A jövőben nem egyes államok közötti konfliktusokra kerül sor, hanem az embereknek az államok elleni felkeléseire – a ma különösen érvényesnek látszó gondolat az év elején elhunyt Mário Soares kétszeres portugál állam- és kormányfőtől származik, aki azután tette ezt a jóslatát, hogy tüzetesen áttanulmányozta az unió alkotmányának, a 2009-ben megszavazott lisszaboni szerződésnek a tervezetét.
Hogy vajon a sokat megélt államférfinak igaza volt-e, arról Gulyás Andrást, Göncz Árpád néhai államfő külpolitikai tanácsadóját, egykori lisszaboni nagykövetet kérdeztük a portugál szegfűs forradalom 43. évfordulójára rendezett ünnepségen.
„Európa vezetőinek egy része tanult Soares említett, valamint úgynevezett Kasszandra-jóslataiból, mások viszont nagyon határozottan elindultak abba az irányba, hogy meneküljön, aki tud, kárhoztassák mindenért az Európai Uniót, Brüsszelt” – hangsúlyozta a nyugállományú diplomata. Gulyás András szerint egy olyan kis államnak, mint Magyarország, hosszú távon valójában az volna az érdeke, hogy a megosztott és az önként átengedett jogosítványok, ha úgy tetszik, a szuverenitás egy részéért cserébe kiszámíthatóbb világban éljünk. Mário Soares ugyanis nem arra utalt, hogy az Európai Unió egyes országai külön-külön próbáljanak maguknak menekülési útvonalat találni, hanem fel akarta hívni a döntéshozók figyelmét a problémákra, hogy segítsen megfelelő válaszokat adni rájuk. Mint az egykori nagykövet felidézte, erre egyébként maga Soares sem volt képes, hiszen ő csapdában volt, bár helyzetéből a maga idejében, a maga válaszaival, a maga cselekedeteivel a maximumot hozta ki.
Gulyás András szerint ugyan a Soares által is megjósolt felkelések elmaradtak, helyettük jönnek más, előre nem látott folyamatok. A portugál politikus például akkor még nem beszélhetett arról a népvándorlásról, amely azóta meghatározza Európa politikai és gazdasági napirendjét is. A magyar diplomata elismerte: attól függetlenül, hogy nem ért egyet az eddig erre adott válaszokkal, a migráció olyan valós kihívás, amelyre meg kell találni a megoldást. „Biztos vagyok benne, hogy ez közösen lehetséges, nem pedig olyan »szuverén« keretekben, amelyeknek a végeredményük csak az, hogy áthúzzuk a lovat a Karpfenstein utcából az egyszerűbb nevűbe, és azzal megoldottuk a magunk problémáját itt, a kis hazánkban” – hangzott tanácsa. Aki nem ismerné az anekdotát: a Karpfenstein utca a mai VIII. kerület egyik utcája volt a 19. században, ahol a történet szerint 1900 körül valakinek a lova kimúlt. Állítólag a tényállást rögzítő rendőr nem tudta leírni az utcanevet, így azt javasolta, hogy vonszolják át a tetemet a keresztutcába, azaz a Magdolna utcába – így egyszerűbb lesz a jegyzőkönyv felvétele. A városi legenda szerint a Karpfenstein utcát attól kezdve csak úgy emlegették: „ahol az a ló megdöglött”.
