Eswin Josué Fuentes összepakolta kevés holmiját, és várt, hogy az embercsempész jelezzen. Ha minden jól megy – gondolta –, tízéves lányával pár nap alatt átsurranhat az Egyesült Államok határán.
Az indulás előtti éjszakán felhívta egy szintén hondurasi barátját, aki már a vélt jólét oldalán tartózkodott, New Yorkban. Illegálisan, letelepedési engedély nélkül élt Amerikában és arra figyelmeztette még szülőhazájában lévő barátját, hogy Trump Amerikája, már nem a legjobb hely a papírok nélküli migránsoknak.
Fuentesnek olyasmiket mondott a férfi, aminek hatására meggondolta magát, és inkább maradt a mélyszegénység és utcai erőszak sújtotta Hondurasban – legalábbis ezt mondta a The New York Times újságírójának, Kirk Semple-nek.
Annak ellenére, hogy Donald Trump kampányának egyik legtöbbet szajkózott pontját, a mexikóiak pénzéből megépített falat még nem kezdték el építeni, az új elnök keményvonalas hozzáállása a bevándorlókhoz máris csökkentette a Közép-Amerika felől áramló illegális migrációt.
Az Egyesült Államok határvédelmi és vámhivatala szerint a február és május között feltartóztatottak száma hatvan százalékkal csökkent az előző évhez képest. Hasonló adatok születtek a határ másik oldalán is. A mexikói kormány is jelentős csökkenést észlelet a bevándorlók számában. Az ő adataik szerint 56 százalékkal kevesebb – Közép-Amerikából rajtuk keresztül az USA-ba tartó – illegális bevándorlót fogtak el a Trump-adminisztráció első négy hónapja alatt.
Ez pedig nem véletlen. Az amerikai belügyminisztérium még februárban tette közzé azokat a dokumentumokat, amelyekben Donald Trump utasítást ad a szövetségi kormánynak arra, hogy erőteljesebben lépjen fel az országban papírok nélkül élő illegális bevándorlókkal szemben. Az elnök prioritásként adta ki a feladatot a belügyminisztériumnak, hogy találják meg, és toloncolják ki ezeket az embereket, függetlenül attól, hogy bűnözők vagy sem. Trump ezzel megfordította Obama elnök szabályait, aki a súlyos bűnelkövetők elfogását szorgalmazta, és kevésbé foglalkozott az illegálisan az országban tartózkodókkal.
A gyilkosok között pedig csak elvétve találni papírok nélküli bevándorlót. Az adatok azt mutatják, hogy az illegálisan az országban tartózkodók között nagyon alacsony számú a bűnelkövető. A túlnyomó többség igyekszik meghúzni magát és törvénytisztelő polgár lenni, hogy ne kerüljön még véletlenül se a rendőrség látókörébe.
A februári Trump-ukáz óta viszont a bevándorlók letartóztatása harmincnyolc százalékkal növekedett. Szintén a vámhivatal adataiból derül ki, hogy január és április között 41 318 embert vettek őrizetbe, ami napi 400 embert jelent.
Ez a változás tartja rettegésben többek között a cikk elején említett Fuentes barátját. Ezért javasolta, hogy ne menjenek át kislányával az Egyesült Államokba.
Az üzenet tehát már világos Hondurásban, ahol a deportáltak fogadására felállított határ menti irodában egyre nagyobb a tumultus. A The New York Times által megszólaltatott, 55 éves Manuel de Jesús Ríos éppen feleségét várja, aki márciusban próbált átmenni az amerikai határon. A férfi már akkor kérlelte az asszonyt, hogy ne menjen, mert már az eddiginél is veszélyesebb és értelmetlenebb a próbálkozás. Nem hallgatott rá, és most éppen hazafele tart.
A hondurasi, salvadori és guatemalai emberkereskedők egykor virágzó üzlete lassan elapad. Már tizedannyi busz hagyja el a hondurasi San Pedro Sulát, hogy a guatemalai határon átkelve az Egyesült Államok felé vegye az irányt. Az egyik embercsempész szerint, míg tavaly havi két-három csoportot vitt, Trump megválasztása óta egyetlen „kliense” volt. Az emberek attól félnek, hogy vagy nem jutnak át a határon, vagy hamar kitoloncolják őket, ezért elbukják a csempészeknek kifizetett súlyos, 8-12 ezer dollárra rúgó összeget, amelyet általában a már Amerikában élő rokonok gyűjtenek össze.
A megerősített migránsvadászat mellett Trump a gazdasági és szociális fejlesztést támogató programokra szánt büdzsé kurtítását is javasolta. Ez a 2016-os mérték negyvenkét százalékos csökkentését jelentené az amerikai emberjogi szervezet, a WOLA számításai szerint.
Fuentes és lánya, Andrea továbbra is az észak-hondurasi Choloma városában élnek, az egyik legveszélyesebb közép-amerikai városban. Az özvegy férfi hajnalban átviszi Andreát a szomszédhoz, hogy ott várja meg az iskolaidőt. Ő pedig elindul munkát keresni. Ajtóról ajtóra kopogtat, hátha valahol stabil állását szerez magának. – Nem kockáztathatom a gyerekem életét, bármennyire szegények vagyunk – mondta Fuentes a The New York Timesnak.
Ennek ellenére elég valószínű, hogy a kezdeti félelmet idővel felülírja az emberek lelkében Honduras tarthatatlan gazdasági és közbiztonsági helyzete, és ismét egyre többen próbálnak majd átjutni a határokon.
