Nem Osztrák Néppárt, hanem Sebastian Kurz listája – Az új Néppárt néven lendülnek neki az őszi előre hozott választásoknak az osztrák konzervatívok. Merőben új fejlemény ez egy olyan országban, ahol a két legnagyobb hagyományos párt neve, logója, színe (a fekete az ÖVP, vagyis a néppárt azonosítója, a vörös pedig az SPÖ-é, a szociáldemokratáké) mélyen beleivódott az osztrákokba, és ahol mindkettőnek bérelt helye van a politikai döntéshozás szövetségi és tartományi szintjein. A választók ebben a kétosztatúságban helyeztek el minden politikai fejleményt, és ahhoz is hozzá voltak szokva, hogy csak széleskörű konszenzus lehet az előrelépés záloga.
De hogy a harmincéves miniszter és újdonsült pártelnök, aki üstökösként rendületlenül száguld az osztrák politikai égbolton, valami nagyra készül, már a sokatmondó névváltás is kellően sejtetni engedi. Kurz alapjaiban akarja újjáépíteni a megfeneklett néppártot. A munkát tartományi szinten kezdi, kihasználva a generációváltást, vagyis több tapasztalt, és a kormányzást is megjárt politikus hátrébb lépését. Valamint Kurz az első, aki tevőlegesen lép fel a válságban lévő koalíciós hatalmi struktúra megmentése érdekében. Mert sokakhoz hasonlóan felismerte, hogy az osztrák nagykoalíció csak akkor marad működőképes, ha maguk a pártok megújulnak. A Der Standard politikai napilap ugyanakkor mindkét koalíciós párt csődjéről beszélt, a kormányzásképtelen helyzetről, amit tényleg csak előre hozott választásokkal lehet feloldani.
Mára egyértelművé vált, hogy a konszenzuskereső, napi taktikák finom hálózatára épült, évtizedekig jól működő, de idejétmúlttá vált rendszer kezdte ki és végül tette lehetetlenné a kormányzást, a hatékony döntéshozatalt, ahol a tartományi kormányok elégedettsége, gesztusaik kifizetése
előrébb való a bécsi központ akaratánál. Ennek az összeomlásnak volt nagyon is látványos jele a tavalyi elnökválasztási verseny, ahol a két nagy párt jelöltjének egyike sem jutott be a második fordulóba.
A néppárti alkancellár múlt heti lemondásának, a mostani koalíció összeomlásának okát Peter Filzmaier osztrák politológus a Magyar Nemzet megkeresésére úgy magyarázta, hogy a felek tulajdonképpen semmilyen ügyben nem voltak képesek egyetérteni. Általánosságban a koalíciós formával az a baj, hogy már nincsenek nagy ügyek, amelyek mellett egységesen ki lehet állni, mint volt az az EU-csatlakozást megelőző időben, vagy az ország újjáépítése a XX. század 50-es, 60-as éveiben. Az egyetemi tanár egyébként nem temeti a koalíciós formát, szerinte azonban a jövőben reális partnerré válhat a radikális jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) is. A szokványos ÖVP–SPÖ felállást ugyanakkor felválthatja egy balközép–liberális SPÖ–Neos–Zöldek vagy egy jobbközép–liberális ÖVP–Neos–Zöldek verzió is, bár a kétféle hármasnak kisebb az esélye, mivel nehezebben jöhet össze az elegendő parlamenti támogatottság.
