Mindenkinek tiszteletben kell tartania a népszavazás eredményét, különösen Törökország szövetségeseinek – jelentette ki Recep Tayyip Erdogan török elnök, miután a nem hivatalos eredmények szerint szűk többséggel az igenek győztek az elnöki rendszer bevezetéséről tartott vasárnapi népszavazáson.
A szavazatok 99,98 százalékos feldolgozottsága mellett az alkotmánymódosításokat, vagyis az államfő akaratát támogató voksok aránya 51,21 százalék, ellene szavazott 48,79 százalék. A részvételi arány magas, több mint 86 százalékos volt. Erdogan az eredménnyel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az igen szavazatok száma 1,3 millióval haladja meg a nemek számát.
Eközben a vezető török ellenzéki párt, a CHP (Köztársasági Néppárt) bejelentette, hogy a leadott szavazatok 60 százalékának vitatja az érvényességét. Ez első részeredmények érkezésekor az igenek fölénye még sokkal nagyobb volt, ami egyre fogyatkozott, ahogy egyre több adat érkezett, de nem fordult meg az eredmény.
A szavazás eredménye nem jelenti azt, hogy Törökország azonnal átállna az elnöki rendszerre, és Erdogan teljhatalmat kapna. Legközelebb 2019. november 3-án tartanak a parlamenti választásokkal együtt elnökválasztást az országban. Ha azon Erdogan győzni tud – ami nagyon valószínű, hiszen jelenleg nem látszik alternatívája –, akkor újabb öt évre ő marad az államfő, immár kiterjesztett jogkörrel. Egyben mandátumai is „újraindulnak”, azaz a 2024-es választáson is indulhat, így hatalmát akár 2029 végéig (75 éves koráig) is bebetonozhatja.
A szavazatok térképre vetítése azt mutatja, hogy az ország erősen megosztott: a nyugati partvidék inkább nemmel szavazott (Izmirben 68 százalékos az elutasítás), ahogy a kurd többségű keleti vidékek is. Az ország középső részén viszont az igenek kerültek többségbe, a kelet-anatóliai Bayburt körzetben például 81 százalék felett van az igenek aránya. Isztambulban és Ankarában szorosan, de a nemek győztek a közel végleges eredmények szerint.
Úgy tűnik, jót tettek a külföldi botrányok a határon túli Igen-kampánynak. Hiába tiltottak ki több török politikust is Hollandiából és Németországból – vagy talán éppen azért –, az első eredmények szerint mindkét jelentős török kisebbséggel rendelkező nyugat-európai országban fölényes győzelmet aratottak Erdoganék. Előbbiben 70,19 százalék, utóbbiban is 63,31 százalék voksolt igennel, azaz az „ötödik hadosztálynak” is nevezett nyugati törökség ismét fontos csatát nyert Erdogannak.
Hasonlóképpen Belgiumban (77,85), Dániában (59) Franciaországban (61,76), Ausztriában (73,79), sőt még Romániában (60,47) is meggyőző fölényt szereztek az igenek. Azokban az országokban ugyanakkor, ahol nem túl jelentős török kisebbség él, szinte mindenütt a nemek kerekedtek felül. Magyarországon például alig 1500 török szavazhatott (és még 2500 egyetemista), közülük a szavazatok számlálásának jelen állása szerint 77 százalék a nem mellett döntött. Összességében elmondható, hogy a külföldi török szavazók több mint 60 százaléka elnöki rendszert szeretne látni Törökországban.
A jobbára békés népszavazást egy súlyos incidens zavarta meg: a főként kurdok lakta Diyarbakir tartomány Cermik körzetének egyik falusi szavazóhelyiségénél két, rokoni kapcsolatban álló csoport összeszólalkozott, majd a vitában szúró-, illetve lőfegyverek is előkerültek, és hárman életüket vesztették. A csendőrség két embert őrizetbe vett.
