Harmadik, végleges változatában elfogadta az orosz parlament alsóháza szerdán az 1950–60-as években épült ötszintes panelházak, a hruscsovkák lebontásáról és a lakók új otthonokba költöztetéséről rendelkező moszkvai városrendezési törvénytervezetet. A lebontásra ítélt házak listája a törvény hivatalos közzétételének napján válik majd véglegessé, addig jóvá kell hagynia a felsőháznak és az elnöknek is.
A törvénytervezet az ipari lakásépítés első szakaszában, 1957 és 1968 között épült házakra terjed ki; a programban való részvételről a törvény hatályba lépése előtt a lakók kétharmados többséggel dönthetnek, a szavazástól tartózkodók voksát a szavazók arányában osztják majd el. A projektből való kilépésről a lakók egyharmadot meghaladó szavazattal dönthetnek, még az első cserelakás átadása előtt.
A „renoválás” érintettjei – néhány kerület kivételével – a jelenlegi lakókörzetükben, a jelenlegivel megegyező szobaszámú, nagyobb alapterületű, a jelenlegivel egyenértékű lakást vagy pénzbeli ellentételezést kapnak majd, írja az MTI. A cserelakások nagysága többletfizetéssel növelhető. A törvénytervezet önálló lakásokat biztosít a jelenleg társbérletben élők számára. Elsőként a leginkább leromlott állapotú házakat fogják lebontani.
A Szovjetunióban szociális lakásprogram keretében tömegesen kezdtek ötszintes lakótelepi házakat építeni Nyikita Hruscsov 1953 és 1964 közötti pártvezérsége idején. Ezeket a legfeljebb ötven év élettartamra tervezett, mára elavult épületeket a moszkvaiak róla nevezték el hruscsovkának. A több mint 13 milliós orosz fővárosban 25 millió négyzetméterre tehető a hruscsovkák lakásainak alapterülete, és mintegy 1,6 millió ember él bennük – tavalyi adatok szerint Budapesten ennél alig valamivel többen, 1,73 millióan laktak.
A törvénytervezet ellen több tízezres tüntetést is tartottak Moszkvában, mert a lebontásra ítélt házak első lajstromába nemcsak hruscsovkák kerültek bele, hanem a téglaépítésű – a sztálini korszakban épült – sztalinkák, sőt még az 1917-es októberi forradalom előtti időkből származó épületek.
A program bírálói szerint a politika gigantikus piramisjátékot indít el, amelynek haszonélvezői az építkezési vállalkozók lesznek. A törvénytervezet eredeti változata emellett a bírálók szerint nem biztosította a lebontandó házak lakóinak jogvédelmét, a tiltakozók szerint megsértette a tulajdonjogot, és korlátozta a bírósági jogorvoslat lehetőségét is.
A magyar kormány is hasonló, igaz kisebb volumenű panelbontási programra készül. Orbán Viktor május 27-én, hódmezővásárhelyi látogatásán jelentette be, hogy kísérleti program keretében elbontanák a tízemeletes panelépületek legfelsőbb szintjeit, de ehhez a lakók és a társasházak beleegyezése is szükséges lenne. A program Hódmezővásárhelyen startol, országosan félmillió tömbházat érintene, a bejelentés így nem meglepő módon nagy felháborodást váltott ki. Lázár János kancelláriaminiszter később azzal magyarázta Orbán bejelentését, hogy sürgetővé vált az országban található panellakások felújítása, mivel az 1970 és 1990 közt épült házak életciklusa lejárt, mindenképpen modernizálásra szorulnak, és hőszigetelésük sem megfelelő.
Lázár német mintákat emlegetett a panelbontás és átépítés kapcsán, de az sem kizárt, hogy Putyin februári, a hruscsovkák bontásáról szóló bejelentése is ötletet adott a magyar döntéshozóknak.
