„Barátom.” Csak így nevezte egymást szerdán Szocsiban rendezett találkozóján Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök. Mindezt olyan széles mosoly és meleg kézfogás kíséretében, mintha nem is az újjáéledő hidegháborútól lenne hangos a nemzetközi politika, és nem vizionálnának nap mint nap konfliktust Oroszország és a NATO között, melynek Törökország is oszlopos tagja.
„Az orosz–török viszony tökéletesen rendeződött” – összegzett Putyin, és az igazat megvallva volt is mit elsimítani, különösen, miután a szír határnál 2015-ben törökök lelőttek egy orosz gépet. Sőt, a békülést még annak a szerencsétlen esetnek sem sikerült hátráltatnia, hogy tavaly egy szélsőséges az Iszlám Állam nevében agyonlőtte a Törökországba akkreditált orosz nagykövetet. A közeledés annak fényében pedig különösen értékes, hogy az érdekellentétek a Közel-Keleten korántsem szűntek meg.
A sokszor beharangozott gazdasági nyitás valójában magától értetődő, mindkét országnak fontos a gyümölcsöző együttműködés, hiszen az összeveszést a török turizmus és a nyugati szankcióktól egyébként is megtépázott orosz kereskedelem is megsínylette. A török paradicsom exportjának kivételével a felek az összes kereskedelmi korlátozás feloldásáról megegyeztek, sőt egy egymilliárd dolláros közös befektetési alapot is életre hívtak. És ami még fontosabb, újra felmelegítették az akkuyui atomerőmű 22 milliárd dolláros építésének tervét, amely Törökország áramszolgáltatásának 7 százalékát adná.
Putyin és Erdogan barátságának legerősebb elősegítője mégis alighanem a politika. Mindketten a Nyugat által meg nem értett államférfi, sőt egyenesen a „diktátor” képével harcolnak, és ebben jó szövetségesre találtak egymásban. Nem utolsósorban a „majd akkor az oroszokhoz fordulunk” kártya még mindig erős adu Erdogan kezében, még ha valódi alapja nincs is sok. Úgy tűnik, ez a közös érdek még a szíriai alapvető ellentéteknél (Moszkva Damaszkuszt, Ankara a lázadókat támogatja) is erősebb. Ennek felismerése pedig jó hír a háború sújtotta országnak, hiszen úgy Oroszország, mint Törökország nélkül elképzelhetetlen a politikai rendezés. Ha Putyin és Erdogan nem is váltotta meg a világot, és ismét csak a tűzszünet betartását, a terroristák elleni harc fontosságát, egy biztonsági övezet létrehozását és a szíriai vegyi fegyveres támadás kivizsgálását sürgették, de legalább egy asztalhoz ültek.
