Adam, az igazi nevét és tartózkodási helyét a megtorlástól tartva rejtegető csecsen homoszexuális már kijutott a Kaukázusból. Azon kivételek közé tartozik, akikért a családjuk kezességet vállalt, így hagyhatta el a titkos táborok egyikét, ahol az elfogott melegeket a Novaja Gazeta szerint azért vetik alá kínzásnak, hogy másokat is megnevezzenek. „A maga fia homokos, tegyen vele, amit jónak lát!” – lökték e szavakkal az apja elé. „Állatoknak neveztek bennünket, s azzal fenyegettek, hogy innen élve nem jutunk ki” – idézi fel már a brit The Guardiannek a fiatal csecsen férfi, hozzátéve, hogy az őrök botokkal verték, kicsavarták a kezét, s még áramütéssel is próbálták kiszedni belőle ismerősei nevét. Őt is úgy fogták el, hogy a barátja hívta találkára, s amikor megérkezett, hatan rontottak rá. „Nem haragszom rá, mert már tudom, miként törik meg ezeken a titkos helyeken a homoszexuálisokat” – mondja Adam.
Az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség) tagjait érő atrocitásokról még márciusban értesült a Novaja Gazeta tudósítója, Jelena Milasina, aki írásaival rendszeresen borsot tör a grozniji hatalom orra alá. „Először csak egy halottról beszéltek a forrásaim, s miközben ellenőrizni próbáltam a hírt, homoszexuálisok elleni kiterjedt kampány bontakozott ki előttem. Csecsen belügyi forrásaim 160 letartóztatottat említettek, akik közül mintegy ötvenet már megöltek. Ezt persze nagyon nehéz bizonyítani, hiszen ha valakit terrorizmus vagy iszlamista elvei miatt tartóztatnak le, a rokonok készségesen beszélnek, s megerősítik a tényt. Ám ha valakit azért visznek el, mert a hagyományostól eltérő nemi irányultságot feltételeznek róla, még a hozzátartozók is letagadják. Ma Csecsenföldön veszélyesebb melegnek lenni, mint terroristának!” – fejtegeti az újságíró a BBC orosz nyelvű szolgálatának. A nyugati lapok mindehhez még hozzáteszik, hogy a homoszexuálisok nemcsak Csecsenföldön, még Moszkvában sem érezhetik magukat biztonságban, s emlékeztetnek rá, hogy a duma 2013-ban törvényt fogadott el a melegpropaganda betiltásáról.
S miközben a Novaja Gazeta által kirobbantott botrányra azonnal rácsapott a nyugati sajtó, és az ügyben sorra szólaltak meg a politikusok is, az orosz média egy része azt feszegeti, hogy mindez csak az információs háború része, s a cél Oroszország lejáratása. Az emberi jogok kérdésének megbízottja, Tatyjana Moszkalkova is felvetette a provokáció gyanúját. A Novaja Gazeta eközben forrásait meg nem nevezve újabb és újabb részlettel állt elő, közölve, hogy minden, a csecsenföldi melegek állítólagos üldöztetéséről összegyűjtött anyagot az orosz nyomozóbizottság rendelkezésére bocsátotta, s átadta 26 olyan ember – köztük meggyilkoltak – személyi adatait is, akiket a térségben atrocitások értek, mert homoszexualitás gyanújába keveredtek. Vlagyimir Putyin ezután raportra rendelte be a csecsen elnököt, s a találkozóról beszámolva Dmitrij Peszkov szóvivő kijelentette, a Kremlnek nincs alapja feltételezni, hogy Kadyrov valótlan információval látta volna el Putyint. Peszkov szerint Putyinnak a szakszolgálatok és a rendvédelmi szervek nem tettek olyan jelentést, hogy állampolgárok panaszt tettek volna a sajtó által tárgyalt ügyben.
Ez, ismerve a csecsen társadalom hozzáállását a homoszexualitáshoz, igaz is lehet. Ahogy arra Jelena Milasina tényfeltáró újságíró is felhívta a figyelmet, a Kaukázusban a sajátos szexuális irányultságú embereknek nagyon nehéz az életük, s mint most Csecsenföldön, sokszor az életük is veszélyben lehet annak ellenére, hogy egy ideje Csecsenföld például a Kaukázus legnyugalmasabb szigetének számít. Nem igazán a hatalomtól félve, hanem a berögződött szokásokat követve még a családjuk sem védi meg azokat, akiket akár csak meggyanúsítanak homoszexualitással. Az emiatt begyűjtöttekért nem emelik fel a hangjukat a hozzátartozók, sőt még a letartóztatás tényét is igyekeznek eltitkolni. És ha a „delikvens” bizonyítottság hiányában hazakerül, a családon esett szégyent „becsületgyilkossággal” lemosni igyekvő rokonságtól félhet.
