– Irigyek az indiaiak Kínára? Többet említik a hírekben, és többen gondolják, hogy nagyhatalom, mint Indiáról.
– (nevet) Kína valóban sok mindent elért az elmúlt három évtizedben, magam is éltem ott kiküldetésben, így a saját szememmel győződhettem meg erről. Indiában és világszerte sokakat lenyűgöz Kína teljesítménye, de ennek megvolt az ára is. Mi, indiaiak más úton indultunk el. Tanulhatunk Kínától, de a magunk módján szeretnénk sikeressé válni. Egyébként is, teljesen más a társadalmunk, annak demográfiai összetétele (a lakosság ötven százaléka 25 év alatti), a politikai életünk. Gondoljunk csak arra, hogy miénk a világ legnagyobb demokráciája, sokan követendő példaként tekintenek az általunk megrendezett választásokra, amelyeken több mint 800 millió szavazópolgár jogosult részt venni, és nagy arányban meg is teszik ezt. Szóval néha nem összehasonlíthatóak a dolgok, mintha almát mérnénk narancshoz. De mindkét oldal tanulhat a másiktól.
– Kína is tanulhat Indiától?
– Nos, mi tradicionálisan nyitott társadalom vagyunk, nem írjuk elő, hogyan kell élni, nem diktáljuk a feltételeket. A gazdaságunk hosszú ideje jól növekszik, különféle népcsoportok élnek békében együtt nálunk, úgyhogy igen, példaként szolgálhatunk másoknak. Szabad az igazságszolgáltatásunk és a médiánk, polgáraink szabad döntéseket hozhatnak szabad akaratukból. Ez tesz minket nagy nemzetté.
– Mi volt a fő célja Narendra Modi miniszterelnök közelmúltbeli európai, oroszországi és egyesült államokbeli látogatásainak? Hogy jelezze, India is nagyhatalomként kíván fellépni?
– Ezek többnyire bilaterális találkozók, de akad köztük multilaterális is, így például a németországi G20-csúcs vagy a szentpétervári gazdasági fórum. Korábban ezen országok vezetői jártak Indiában, most volt itt az ideje, hogy a miniszterelnök ellátogasson hozzájuk. India természetesen egyre inkább elkötelezett a világgal kapcsolatban. Ennek megvan a tradíciója nálunk, ha megnézi az országunk térképét, több ezer kilométernyi tengerpartot lát. Mi indiaiak régóta kereskedő nép is vagyunk, és szívesen láttuk az érkezőket is. Most, hogy India gazdasága egyre erősödik, egyre inkább tudunk foglalkozni a világ dolgaival is, így például a klímaváltozással. A találkozókon eszmét cserélünk különböző vezető politikusokkal a világot érintő fő témákról, sokan kíváncsiak a véleményünkre. Modi miniszterelnök úr is ezért utazott az említett helyekre.
– Kína a Magyarországgal folytatott kereskedelemben is jobban teljesít, mint India. A KSH adatai szerint 2016-ban hazánk exportja Indiába csak tizenketted akkora volt, mint Kínába, az import pedig tizedakkora. Magyarország két kereskedőházat is nyitott Indiában, mégis kisebb az exportunk, mint az importunk. Hogyan tudná a két ország növelni a kétoldalú kereskedelem mértékét?
– Nem igazságos összehasonlítani India és Kína számait, mert mi több mint tíz évvel később nyitottunk a világ felé, ennyi előnye van Kínának a gazdasági kapcsolatok építésében.
Emellett nagyon sokban különbözünk, erről már beszéltünk. Tény, hogy a számok alacsonyak, mindkét fél tudja ezt, igaz, a helyzet javul: az idei első negyedéves számok harminc százalékkal jobbak, mint az egy évvel korábbiak. De még így is csekély összegről, hatszázmillió euróról beszélhetünk, amit növelni kellene. Ezt elősegítheti, hogy mindkét fél cégei részt vesznek egymás kereskedelmi vásárain; a vállalatoknak fel kell mérniük a különböző szektorok igényeit és meg kell felelniük ezeknek. A magyar cégek komoly hajlandóságot mutatnak arra, hogy üzleteljenek Indiában, amely gyorsan vált a világ „startup-fővárosává”. Segíthet az is, hogy kormányunk bevezette az elektronikus vízumigénylést, Magyarországon tavaly óta már otthonról is lehet indiai vízumot beszerezni, nem kell bejönni a követségre. Az általunk kiadott vízumok ötven százaléka már e-vízum. Ez bátoríthatja az embereket, hogy menjenek Indiába – az üzletembereket is. Fontos az is, hogy az elmúlt hónapok óta Bécsből közvetlenül lehet Indiába repülni, nem kell Frankfurtban vagy máshol átszállni. Ám azt is meg kell említeni, hogy ma már nem a kereskedelem, hanem a befektetések az új és fejlődő aspektusa a két ország gazdasági kapcsolatának. India pedig az egyik legnagyobb zöldmezős beruházóvá vált Magyarországon az elmúlt években. A kétmilliárd dollárt kitevő befektetések több mint tízezer állást eredményeztek. Ez az összeg azt jelzi, hogy a magyar kormány és a magyar emberek szívesen látják az indiai üzletembereket, akik a jövőben növelni fogják befektetéseik összegét Magyarországon.
