A washingtoni St. Regis Hotelben elbúcsúztatták a napokban hazatérő orosz nagykövetet. A Russiagate (ahogy a tavaly őszi amerikai elnökválasztáskor az állítólagos orosz beavatkozást övező botrányt nevezik) uralta amerikai belpolitikai helyzetben a Donald Trump csapatához fűződő kiváló kapcsolatai miatt mindenki számára kényelmetlenné vált Szergej Kiszljak távozása nem meglepő. Egy ideje már ott lógott a levegőben, és miután egyértelművé vált, hogy továbbra sem várható áttörés az orosz–amerikai kapcsolatokban, meg is történik a váltás. Az új helyzethez alkalmazkodva a szívélyességével, de nem engedékenységével kitűnő karrierdiplomata utódja az amerikai sajtóban csak bullterrierként emlegetett Anatolij Antonov lesz.
A 66 éves Kiszljak még 2008-ban George W. Bushnak adta át megbízólevelét, s nagykövetként
közel háromszor annyi időt töltött Washingtonban, mint általában a külföldi diplomaták.
Nagy munkabírású, megbízható, figyelmes és kellemes partnernek ismerték meg az amerikai fővárosban. Sokáig kerülte a rivaldafényt, nem villogott a kamerák előtt, alig adott interjút. Hétvégeken néha amerikaiakat hívott meg a marylandi orosz diplomáciai dácsára, a rezidencián pedig elegáns fogadásokat adott. Nem véletlenül, hiszen mint az Esquire magazinban Garrett Graff fogalmazott, a nagyköveteknek a fogadások jelentik a kulcsot Washingtonhoz. Az újságíró megjegyzi, az orosz képviselet ellenséges támaszpontként egy ellenséges városban sokáig kimaradt az élet ünnepeinek eme versenyéből. Egy 2010-es forró májusi este azonban egyfajta világi belépőként Kiszljak grandiózus jutalomjátékot szervezett a Washingtoni Nemzeti Opera számára. Az építők két hétig dolgoztak a nagykövetségen, a félmillió dolláros számlát a filantróp Susan Lehrman állta, a végeredmény pedig Oroszország birodalmi nagyságát hirdette.
Hazafelé az útravalóul kapott Ruszlán- és Ludmilla-felvétellel a kezükben sokan arra gondoltak, hogy ez a fényes este a kétoldalú kapcsolatok Obama által meghirdetett újraindítását jelképezte. E reményeket azonban hamar elhessegette az „arab tavasz”. Az ennek nyomán kialakult káoszt ugyanis rossz szemmel nézte Vlagyimir Putyin. Rá három évre jött a Krím, majd legutóbb a demokraták számítógépes rendszere elleni állítólagos orosz hekkertámadás, amely végleg lehűtötte a kapcsolatokat.