Vasárnap tartományi választásokat tartottak a legnépesebb, tizenhétmillió lakosú Észak-Rajna–Vesztfáliában, a szeptemberi országos választás előtt ez volt az utolsó megméretés a pártok között. És a szociáldemokraták (SPD) számára is ez volt az utolsó esély, hogy az őszi választásra esélyes pártként forduljanak rá. Ráadásul a tartományi kormányt eddig Düsseldorfban a szociáldemokraták és a Zöldek adták. A most vasárnapi eredmények után azonban majdnem kijelenthetjük: eldőlt a szeptemberi választás is, marad Angela Merkel a kancellár.
Az SPD elvesztette Észak-Rajna–Vesztfáliát, a párt csak a második helyen végzett a kereszténydemokraták (CDU) mögött . A CDU könnyen kormányt tud majd alakítani, mert a kiugróan jó eredményt elérő polgári liberális Szabad Demokraták (FDP) és a Zöldek egyaránt nyitottak az együttműködésre. A düsseldorfi parlamentbe bejutott a szélsőbaloldali Die Linke és a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt is, de messze a várakozásaik alatt teljesítve. Hannelore Kraft szocdem miniszterelnök már az exit poll eredmények láttán azonnal bejelentette, hogy minden pártbeli pozíciójáról is lemond. A vereségért Kraft egyedül saját magát tette felelőssé, ezzel próbálva menteni Martin Schulz őszi esélyeit.
A közel végleges eredmény szerint a CDU a listás szavazatok 32,9 százalékát szerezte meg (egyéniben jobban teljesítettek a jelöltjei, összességében 38,3 százalékot kaptak), az SPD pedig 31,2 százalékot szerzett. Listán az FDP 12,5 százalékot, a Zöldek 6,3, az AfD pedig 7,3 százalékot szereztek, a Baloldal 4,9 százalékkal nem jutott be a törvényhozásba.
A 199 mandátumból a CDU 72-t, az FDP 28-at szerzett, vagyis együtt szűk többségük lehet. Az SPD 69, a Zöldek 14, az AfD 16 mandátumra számíthat.
Azonban Martin Schulz számára a helyzet így is siralmas. Az év elején még a baloldal megváltójaként ünnepelt szocdem kancellárjelölt SPD-je idén három választást is elbukott, köztük két helyen kormányzó helyzetből esett vissza ellenzéki szerepbe. Észak-Rajna–Vesztfália különösen fontos a német szociáldemokrácia számára, e tartomány nélkül az SPD még sohasem tudott választást nyerni szövetségi szinten.
Merkel először sikeresen kivezette a bevándorlás kérdését a közbeszédet meghatározó témák közül, és ezzel hatástalanította az AfD-t, amely már rég nem tíz százalék feletti eredménnyel rémisztgeti a berlini elitet. Az SPD-vel szemben Merkel pedig eleve nem is hagyta, hogy a szociális kérdések igazán a közéleti vitákat meghatározhassák. A számok szerint sikeres volt ebben. A jobboldali bulvárnapilap, a Bild éppen a tegnapi napra időzítve hozta nyilvánosságra a legfrissebb közvélemény-kutatást, ami szerint a CDU magabiztosan vezet harminchét százalékkal, míg Martin Schulz SPD-je már tíz százalékkal lemaradva, csak huszonhét százalékon áll.
Angela Merkel stratégiája tehát bevált. Amikor Martin Schulz a maga kiváló retorikai képességeivel és baloldali programjával megjelent a politika színpadán, sokan még a CDU-ban is attól tartottak, hogy Merkel nem fogja bírni vele a versenyt. Merkel kitartó és küzdő, de nem harcias típus. Schulz megpróbálta volna a német politikát polarizálni, a szociális kérdés hangsúlyozásával pártját balra, míg a CDU-t jobbra akarta lökni. Angela Merkel azonban nem mozdult, csak csendben figyelte az eseményeket. Nem vett részt nyílt politikai vitákban, nem lett jobboldalibb csak azért, mert Schulz a német politikába ismét több vitát akart volna vinni. Merkel a választóknak éppen a nyugalmat, a szorgalmat, a stabilitást ígéri. Márpedig a német átlagpolgár számára ezek a legfontosabb értékek. Németország gazdasága valóban fejlődik, a munkanélküliség alacsony, és a társadalom többsége elégedett. Azok a munkaerőpiaci és szociális problémák, amelyekre Martin Schulz hegyezte ki kampányát, persze szintén léteznek. Merkel érdeke volt, hogy ne olyan kampányban kelljen részt vennie, ahol ezekről vitatkoznak.
Schulznak be kell tehát látnia: nem tudta megfordítani a közhangulatot. Ráadásul míg Merkel CDU-ja majdnem minden irányban koalícióképes, a liberálisokkal (FDP), a Zöldekkel vagy a szociáldemokratákkal egyaránt együtt tud működni, Schulznál nem látni, kikre tudna számítani egy baloldali fordulathoz. A Zöldekkel nincs többsége, a Die Linkével nem merne összefogni, az FDP pedig mindenhez partner, de egy jóléti politikához semmiképp sem. Schulznak matematikai esélye természetesen még van a szeptemberi győzelemre, de eddigi stratégiája mindenképp kudarcot vallott. Kérdéses, elég-e négy hónap arra, hogy az SPD mindent újrakezdjen.
Cikkünk egy korábbi változatában egy elütés miatt a vasárnapi exit poll adatoknál elírás történt. A CDU eredményénél 34,5 százalék helyett 44,5 szerepelt. Cikkünket javítottuk, és a legfrissebb adatokkal, amelyekből kiderül, hogy a Baloldal végül nem jutott be a parlamentbe, frissítettük. Olvasóinktól a hiba miatt elnézést kérünk!
