A szimbolikus szintre emelt Európa-pártiság és ennél gyakorlatiasabb megközelítésben a francia–német tengely további erősítését mutatja, hogy még fel sem állt az új francia kormány, a megválasztott elnök máris Berlinbe látogat.
Emmanuel Macront vasárnap iktatták be, első munkanapján pedig délutánig váratta az érdeklődőket a kormány fejének megnevezésével. Túl sok meglepetést ezzel együtt nem okozott, Édouard Philippe Le Havre-i polgármestert látták az elemzők és az újságírók is a legesélyesebbnek. Az új miniszterelnök szintúgy fiatalnak számít a nagy öregek között, 1970-ben született, 2012-ben lett parlamenti képviselő, városát 2010-óta vezeti, 2014-ben újraválasztották. Korábban szocialista színekben politizált, majd jobbra fordult. Ezzel együtt egyetért Macron liberális gazdaságpolitikájával, egyértelműen Alain Juppé volt jobboldali miniszterelnök táborához sorolják, részt is vett kampányában.
Macron mozgalma, az Előre (En Marche!), illetve immár A Köztársaság Lendületben (La république en marche – LRM) pályázatot írt ki leendő képviselőjelöltjei számára, majdnem 20 000-en jelentkeztek is, a beadványok elbírálása éjt nappallá téve zajlott, hogy időben kiválaszthassák a 428 ideálisnak tűnő aspiránst. Úgy hírlik, a jelentkezők több mint kétharmada férfi, több mint felük nem rendelkezik semmilyen politikai múlttal.
A nemzetgyűlési választást június 11-én, második fordulóját 18-án tartják, vagyis a kampánykormánynak is nevezett testület addig lesz hatalomban.
Az LRM a Francois Bayrou vezette középutas Demokrata Mozgalommal (MoDem) állapodott meg közös indulásban, a tervek szerint mással nem köt választási szövetséget. A háttérben azonban komoly egyeztetések zajlanak főként a mérsékelt jobboldallal, azon belül is Juppé köreivel. A mozgalomhoz való csatlakozásról győzködik őket, Édouard Philippe kormányfői kinevezésében is komoly része lehetett – a jobboldal feltételeként – a körvonalazódó megállapodásnak.
Tény az is, Alain Juppé környezetének esetleges leválasztásával Macron elkezdi a republikánusok szalámizását, ahogyan ezt tette korábban a szocialistákkal. Az egykori gazdasági miniszterből lett elnök a jelek szerint Manuel Valls korábbi szocialista kormányfővel is megegyezett, nem indítanak ellene jelöltet párizsi körzetében. Valls már az elnökválasztási kampányban sem a szocialisták jelöltjét támogatta, lényegében már besorolt az LRM mögé. A nagy mozgolódás nem véletlen: ha Macron végig akarja vinni reformterveit, a szakszervezetek után a törvényhozás képviselőit is meg kell nyernie, avagy maga mögé kell állítania.
