Péntek reggel a német parlament, a Bundestag többsége elfogadta a melegházasság törvénybe iktatását. Ugyan 2002-ben a német alkotmánybíróság még alkotmányellenesnek tartotta az azonos neműek frigyét, most egyetlen párt sem jelezte, hogy megtámadná a döntést. A német alaptörvény egyébként csak annyit mond ki, hogy védi „a házasság és a család intézményét”, de nem határozza meg annak konkrét tartalmát.
A melegházasság elsősorban politikai témává nőtte ki magát, Merkel pedig szerette volna, ha kikerül a kampány repertoárjából. „Angela Merkel nem szeret olyan vonat elé állni, amelyet nem lehet megállítani” – jellemezte a kancellárt a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung. Noha a keresztény uniópártok (CDU/CSU) szavazói között még többségben vannak azok, akik szerint a házassághoz egy férfira és egy nőre van szükség, a német társadalom már nagy arányban mondana igent a melegházasságra. Merkel pedig együtt hajlott ezzel a társadalmi akarattal.
A kancellár politikai sikerének éppen az a titka, hogy nem áll bele a megosztó témákba, hanem inkább kikerüli őket. Miután a szociáldemokraták (SPD) bedobták a melegházasság témáját, Merkel hétfőn rábólintott arra, hogy a CDU/CSU képviselői ne a frakciófegyelem, hanem a lelkiismeretük szerint szavazhassanak a kérdésről. Ezzel gyakorlatilag megnyitotta az utat a melegházasság előtt. Noha a CDU/CSU frakciójának csak az egyharmada támogatta a melegházasságot, Merkel nem tette koalíciós vitatémává az ügyet. A Bundestagban pedig jelenleg baloldali többség van, azaz a szociáldemokraták, a szélsőbaloldali Die Linke és a Zöldek képviselői eseti többséget tudtak összehozni a CDU/CSU nélkül is.
Merkel taktikája bejött: a melegházasság lekerült a napirendről, nem lett komoly „kultúrharc” belőle. Közben még a CDU/CSU törzsbázisának is tudott üzenni: a kancellár maga a melegházasság ellen szavazott. Beszédében viszont már azt hangsúlyozta, hogy a melegházasság bevezetésével helyreállt „a társadalmi béke”.
Merkelnek mindennél fontosabb volt, hogy a választási kampányban ne kelljen megosztó kérdésekben állást foglalnia. Alexander Vogt, a CDU/CSU mellett működő Leszbikus és Meleg Unió (LSU) elnöke lapunknak is elismerte, hogy árthatott volna Merkelnek, ha a melegházasság kampánytéma marad. Az SPD-nek ezzel ugyanis lett volna legalább egy olyan ügye, amelyben egyértelműen ő képviseli a társadalmi többség véleményét, és be tudta volna szorítani a CDU-t egy kisebbségi álláspontba.
A CDU/CSU vezetősége a „társadalmi változással” indokolja, miért nem állt ellen a melegházasságnak erősebben. A párt több prominens képviselője, így a mélyen vallásos, evangélikus Volker Kauder frakcióvezető is kifejezte nemtetszését, a katolikus püspöki kar nevében pedig Reinhard Marx müncheni érsek tiltakozott a melegházasság ellen. Mindhiába. Vogt szerint viszont egyáltalán nem összeegyeztethetetlen a homoszexualitás és a konzervativizmus. A CDU melegtagozatát vezető frankfurti politikus maga is „gyakorló katolikusnak” tartja magát. Szerinte nagyon fontos látni: a melegházasság bevezetésével csak a polgári házasság változik, az egyházaknak ettől függetlenül továbbra is megvan a szabadságuk, hogy úgy definiálják a házasságot, ahogy akarják.
Vogt persze maga is tudja, hogy a CDU-ban ez ma még kisebbségi vélemény. A téma legvehemensebb szószólói a zöldek és a szocdemek frakciójában ülnek. A zöldpárti Volker Beck, aki német politikusként az elsők között vallotta be egykoron homoszexualitását, harminc éve nyújtja be rendszeresen erről szóló törvénymódosítását. Idei sikerét „életműve megkoronázásaként” élte meg. A politikus nem indul az idei parlamenti választásokon, képviselőtársai a pénteki szavazás után ezért konfettivel ünnepelték. Johannes Kahrs, az SPD szónoka viszont Merkelt ostorozta inkább. „Köszönöm a semmit” – vágta oda a kancellárnak. Kahrs szerint „szánalmas és kínos”, ahogy Merkel nem mer világos álláspontot elfoglalni a melegházasság ügyében. Merkel persze éppen az ilyen vitákat akarta a választási kampány előtt gyorsan lezárni.
