A koalíciós lehetőségeket hasonlóan látja Anton Pelinka, egy másik osztrák politikai elemző, a CEU tanára, de szerinte a fő játszma a három nagy, az ÖVP, az SPÖ és a FPÖ között fog zajlani, egyelőre megjósolhatatlan eredménnyel.
A vasárnap este egyhangúlag pártelnökké emelt Kurz persze mindent egy lapra tett fel, ultimátummal felérő hét pontját nem véletlenül emlegeti a sajtó mindent vagy semmit programként. A fiatal pártelnök-külügyminiszter mostantól gyakorlatilag teljhatalommal bír az ÖVP felett. Ezentúl az elnökség helyett ő maga dönt a szövetségi jelöltek indulásáról, vétójoga van a tartományi jelöltlistákat illetően, ő választhat főtitkárt, ő delegálhat kormánytagokat, neki van végső szava koalíciós kérdésekben. De nemcsak az operatív, hanem az ideológiai kérdések is az ő fennhatósága alá kerülnek, kétségkívül Kurz fogja tehát a jövőben meghatározni, hogy miről is szóljon az ÖVP. A megújulásnak már csak az is zálogát adja, hogy nagyon jelentősen növelné a női jelöltek számát a választáson. A legendás politikai konszenzus hagyományát tehát első szinten épp párton belül törte meg Kurz, akinek persze mindent a nyakába fognak varrni, ha megbukik ez az unortodox kísérlet. Ebbe a lendületbe persze most még az is belefér, hogy ősztől más koalíciós partner után nézzen a párt, mert egyes gazdaságélénkítő és szociális intézkedéseket az ÖVP–SPÖ-felállásban lehetetlen keresztülvinni.
