A világ békéjén spórolnak az amerikaiak

A legveszélyeztetettebb régiókat sújtaná az ENSZ költségcsökkentése. Magyarország négy misszióban vesz részt.

Komoly gondokkal szembesülhet több válság sújtotta régió azok után, hogy amerikai nyomásra jövőre 600 millió dollárral, 7,3 milliárd dollárra csökkenhet az ENSZ békefenntartói feladatokra elkülönített költségvetése. A helyzet olyannyira komoly, hogy csütörtökön a tervet alsóbb szinteken már meg is szavazták, pénteken pedig – ha csak nem történik valamilyen csoda – az ENSZ Közgyűlése is rábólint majd.

Az Egyesült Államok lényegében már Donald Trump elnök hivatalba lépése óta lebegtette, hogy csökkentené hozzájárulását az ENSZ békefenntartói hálózata számára. Jelenleg az összes ilyen misszió büdzséjének nagyjából 29 százalékát Washington finanszírozza. A lépés beleillik Trumpék azon tervébe, amely szerint kisebb részt vállalnának a globális problémák megoldására tett lépésekben. A mostani költségcsökkentést is nagyrészt amerikai sürgetésre hajtották végre, a 7,2 százalékos spórolás ráadásul kompromisszum eredménye, hiszen az Egyesült Államok az eddiginél 13 százalékkal kisebb (egymilliárd dollárral alacsonyabb) költségvetést próbált elfogadtatni.

Magyarország éves szinten a teljes összeg 0,04 százalékát finanszírozza, ez eddig egymilliárd forint körüli összeg volt. A pénz nem nevezhető tetemesnek, és mindössze tizede annak, amennyit hazánk egy évben békefenntartásra költ, hiszen négy ENSZ-misszión (Ciprus, Libanon, Közép-afrikai Köztársaság és Nyugat-Szahara) kívül ott vagyunk európai uniós, valamint NATO-missziókban és Irakban is. A Magyar Honvédség adatai szerint tavaly összesen 890 magyar vett részt békefenntartó missziókban, 55 százalékuk a NATO-val, és mindössze 10 százalékuk az ENSZ kötelékében.

A költségvetési korlátozások a legsúlyosabban állítólag a kongói és a dárfúri (ez Szudán egyik régiója) békefenntartó tevékenységet érintik, ezek a legdrágább, egyenként több mint egymilliárd dollárba kerülő műveletek. Egy múlt havi jelentés egyébként 12 hónap alatt két lépésben elvégzett csapatkivonást javasolt, melynek hatására a most 17 ezer főt számláló, az Afrikai Unió és az ENSZ által közösen irányított csoportból mindössze 11 ezren maradnának. Mindezt arra alapozza, hogy csökkent a fegyveres összetűzések száma a kormányhoz hű, valamint a lázadó csoportok közt. Jogvédő szervezetek azonban azt mondják, a civileknek továbbra is védelemre van szükségük.

– Ostoba és helytelen lépés – így kommentálta az amerikai pénzelvonást Simai Mihály akadémikus, a Magyar ENSZ Társaság elnöke. Mint mondta, a békefenntartás eddig az ENSZ egyik sikeresebb részének számított, úgy is, hogy a békefenntartók már eddig is sok esetben nehéz körülmények között végezték a dolgukat. Simai azért is ítéli el az Egyesült Államok döntését, mert úgy látja, az ország sok esetben oka vagy akár kirobbantója is a kérdéses konfliktusoknak. Azt mindenesetre Simai nem zárta ki, hogy az amerikai visszavonulást látva a legfontosabb partnerek felülvizsgálják, és esetleg meg is emelik a békefenntartáshoz adott hozzájárulásukat.

Az ENSZ békefenntartó missziói a második világháború után indultak el. Az első, mely ma is működik, 1948-ban alakult meg a Közel-Keleten, célja a fegyvernyugvás biztosítása a térségben. A hatvanas években világszerte, de főleg Fekete-Afrikában már több mint 20 ezer kéksisakos dolgozott az ENSZ égisze alatt, ez a szám aztán pár év alatt 10-12 ezer fő környékére esett vissza. A béke őrei aztán a kilencvenes években, a délszláv háború kapcsán kerültek rivaldafénybe, ekkor 80 ezren szolgáltak egy időben, és bár 2000 környékén ismét csak tízezren voltak, a 2010-es évekre – folyamatos növekedés után – számuk gyakorlatilag állandó jelleggel százezer körül mozog. 1988-ban az ENSZ Békefenntartó Erők kapták meg a Nobel-békedíjat.

A katonák közül legtöbben fejlődő országok hadseregeiből: Etiópiából, Indiából, vagy éppen Bangladesből jönnek. Számukra ugyanis ez jó kereseti lehetőség – hiszen az ENSZ magasabb fizetést biztosít, mint a fegyveres testület hazájukban – a küldő fél számára pedig mindez azért is kedvező, mert akit oda küld, tapasztalatot szerez, ráadásul a fizetését sem az otthoniaknak kell állnia.