Nincs gyógyír, folytatódik a nők megcsonkítása a világban

Kétszázmillió muszlim nő él úgy, hogy intim testrészét élete egy pontján hagyományos okokból megcsonkították.

Az Egyesült Államok történetében először fordul elő, hogy bíróságon támadnak meg egy olyan szövetségi törvényt, amely tiltja a nők nemi szervének megcsonkítását. A muszlim kultúrában hagyományosnak tartott, főként kislányokon, de sokszor felnőtteken elvégzett, helytelenül női körülmetélésnek is nevezett intim beavatkozást a nyugati kultúra élesen elítéli, az eljárást az ENSZ az emberi jogok megsértésének tartja. Világszerte rengeteg pénzt áldoznak a klitorisz kis bemetszésétől a szeméremajkak teljes eltávolításáig terjedő beavatkozás felszámolására, felvilágosító kampányokra. A szokást azonban az európai és a jelek szerint egyes amerikai bevándorló muszlim közösségek esetében sem lehet teljességgel felszámolni.

A detroiti peres eljárásban a megcsonkítást végző két orvost és egyikük feleségét védő ügyvédek azzal készülnek érvelni, hogy a muzulmán közösség tagjaiként védenceiknek vallási szabadságukban áll ilyen beavatkozást végezni. A hagyomány szerint a nők megcsonkítása számos betegségnek tartott jelenségnek – hisztéria, túlzott nemi vágy – képes elejét venni, de orvosilag kimutatható előnye nincs, viszont számos szövődménnyel járhat. A durvább vagy félresikerült beavatkozás még a vizelést is fájdalmassá teszi, és mindegyik műtét egy életre tökreteszi az érintett nő nemi életét, ráadásul súlyos lelki torzulásokhoz is vezethet. Viszont a jelenséggel annyira együtt él még a fejlett világ is, hogy egyes biztosítótársaságoknál az 1970-es évekig lehetett biztosítást kötni ilyen, például a férj által kierőszakolt cselekmény esetére. Ma már azonban – legalábbis Amerikában – az az elterjedtebb, hogy a megcsonkított nemi szerv visszaállításának költségeit fedezik egyes egészségbiztosítók.

Ami a detroiti pert illeti, a védelem szerint az orvosok csak a klitorisz apró bemetszését végezték el, ami nem büntethető. Valamint szerintük egy olyan társadalom ítéli el tettüket, amely nem képes megérteni a vallási indítékokat, és félremagyarázza a csonkítás lényegét. A Detroit Free Press hírportálnak nyilatkozó szakértők szerint azonban gyenge lábakon áll a védelem, a vallási szabadságra való hivatkozás nem állja majd meg a helyét az 1997-es törvénnyel szemben.

A női nemi megcsonkítás korántsem amerikai probléma, világszerte kétszázmillió nőt érint, főként Közép-Afrika országaiban, illetve Indonéziában és Jemenben. A csonkítás sokszor beavatási szertartások része, a felnőtté válás záloga, és a fiatal lányok gyakran önszántukból vetik alá magukat, félve a kiközösítéstől. És mint ahogy a The Atlantic témával foglalkozó nagyriportja beszámolt, Nyugat-Afrikában például a helyi rendelőintézetben is elvégeztethető, de ahol nem vállalják, ott a falujukba hazatérő, szabadságon lévő nővérek végzik el.

Az Egyesült Királyságban minden órában rögzítik egy ilyen féllegálisan (magánklinikán) vagy illegálisan (otthon) elvégzett beavatkozás szövődményét. 2015 folyamán 8656 olyan orvoslátogatást jegyzett fel az állami egészségügyi rendszer, amelynek során egy korábban elvégzett nemiszerv-csonkítást azonosítottak. A szigetországban 1985 óta törvény tiltja ezt a fajta beavatkozást, de eddig egyetlen olyan bírósági eset sem fordult elő, amely letöltendő börtönbüntetésre ítélte volna a csonkítás végzőjét. Ami természetesen bátorítást ad az elkövetőknek. Mint ahogy arról a brit The Independent beszámolt, a londoni kormány igyekszik komolyan venni a problémát, a parlament eseti bizottságának állásfoglalása is az, hogy ameddig az esetek nem jutnak bírósági szakaszba, az emberek teljes természetességgel azt fogják hinni, hogy folytatható a csonkítás.