Erős kezet akart, megkapta az Osztrák Néppárt

Mindent egy lapra tett fel a tehetséges külügyminiszter, ősszel már ki is derül, bejött-e a Néppárt felforgatása.

Kuthi Áron
2017. 05. 15. 19:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem Osztrák Néppárt, hanem Sebastian Kurz listája – Az új Néppárt néven lendülnek neki az őszi előre hozott választásoknak az osztrák konzervatívok. Merőben új fejlemény ez egy olyan országban, ahol a két legnagyobb hagyományos párt neve, logója, színe (a fekete az ÖVP, vagyis a néppárt azonosítója, a vörös pedig az SPÖ-é, a szociáldemokratáké) mélyen beleivódott az osztrákokba, és ahol mindkettőnek bérelt helye van a politikai döntéshozás szövetségi és tartományi szintjein. A választók ebben a kétosztatúságban helyeztek el minden politikai fejleményt, és ahhoz is hozzá voltak szokva, hogy csak széleskörű konszenzus lehet az előrelépés záloga.

De hogy a harmincéves miniszter és újdonsült pártelnök, aki üstökösként rendületlenül száguld az osztrák politikai égbolton, valami nagyra készül, már a sokatmondó névváltás is kellően sejtetni engedi. Kurz alapjaiban akarja újjáépíteni a megfeneklett néppártot. A munkát tartományi szinten kezdi, kihasználva a generációváltást, vagyis több tapasztalt, és a kormányzást is megjárt politikus hátrébb lépését. Valamint Kurz az első, aki tevőlegesen lép fel a válságban lévő koalíciós hatalmi struktúra megmentése érdekében. Mert sokakhoz hasonlóan felismerte, hogy az osztrák nagykoalíció csak akkor marad működőképes, ha maguk a pártok megújulnak. A Der Standard politikai napilap ugyanakkor mindkét koalíciós párt csődjéről beszélt, a kormányzásképtelen helyzetről, amit tényleg csak előre hozott választásokkal lehet feloldani.

Mára egyértelművé vált, hogy a konszenzuskereső, napi taktikák finom hálózatára épült, évtizedekig jól működő, de idejétmúlttá vált rendszer kezdte ki és végül tette lehetetlenné a kormányzást, a hatékony döntéshozatalt, ahol a tartományi kormányok elégedettsége, gesztusaik kifizetése előrébb való a bécsi központ akaratánál. Ennek az összeomlásnak volt nagyon is látványos jele a tavalyi elnökválasztási verseny, ahol a két nagy párt jelöltjének egyike sem jutott be a második fordulóba. 

A néppárti alkancellár múlt heti lemondásának, a mostani koalíció összeomlásának okát Peter Filzmaier osztrák politológus a Magyar Nemzet megkeresésére úgy magyarázta, hogy a felek tulajdonképpen semmilyen ügyben nem voltak képesek egyetérteni. Általánosságban a koalíciós formával az a baj, hogy már nincsenek nagy ügyek, amelyek mellett egységesen ki lehet állni, mint volt az az EU-csatlakozást megelőző időben, vagy az ország újjáépítése a XX. század 50-es, 60-as éveiben. Az egyetemi tanár egyébként nem temeti a koalíciós formát, szerinte azonban a jövőben reális partnerré válhat a radikális jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) is. A szokványos ÖVP–SPÖ felállást ugyanakkor felválthatja egy balközép–liberális SPÖ–Neos–Zöldek vagy egy jobbközép–liberális ÖVP–Neos–Zöldek verzió is, bár a kétféle hármasnak kisebb az esélye, mivel nehezebben jöhet össze az elegendő parlamenti támogatottság. 

A koalíciós lehetőségeket hasonlóan látja Anton Pelinka, egy másik osztrák politikai elemző, a CEU tanára, de szerinte a fő játszma a három nagy, az ÖVP, az SPÖ és a FPÖ között fog zajlani, egyelőre megjósolhatatlan eredménnyel. 

A vasárnap este egyhangúlag pártelnökké emelt Kurz persze mindent egy lapra tett fel, ultimátummal felérő hét pontját nem véletlenül emlegeti a sajtó mindent vagy semmit programként. A fiatal pártelnök-külügyminiszter mostantól gyakorlatilag teljhatalommal bír az ÖVP felett. Ezentúl az elnökség helyett ő maga dönt a szövetségi jelöltek indulásáról, vétójoga van a tartományi jelöltlistákat illetően, ő választhat főtitkárt, ő delegálhat kormánytagokat, neki van végső szava koalíciós kérdésekben. De nemcsak az operatív, hanem az ideológiai kérdések is az ő fennhatósága alá kerülnek, kétségkívül Kurz fogja tehát a jövőben meghatározni, hogy miről is szóljon az ÖVP. A megújulásnak már csak az is zálogát adja, hogy nagyon jelentősen növelné a női jelöltek számát a választáson. A legendás politikai konszenzus hagyományát tehát első szinten épp párton belül törte meg Kurz, akinek persze mindent a nyakába fognak varrni, ha megbukik ez az unortodox kísérlet. Ebbe a lendületbe persze most még az is belefér, hogy ősztől más koalíciós partner után nézzen a párt, mert egyes gazdaságélénkítő és szociális intézkedéseket az ÖVP–SPÖ-felállásban lehetetlen keresztülvinni.

Az igazság pillanata elég hamar el fog érkezni, már az őszi választás megadja a választ arra, hogy a Sebastian Kurz listája – Az új Néppárt csak marketingfogás, vagy valódi megújulást és tartós lendületet hoznak a fejcserék. Emmanuel Macron francia köztársasági elnök mindössze egyéves En Marche! mozgalmának gyors sikere mindenesetre biztatást adhat Kurznak annak ellenére, hogy ő csupán belülről építené újjá a régi struktúrát. 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.