Úgy tűnik, nincs félnivalója az ukrán kormányfőnek

Hrojszman első éve alatt nőtt a minimálbér, de a korrupció nem csökkent. Júniusban várható évértékelő.

„Majd én megmutatom, hogyan kell az országot irányítani!” – a gyakran idézett kijelentést Volodimir Hrojszman egy évvel ezelőtt tette a parlamentben azt követően, hogy az ötpártiból kettőre fogyatkozott kormánykoalíció némi külső segítséggel jóváhagyta miniszterelnöki kinevezését, majd ezután – bár csak harmadszori nekifutásra – igent mondott cselekvési programjára is, amely egyéves immunitást biztosított számára.

Fogadkozását az elemzők többsége egy kézlegyintéssel intézte el, hiszen mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Petro Porosenko államfő, akinek látványos politikai karrierjét köszönheti, nem azért csinált belőle miniszterelnököt, mert őt tartotta arra a legalkalmasabb személynek. Mások viszont, s talán nem is kevesen, a fanyalgókkal ellentétben ha nem is bíztak, de reménykedtek abban, hogy az ambiciózus, a maga 38 esztendejével a független Ukrajna legfiatalabb kormányfője képes lesz arra, hogy komolyan hozzálásson az ukrán politika Augiász istállójának kitakarításához.

Egyébként ő maga is azt ígérte, hogy véget vet az üres szócséplésnek, a dolgok imitálásának, annak a semmittevésnek, amely az elmúlt huszonöt év során az egymást váltó hatalmi elit tevékenységét jellemezte.

Bár a kegyelmi időszak közvetlenül húsvét előtt, nagypéntek napján már lejárt, a kormányzat egyéves mérlegének megvonására várhatóan csak június első felében kerül sor. A végelgyengülésben vegetáló ukrán parlament ugyanis a feltámadás ünnepe előtt egy teljes hónapra szabadságolta magát.

A Hrojszman jövőjével kapcsolatos találgatások viszont már javában zajlanak. A leghangosabban a volt kormányfő, Julija Timosenko veri a tamtamot. A csillagok jelenlegi állása szerint ugyanis egy előre hozott választás – legyen az akár elnöki vagy parlamenti – leginkább a politikus asszonynak kedvezne. Porosenko viszont egyértelművé tette, hogy nem szerzi meg senkinek ezt az örömöt, jóllehet a koalíciót alkotó elnöki frakciónak és a volt kormányfő, Arszenyij Jacenyuk pártjának még papíron sincs meg a többséghez szükséges 226 mandátuma, nem beszélve arról a mintegy kéttucatnyi, az államfői frakció belső ellenzékéhez tartozó képviselőről, akiknek a szavazataira eleve nem is lehet számítani. Egyébként az elemzők a parlament pihentetését azzal magyarázzák, hogy egyelőre az elnöki adminisztrációban sem jutottak dűlőre a folytatást illetően, konkrétan három variáció, a koalíció átalakítása, a jelenlegi helyzet fenntartása és az előre hozott választás kiírása lehetőségeit mérlegelik.

Ugyanakkor a politikusok és a politológusok többsége úgy látja, lényeges változásokra nem kell számítani. Azaz Hrojszman és a kormány marad a helyén, viszont három-négy tárca, valamint néhány állami bizottság, intézmény élén lehetnek személycserék. A jelenlegi parlamentben ugyanis egyszerűen képtelenség egy új koalíciót összegereblyézni, s még kevésbé egy új kormányfő kinevezését megszavaztatni.

Bizonyos dekorációs átrendeződés viszont enyhíthet a belpolitikai feszültségen, és lecsillapíthatja a teljes hatalmi átrendeződést követelők hangját is. De a magát realista-optimista kormányfőnek tartó Hrojszman maradása mellett szól az is, hogy kormányzása egy éve alatt nem csupán sikerült megállítani a gazdaság zuhanását, amely az úgynevezett méltóság forradalmat követő két évben, Arszenyij Jacenyuk idején 17 százalékos volt, hanem még 2,2 százalékos GDP-növekedést is tudott produkálni. Ez idő alatt a duplájára emelkedett a minimálbér, s ötven százalékkal nőtt az orvosok, huszonöt százalékkal pedig a pedagógusok fizetése. És korántsem elhanyagolható szempont Hrojszmant illetően az sem, hogy a tevékenységét bizakodóan figyelik az üzleti élet képviselői is.

Az Ukrajnai Munkaadók Szövetségének elnöke, Dmitro Olejnik szerint ugyanis Hrojszman talán az első olyan kormányfő, aki a földön jár, aki a problémákat nem akarja a szőnyeg alá söpörni. Nem ígérget, de amit mégis megígér, azt igyekszik teljesíteni is, amire az elmúlt huszonöt évben nemigen volt példa Ukrajnában. Viszont az ország legnagyobb rákfenéjét jelentő korrupció elleni harcról egyelőre nem sok jót lehet mondani. Azaz a korrupció megvan, jól érzi magát, nem szereti, ha piszkálgatják. Igaz viszont az is – állítja Viktor Nebozsenko politológus –, hogy a pénzfolyamok ellenőrzése valójában nem is a kormány, hanem az elnöki adminisztráció privilégiuma.