Amióta 1960-ban a Közép-afrikai Köztársaság kikiáltotta a függetlenségét, Franciaországnak hét alkalommal kellett katonailag beavatkoznia egykori gyarmatán. Legutóbb 2013-ban, a Sangaris hadművelet keretében, miután a muszlim Séléka lázadócsoport megbuktatta az ország keresztény elnökét, Francois Bozizét, és a civileket sem kímélő harc kezdődött a magát kereszténynek valló úgynevezett Anti-Balaka milíciával. Három év öldöklés után úgy látszott, hogy az országban a helyzet rendeződött: a muszlim elnök félreállt, a hivatalos választásokon pedig ismét egy keresztény jelölt, Faustin-Archange Touadéra győzött. Franciaország olyannyira derűlátó volt, hogy 2016 végén ki is vonta csapatait az országból.
Az öröm azonban korainak bizonyult. A mélyben izzó parázs ismét fellángolt, a vallási és etnikai ellentétek idén újra elszabadultak. A keresztény milíciák – természetesen minden keresztény egyház elhatárolódik tőlük – a civileket, a segélyszervezeteket és az ENSZ békefenntartó csapatait sem kímélve indítottak „bosszúhadjáratot” a muszlimok ellen. Az elszabaduló erőszak legutóbbi példája, hogy a hét végén nehézfegyverzettel is felszerelt csapataik ütöttek rajta a kongói határ közelében egy falun, muszlimokra vadászva, a jelentések legalább 20-30 áldozatról szólnak. Néhány nappal korábban ugyanott több ENSZ-békefenntartóval is végeztek a tűzharc során, segélyszervezetek pedig közölték, hogy az ország egyes területein inkább leállítják a munkájukat, mivel csak 2017 első felében 33 támadást szenvedtek el. „A feleségem később elmesélte, hogy a gyerekek a kunyhó előtt játszottak egy babával, amikor a támadás kezdődött. Ott is találtunk rájuk, agyonlőve. A hét hónapos fiam, a hároméves lányom, a tízéves nagyfiam és a 13 éves lányom mind elvesztettem” – mesélte az átélt borzalmakat a Human Right Watch jogvédő szervezetnek egy másik támadás túlélője.
Erőszak pedig erőszakot szül, a keresztények támadásait megtorolják a muszlim fegyveresek, amit újabb bosszúhadjárat követ, s így tovább, a spirálból nincs kiút. A béke fenntartására az ENSZ lenne hivatott, az alig ötmilliós országban azonban hiába állomásozik közel 13 ezer katona és rendőr – a MINUSCA misszióhoz Magyarország 96 fővel járul hozzá –, úgy tűnik, az ő jelenlétük sem elég a rendhez. A legnagyobb probléma persze itt is az, hogy a Közép-afrikai Köztársaság az egyik legszegényebb ország a világon, a lakosság fele segítségre szorul, az erre indítványozott 400 millió dollárból azonban idén eddig csak 10 százalékot dobott össze a nemzetközi közösség, és tavaly is csak 40 százalékig jutott. Az üldöztetés és a szegénység elől pedig csak egyetlen kiút van: a menekülés. Az idén már csaknem félmillió ember hagyta el otthonát, egyelőre csak a szomszédos országokba.
