Adósságot vagy Japán új fénykorát hozza a tokiói olimpia?

Mangafigurák viszik a lángot a következő nyári játékokra. A katasztrófák után Japánra ráfér a sikerélmény.

Szuzuki tehát nem rajong az olimpiáért, és nem csak a dizájn miatt. Különösen az anyagiakra érzékeny. – Míg Tokió versenyben volt, a kormány „takarékos rendezvényről” beszélt – folytatja, szerinte azonban mióta 2013-ban, Madridot és Isztambult megelőzve a japán főváros megnyerte a rendezés jogát, ezekről a tervekről nem sokat hallani. Hogy a rendezvény mégsem kíméli majd a büdzsét, a tokiói stadion lebontásakor vált mindenki számára nyilvánvalóvá. A korábban hangoztatott tervekkel szemben ugyanis a kormány úgy döntött, új központi stadiont épít a nyitóünnepségre, mintegy 150 milliárd jenből (1,4 milliárd dollár). Szuzuki szerint ezért a játékok költségének végösszegét egyelőre megsaccolni is nehéz. A pályázati időszakban közölt hivatalos számok szerint Japán 734 milliárd jent, vagyis 6,85 milliárd dollárt különített el az olimpiára, az összeg azonban hamarosan feljebb kúszott. Tavaly decemberben már 1,6 és 1,8 billió jen (vagyis 16,5-16,8 milliárd dollár) közötti összeg volt betervezve.

A fő probléma azonban Szuzuki szerint az, hogy a beruházás nem valószínű, hogy megtérül. Bár azzal egyetért, hogy egy olimpia jót tehet Japán infrastruktúrájának, szerinte a most küszöbönálló fejlesztések nagy része később nem lesz hasznosítható. – Nem igazán hoz ez a rendezvény semmit, legfeljebb a hamis érzést, hogy Japán újra nagy nemzetté vált – folytatta a Szuzuki. Szerinte ezért hiba, hogy az emberek az 1964-es olimpiából indulnak ki. Japán akkor rendezett először nyári olimpiát, amit a második világháborúból kilábaló ázsiai állam hatalmas sikerként élt meg. Akkoriban állt rá Japán a gyors gazdasági fejlődési pályára, aminek szimbolikus eleme volt az olimpiai játékok megnyitásával átadott, első szuperexpressz vonat elindítása. – Napjainkban azonban nincsenek sikereink. Helyette számtalan, halaszthatatlan probléma vár megoldásra, mint a politikai, a társadalombiztosítási és a pénzügyi rendszer reformja – mondja az egyetemi tanár. Szuzuki attól tart, az olimpia éppen a társadalmi, gazdasági problémák megoldását halogatja, szemben azokkal a véleményekkel, melyek szerint az újabb nemzeti sikerélmény átlendíti majd Japánt a bajokon.

Ezt a nézetet képviseli a harmincas éveiben járó japán nő, Szakurai Hiroko. – A japánokat nagy traumaként érte a 2011-es, pusztító földrengés – kezdte Szakurai. Szerinte a társadalmat ért tartós sokk után az embereket felvillanyozta a tudat, hogy Tokió 2020-ban olimpiát rendezhet. A főváros infrastruktúrájára ráadásul ráférne a modernizáció. – Nem biztos, hogy kibírna egy földrengést, az olimpia pedig jó érv a beruházás végrehajtására – tette hozzá. Szakurai viszont veszít optimizmusából, mikor az anyagiak is szóba kerülnek. – Sok az átláthatatlan pénzmozgás – mondja. Szerinte az olimpia csak akkor térülhet meg, ha kiemelkedő siker lesz. – Japán megengedheti magának a kiadást, de kockázatot vállal – teszi hozzá.

A források ugyanis végesek. A 2011-es, az ország nyugati partjaira lesújtó cunami okozta károk helyreállítása még mindig tart, tavaly áprilisban ráadásul a délen fekvő Kjúsú szigetét erős földrengés rázta meg. Csak a fukusimai erőműből szivárgó nukleáris szennyeződés eltakarítására eddig 25,5 billió jent költött a kormány. 2015-ben a felújításra szánt összeg megemelését jelentette be Abe, az így elkülönített 6,5 billió jent állami tulajdon értékesítésével fedezi majd. A tavalyi, Kjúsút sújtó természeti katasztrófa pedig újabb milliárdokat követel, ezért sok japán okkal tekint szkeptikusan az olimpiai játékokra, mint üzleti befektetésre.

Ugyanakkor már az olimpia megrendezésének híre is megmozgatta a ingatlanpiacot. Japán piaci elemzők szerint mind az üzleti, mind a magáncélú ingatlanok ára az elmúlt évben meredeken emelkedni kezdtek. Ennek oka mindenekelőtt a miniszterelnök által 2012 decemberében meghirdetett Abenomics. A megszorítások helyett a gazdaság felpörgetését célzó komplex kormányprogram egyik alapja az infrastrukturális beruházások végrehajtása, ami tovább emelte az egyébként is költséges ingatlanárakat, de a folyamatnak újabb lendületet adott a 2020-as olimpia megrendezésének híre is. Az esemény egyébként annyira illeszkedik az ambiciózus Abenomics programba, hogy egyesek a terv egyik pillérének tartják azt. Ezt a nézetet erősíti a kormány is, amely 8,5 millió turistát, a GDP 0,3 százalékos többletnövekedését és 150 ezer új munkahelyet remél a nyári játékoktól.

A földrengések sújtotta területeken nem feltétlenül az anyagiak miatt kritikusak az olimpiával szemben. A Kjúsú szigetén fekvő kisváros, Masiki 2016 áprilisában szenvedett el egy 6,5-es erősségű földrengést. Egy évvel később már alig van nyoma a kilenc ember életét követelő, a lakások felét romba döntő tragédiának. Az egykori piactéren most egy sátrakból álló közösségi teret állítottak fel, itt nyilatkozott a Magyar Nemzetnek Nisimura Hironori, a város polgármestere. Elmondja, a helyreállítási munkálatokhoz további 135,5 milliárd jenre lenne szükségük, ami a város 27 milliárdos költségvetéséből nehezen kigazdálkodható. A 2020-as olimpia költségei mégsem jelentenek közvetlen fenyegetést Mashiki rekonstrukciójára. – Az eseménnyel járó infrastrukturális beruházások és ingatlanfejlesztések azonban a játékok tervezett helyszíneire vonzzák az összes szakembert – mondja Nisimura. A tragédia teljes rekonstrukciója ezért az olimpia közeledtével egyre nehezebbé válik.