A történtek áldozata lett maga Kiszljak is, aki sokak szemében hirtelen kitaszítottá vált Washingtonban.
Sokan elmaradtak az egyébként továbbra is rendszeres fogadásokról, koncertekről, amelyek egyikén legutóbb például a „dzsesszdiplomácia” jegyében Wynton Marsalis és Igor Butman fújták a trombitát, illetve a szaxofont. A Trump körével ápolt, utólag „halálos csókként” jellemzett kapcsolatai miatt nemcsak az elit, de egész Washington megismerte az orosz nagykövet nevét. A Politico Washington legveszélyesebb diplomatájának nevezte, a CNN pedig szuperkémnek. A diplomáciában járatosak azonban szkeptikusan viszonyulnak ezekhez a hangzatos kijelentésekhez. Az őt jól ismerők szerint Kiszljak igazi diplomata. Bár hazai kollégáinak többségével ellentétben nem az IMO-n végzett, amerikai tárgyalópartnerei elmondása alapján következetes folytatója a szovjet-orosz diplomáciai hagyományoknak. Csendes, visszahúzódó stílusával ellentéte főnökének, a pikírt Szergej Lavrovnak, de ő sem enged egy jottányit sem az orosz érdekekből.
Utódja, Antonov
más stílusban védi az orosz érdekeket. A Nyugattal szemben keményvonalasnak tartják,
aki mielőtt miniszterhelyettesként visszakerült a külügybe, a védelmi minisztériumban ő felügyelte a kapcsolattartást a nagykövetségeken hivatásos és legális hírszerzőkként jelen lévő nyugati katonai attasékkal. Így az állítólagos szuperkém helyett az amerikaiak tényleg kaptak egy nagyágyút, egy igazi kemény legényt.
