Steve Huffman, a 600 millió dollárt érő Reddit közösségi oldal társalapítója még csak harminchárom éves, mégis a legrosszabb eshetőségre készül. 2015 novemberében lézeres szemműtéten esett át. Nem azért, hogy kényelmesebb legyen szemüveg nélkül, vagy hogy ne kelljen kontaktlencsével bajlódnia, hanem hogy ezzel is növelje túlélési esélyeit egy világméretű katasztrófa esetén. – Ha eljön a világvége – és nem csak akkor, hanem akkor is, ha komoly nehézségeink adódnak, és a túlélésért kell harcolnunk – elég nehéz lesz szemüveget vagy lencséket szereznünk. És anélkül semmit sem látok, így felkészültem – mondta Huffman a The New Yorker újságírójának, Evan Osmosnak.
A kiváló informatikus nem egy konkrét csapástól tart, vagyis földrengéstől vagy egy minden gyógyszernek ellenálló baktérium elszaporodásától, esetleg vírustól, hanem ezek utórezgéseitől. Mi történik, ha túléli, de a kormány és az infrastruktúra összeomlik. – Rengeteg motorom van, hogy dugó esetén el tudjak menekülni, és tartós élelmiszerem, fegyvereim, amikkel egy darabig akár a saját házamban is kihúzhatom – mondta.
Huffmann nem az egyetlen, aki elképzelhetőnek tarja a civilizáció összeomlását. A végveszélyre való felkészülés már a legprominensebb rétegekbe is befészkelte magát a Szilícium-völgytől New Yorkig. Bankárok, tőzsdeügynökök, egyszóval nagyon gazdag emberek zárt Facebook-csoportokban adnak tippeket egymásnak a beszerezhető legjobb gázmaszktól kezdve, megvásárolható földterületeken át, helikopter és arany vásárlásig.
A The New Yorker által megszólaltatott Tim Chang, a Mayfield Fund tőkealap igazgatója még azt is elárulta, hogy a Szilícium-völgy egyes lakóival rendszeresen tartanak közös vacsorákat, amiken a túlélési technikáikat csiszolják. Van, aki szerint a Bitcoin lesz a legjobb fizetőeszköz, más csak az aranyban hisz, de abban mindenki egyetért, hogy több országban kell ingatlanokat venni – mondja Chang.
De mégis, hogyan lehetséges, hogy pont a modern technológia fellegvárában burjánzik a félelem? Erre Roy Bahat, a Bloomberg Beta kockázatitőke-elemző cég vezetője szolgált magyarázattal a The New Yorkernek: – Amikor folyamatosan jövőbeli dolgokkal foglalkozol, fejlesztesz, nem nehéz utópiákat és disztópiákat gyártani. Ez egyszerre tölthet el mérhetetlen optimizmussal – minthogy lefagyasztatod a tested, hátha a jövőben képesek lesznek feltámasztani – és rettegéssel is, hogy akármit is teszel, esélytelen, vége lesz a világnak.