E szellemben nyilatkoztak a Novaja Gazeta állításait kezdettől valótlannak nevező csecsen hatóságok is. A legmegdöbbentőbbek talán a csecsen elnök mellett működő emberjogi tanács tagjának, Heda Szaratovának a szavai, aki az egyik moszkvai rádiónak nyilatkozva azt magyarázta, hogy nemcsak a társadalom, hanem a bíróságok is megértően viszonyulnak a homoszexuálisok meggyilkolásához. Mint fogalmazott, ez a szexuális irányultság szembemegy a csecsen lakosság hagyományaival és értékeivel. „A homoszexualitás rosszabb a háborúnál! Ha most szemet hunyunk e jelenség felett, a társadalom szétesik. Biztosíthatom, hogy annak a csecsennek, aki becsüli önmagát és tiszteli a hagyományokat, a szokásokat, nincs szüksége semmilyen állami struktúrára ahhoz, hogy üldözze a homoszexuálisokat, és mindent megtegyen, hogy ebben a társadalomban ne legyenek ilyen emberek. Velük szemben a legszélsőségesebb fellépést sem ítéli el a társadalom! Ha például egy homoszexuálist megölnek a rokonai, a közösség mindent megtesz az eset eltitkolásáért, s az igazságszolgáltatás is megértő lesz velük. Az ilyen emberekért nem fog senki könnyeket ejteni! Hozzám sem fordult még senki, hogy védjem meg őket!” – nyilatkozta Szaratova, aki később már hiába próbálta megmagyarázni mondatait. Az európai fülnek cinikusan hangzó „értetlenséggel” reagált Ramzan Kadyrov sajtótitkára is. Alvi Karimov hazugságnak, Csecsenföld befeketítésére tett kísérletnek nevezte a Novaja Gazeta állításait, és elmondta, először hall a homoszexuálisok állítólagos üldözéséről vagy meggyilkolásáról. Mint az Interfaxnak fogalmazott, „nem lehet kiszorítani a társadalomból azokat, akik nem is léteznek. Higgye el, ha Csecsenföldön lennének is ilyen emberek, azokról nem az igazságszolgáltatásnak kellene gondoskodnia, mert a rokonok olyan helyre küldenék őket, ahonnan soha nem jönnek vissza.” Mindezt megfejelve maga Kadyrov előbb biztosította Putyint, hogy Csecsenföldön semmilyen bántódás nem éri a békés lakosokat, majd a megbeszélés után valamelyest tompított retorikáján. Felhívta a figyelmet, hogy a csecsenföldi vallási közösségek vezetőinek találkozóján megegyeztek abban, hogy tovább kell dolgozni a társadalom felvilágosításán. Aztán gyorsan előbukott belőle igazi énje. „Igen, vannak kulturálatlan, erkölcstelen emberek, és akkor is megértéssel kell hozzájuk viszonyulni, ha őket egyébként nem is lehet embernek nevezni. Szó sem lehet semmiféle fenyegetésről!” – próbálta megnyugtatni a sajtót, az érthetőség kedvéért azonban leszögezte, hogy a férfi az legyen férfi.
Aligha lehet csodálkozni, ha ezek a kaukázusi vérmérsékletet hűen tükröző kijelentések nem nyugtatták meg a melegek sorsa miatt aggódó aktivistákat, az emberi jogok helyzetét Oroszországgal szemben fegyverként kezelők kezébe pedig újabb muníciót adtak. Alan Duncan külügyi államtitkár a brit parlamentben például a homoszexuálisok csecsenföldi üldözésének kérdését soron kívül napirendre tűző ülésen már arról beszélt, hogy információi szerint Kadyrov a ramadán kezdetéig, azaz május 26-ig el akarja pusztítani a meleg közösséget. Arról nem ejtett egy szót sem, hogy a moszkvai és a strasbourgi bíróságokat beadványaival folyamatosan bombázó Nyikolaj Alekszejev projektje, a GayRussia.ru a körülményeket, a helyi mentalitást teljesen figyelmen kívül hagyva még március elején kért engedélyt több kaukázusi nagyvárosban is melegfelvonulás megtartására, amivel csak olajat öntött a tűzre.
