzták a kormányfő olimpiarendezési terveit. A miniszterelnök külföldiekkel szembeni „merev” politikája eddig nem váltott ki ilyen nagyságrendű tiltakozást, de az új felsőoktatási törvény miatt „sok fiatal magyar aggódik a szabadsága miatt”.
Így adódik a kérdés, vajon veszélybe került-e Orbán hatalma – írta a Der Spiegel szerzője, aki szerint „valószínűbb, hogy a tüntetések végül csak szalmalángnak bizonyulnak”.
Kifejtette: egy parlamenten kívüli, „struktúrákkal nem rendelkező” mozgalomról van szó, és „a Fidesz kipróbált kampánygépezetével a tüntetők nem tudják felvenni a versenyt”. A parlamenti ellenzék sem lesz abban a helyzetben, hogy komolyan veszélyessé váljék Orbán számára a 2018-as választáson. A legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik „jobboldali radikális”, a második számú ellenzéki párt, a „kommunisták utódpártja” pedig „korruptnak és elitistának és kevéssé hitelesnek” számít, míg a kisebb pártok megosztottak.
A tüntetéseken egyik ilyen pártnak sincsen szerepe, és arra sem képesek, hogy az ellenállást képviseljék a parlamentben – tette hozzá Jan Puhl, kiemelve: Orbán Viktor valószínűleg hosszabb ideig kormányoz majd még Magyarországon.