– Ostoba és helytelen lépés – így kommentálta az amerikai pénzelvonást Simai Mihály akadémikus, a Magyar ENSZ Társaság elnöke. Mint mondta, a békefenntartás eddig az ENSZ egyik sikeresebb részének számított, úgy is, hogy a békefenntartók már eddig is sok esetben nehéz körülmények között végezték a dolgukat. Simai azért is ítéli el az Egyesült Államok döntését, mert úgy látja, az ország sok esetben oka vagy akár kirobbantója is a kérdéses konfliktusoknak. Azt mindenesetre Simai nem zárta ki, hogy az amerikai visszavonulást látva a legfontosabb partnerek felülvizsgálják, és esetleg meg is emelik a békefenntartáshoz adott hozzájárulásukat.
Az ENSZ békefenntartó missziói a második világháború után indultak el. Az első, mely ma is működik, 1948-ban alakult meg a Közel-Keleten, célja a fegyvernyugvás biztosítása a térségben. A hatvanas években világszerte, de főleg Fekete-Afrikában már több mint 20 ezer kéksisakos dolgozott az ENSZ égisze alatt, ez a szám aztán pár év alatt 10-12 ezer fő környékére esett vissza. A béke őrei aztán a kilencvenes években, a délszláv háború kapcsán kerültek rivaldafénybe, ekkor 80 ezren szolgáltak egy időben, és bár 2000 környékén ismét csak tízezren voltak, a 2010-es évekre – folyamatos növekedés után – számuk gyakorlatilag állandó jelleggel százezer körül mozog. 1988-ban az ENSZ Békefenntartó Erők kapták meg a Nobel-békedíjat.
A katonák közül legtöbben fejlődő országok hadseregeiből: Etiópiából, Indiából, vagy éppen Bangladesből jönnek. Számukra ugyanis ez jó kereseti lehetőség – hiszen az ENSZ magasabb fizetést biztosít, mint a fegyveres testület hazájukban – a küldő fél számára pedig mindez azért is kedvező, mert akit oda küld, tapasztalatot szerez, ráadásul a fizetését sem az otthoniaknak kell állnia.
