Négy évvel később Londonban Addison-kórral került kórházba. Ez a mellékvesekéreg működésének idült elégtelenségét jelenti, amely az anyagcsere összeomlásához, kiszáradáshoz vezethet. A család ezt a betegségét csak a halála után hozta nyilvánosságra. A kezelőorvosa annyira pesszimista volt állapotát illetően, hogy abból ismét az utolsó kenet feladása következett. A beszámolók eltérnek: vagy a hazafelé tartó hajóúton, vagy a New York-i kikötéskor kapta meg az egyházi búcsút.
A következő alkalommal ismét az Addison-kór volt a hibás. Kennedy testvérével, Roberttel utazott Ázsiában, érintették a Szentföldet, Indiát, Vietnamot és Japánt. John itt került kórházba ismét, a láza 41 Celsius-fok fölé ment, a többség úgy látta, ezt már nem éli túl. Robert azonban kijárta, hogy Tokióból Okinawára szállítsák át az ottani amerikai bázis kórházába. A testvér mindvégig vele maradt, ekkor alakult ki köztük igazán a halálig tartó szoros kötelék.
Ahogy haladt előre politikai pályafutása, úgy kísértették tovább a betegségek is. 1954-ben, amikor már egy bő éve volt szenátor, orvosai gerincműtétet javasoltak számára, amely ha nem történt volna meg, jó eséllyel kerekesszékben marad egész életére. Apja ellenezte a nagy kockázatokkal járó műtétet, de John alávetette magát. Az operációt követően a későbbi elnök húgyúti fertőzést kapott, és az Addison-kór következtében is állapota hirtelen romlott. Láza felszökött, kómába esett. Ekkor adták fel neki negyedik alkalommal az utolsó kenetet. Ezúttal a hír kikerült, és megjárta a sajtót. Úgy vélték, nem éri meg a reggelt, vagy ha igen, örökre ágyhoz kötve marad. A virrasztásról a tévé is beszámolt. És persze Kennedy megérte a reggelt, majd felépült, igaz, öt hónapot töltött lábadozással szülei házában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!