A női nemi megcsonkítás korántsem amerikai probléma, világszerte kétszázmillió nőt érint, főként Közép-Afrika országaiban, illetve Indonéziában és Jemenben. A csonkítás sokszor beavatási szertartások része, a felnőtté válás záloga, és a fiatal lányok gyakran önszántukból vetik alá magukat, félve a kiközösítéstől. És mint ahogy a The Atlantic témával foglalkozó nagyriportja beszámolt, Nyugat-Afrikában például a helyi rendelőintézetben is elvégeztethető, de ahol nem vállalják, ott a falujukba hazatérő, szabadságon lévő nővérek végzik el.
Az Egyesült Királyságban minden órában rögzítik egy ilyen féllegálisan (magánklinikán) vagy illegálisan (otthon) elvégzett beavatkozás szövődményét. 2015 folyamán 8656 olyan orvoslátogatást jegyzett fel az állami egészségügyi rendszer, amelynek során egy korábban elvégzett nemiszerv-csonkítást azonosítottak. A szigetországban 1985 óta törvény tiltja ezt a fajta beavatkozást, de eddig egyetlen olyan bírósági eset sem fordult elő, amely letöltendő börtönbüntetésre ítélte volna a csonkítás végzőjét. Ami természetesen bátorítást ad az elkövetőknek. Mint ahogy arról a brit The Independent beszámolt, a londoni kormány igyekszik komolyan venni a problémát, a parlament eseti bizottságának állásfoglalása is az, hogy ameddig az esetek nem jutnak bírósági szakaszba, az emberek teljes természetességgel azt fogják hinni, hogy folytatható a csonkítás.
