Kabuli horror után: csődöt mondott az afganisztáni beavatkozás

Tizenhat éve tart az USA vezette intervenció. A kormányerők területe egyre zsugorodik, miközben nő a civil áldozatok száma.

Legalább kilencven ember meghalt, a sebesültek száma pedig meghaladta a 460-at abban a robbantásos merényletben amelyet egy tartálykocsival hajtottak végre ismeretlenek Kabul diplomáciai negyedénél. Késő estig egyetlen szervezet sem vállalta a rendkívül súlyos terrorcselekmény elkövetését: sem a nyugatról támogatott kabuli kormány legfőbb ellenzékét jelentő tálibok, sem pedig a mintegy két éve Afganisztánban is megjelent, az előbbiekkel is rivalizáló Iszlám Állam (IÁ).

A támadást a német nagykövetség megerősített kapuja közelében, egy forgalmas csomópontnál hajtották végre a délelőtti csúcsforgalom idején, azonban más fontos környékbeli létesítmények, így a francia és a török nagykövetség épülete is megrongálódott. A NATO vezette Határozott Támogatás (Resolute Support) hadművelet – melynek célja az önállóan működésképtelen afgán kormányerők segítése, kiképzése – kabuli parancsnoksága azt közölte, hogy a merénylet sokkal súlyosabb is lehetett volna. Eszerint a kormányerők sikerrel akadályozták meg, hogy a pokolgépet szállító tartálykocsi behatoljon a számos külföldi nagykövetségnek, az afgán elnöki hivatalnak és külügyminisztériumnak, valamint a NATO-erőknek helyt adó úgynevezett Zöld Zóna belsejébe, így a merénylő feltehetően nem érte el a tervezett célpontját. A dpa német hírügynökség a helyszínen készült fényképek alapján azt írta, hogy a német nagykövetség épülete súlyosan megrongálódott, az utca felőli ablakok közül többtucatnyi betört. A német külügyminiszter közölte, hogy a nagykövetség több munkatársa megsebesült, egy afgán biztonsági őr pedig életét vesztette. A német politikát – mivel német életek nem vesztek oda – láthatóan nem ingatta meg a támadás: Angela Merkel kancellár szerint a támadás csak még jobban megerősítette eltökéltségüket, a támadók is csak azt érték el, hogy

„folytatjuk a harcot a terrorizmus ellen, és meg is nyerjük”.

A BBC brit közszolgálati adó megerősítette, hogy a robbanásban meghalt egyik afgán állampolgárságú dolgozójuk.

A támadást világszerte egységesen elítélték. Így tett a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) is, mely közleményében leszögezte: „az ilyen aljas és gyáva támadások semmilyen mértékben sem tántorítanak el bennünket elkötelezett szerepvállalásunktól a terrorizmus elleni küzdelemben”.

A kabuli merénylet, mely az évtizedes háború sújtotta országban elkövetett tíz legsúlyosabb terrortámadás egyike, rávilágít arra, hogy a 2001 óta – az Egyesült Államok elleni terrortámadások nyomán – amerikai vezetéssel zajló intervenció sem tudta pacifikálni Afganisztánt. A csapatkivonások, csapaterősítések, stratégiaváltások sorozata – ilyen volt, hogy szépen csendben lemondtak az eredeti cél, a nyugati demokrácia helyi kiépítéséről – után is riasztóak a helyi mutatók. Sőt, a civil áldozatok száma még sosem volt olyan magas, mint 2016-ban: az ENSZ minden valószínűség szerint távolról sem teljes adatai szerint 11 418 halott és sebesült volt a háború számlájára írható, miközben ez a szám 2009-ben még csak 5969 volt. A tálibokkal és más helyi hadurakkal folytatott harcok, az általuk elkövetett merényletek mellé megjelent az Iszlám Állam is. A kormányerők ellenőrizte terület zsugorodóban van, csak az év első hónapjaiban öt százalékot, mintegy 19 kerületnyit vesztettek el, ami azt jelenti, hogy az országnak akkor alig 65 százalékát (más források szerint 57 százalékát) ellenőrizték, vagy volt valamilyen befolyásuk felette. 2016 egészére vonatkozóan egyesek 15 százalékra tették a területi veszteséget.

Mint minden ilyen folyamatnak, ennek is vannak nemzetközi összefüggései. Az IÁ megjelenésével és megerősödésével párhuzamosan a tálibok elutasítottsága is csökkent, különös tekintettel arra, hogy már hosszú ideje – a gazdag öbölbéli olajmonarchiák közvetítésével – béketárgyalások is zajlanak velük. Ezt Washington sem utasította el az Obama-kormányzat idején, de a Trump-adminisztráció még adós saját Afganisztán-politikájával. Az országban állomásozó amerikai erők parancsnoka ugyanakkor a közelmúltban azt vetette Oroszország szemére, hogy egyre nagyobb támogatást nyújt a táliboknak, amit Moszkva bizonyos tekintetben el is ismer, de azt tagadja, hogy hadianyagokról is szó lenne.

Megfigyelők azt bizonyosra veszik, hogy a gyors összeomlást megelőzendő, az eddigi erőfeszítés „eredményeit” megőrzendő a Fehér Háznak hamarosan nem lesz más választása, mint egy újabb csapaterősítés, amit várhatóan a NATO-szövetségesekre, így a Határozott Támogatásban szintén részt vevő Magyarországra is kiterjeszthetnek.