– Milyen India viszonya a szomszédaival? A közelmúltban lehetett hallani egy, a kínaiakkal kiújult határvitáról.
– A Kínával való viszonyunkat néhányan viccesen úgy szokták jellemezni, hogy a világ legnagyobb ingatlanvitája
(nevet). Közel 3500 kilométeres a közös határunk, ennek csupán a Szikkim szektorban található, kétszáz kilométeres szakasza van rendezve. A közöttünk húzódó határ szinte teljes egészében tisztázatlan, mindkét fél máshol húzná meg a vonalat. Ezért aztán mindig nagy port kavar, ha járőrök besétálnak „egymás területére”. Ugyanakkor India és Kína két óriási, érett ország, több ezer évre visszanyúló civilizációval. Több mint negyven éve egy puskadörrenés sem volt ezen a határon, annak ellenére, hogy nincs rendezve. A két ország közötti kapcsolat nagyon komplex, érdemes a nagy képet nézni, így látni azt is, hogy sok infrastrukturális területen (utak, telekommunikáció, energiaszektor, elektromos hálózat stb.) Kína az egyik legnagyobb befektető Indiában, és az egyik legnagyobb kereskedelmi partnerünk is. Sok kapcsolatunk van velük politikai, kulturális és sport szinten is, mindketten tagjai vagyunk a BRICS-nek és a G20-nak, amelyek csúcsértekezletei előtt egyeztetjük is álláspontjainkat. Szóval sokkal összetettebb a viszonyunk, minthogy határvitákkal leírható legyen.
– Mi a helyzet Pakisztánnal és Kasmír kérdésével?
– Nos, velük kapcsolatban a fő problémát az államilag finanszírozott és támogatott, határokon átívelő terrorizmus jelenti.
Pakisztán bizonyíthatóan felkészít és pénzel terroristákat, akiket aztán saját határain túlra küld, például Kasmírba.
A fő érvük, ami miatt Kasmír szerintük őket illeti, az, hogy többségében muszlimok élnek a területen. Indiában lakik a világ második legnagyobb muszlim közössége, közel kétszázmillió fő, akik szabadon és békében élhetnek és utazhatnak Indiában úgy, mint bármely más állampolgárunk, ezt az alkotmány garantálja. A pakisztániak és indiaiak között sok kapcsolat van, de amíg tevékenységük nem változik, nem realizálják, hogy a terrorizmussal ilyen vitákat nem lehet megoldani, addig meg kell erősítenünk a határainkat és haderőnket, a nemzetközi normák betartásával.
– Sok európai ismeri és szereti a dardzsilingi teát, ám tüntetések és sztrájkok miatt a legjobb minőségű leveleket nem tudták leszüretelni. Mi történik ott, és hogyan lehetne megoldani a helyzetet?
– Ha már erről beszélgetünk, miért nem próbálják ki a teánkat? (nevet) Komolyra fordítva a szót, a helyi gurkha kisebbség független államot követel magának. De India erős demokrácia, amelynek hagyományaival nem kompatibilis az efféle nyomásgyakorlás. A gurkháknak is van lehetőségük szavazni, az ő érdekeiket képviselő politikusokat a helyi és országos parlamentbe juttatni, akik aztán kivívhatják a saját államot. Egyébként jönnek létre új államok Indiában, ha szükség van rájuk, főleg adminisztratív okokból és azért, hogy hatékonyabban irányíthatóak legyenek. A demokráciánk elég erős ahhoz, hogy az ilyen jellegű vitákat megoldja. Senkire nem erőltetünk rá semmit.
– Igen, de a tealeveleket mihamarabb le kéne szüretelni, így gyors megoldásra lenne szükség.
– Bízunk abban, hogy megtalálják az igazságos és életképes megoldást.
– Rendben, váltsunk témát. Tudom, hogy a kasztrendszer jogilag nem létezik Indiában, de egyes jelentések szerint a társadalomba mélyen beleivódott. Élő rendszerről van szó?
– Valóban, a kasztrendszert jogilag 1949-ben számolták fel, de érdemes annak eredeti formájáról is szót ejteni.
Alapvetően hatékony társadalomszervezésről volt szó, a kasztok átjárhatóak voltak. Azért jött létre, hogy mindenki megtalálja azon helyét, ahol a társadalom hasznára válhat.
Az idők során megváltozott, merev és átjárhatatlan struktúrává vált. A kormány igyekezett az alacsonyabb kasztok sokszor szegény tagjainak helyzetén javítani proaktív lépésekkel, például azzal, hogy minden szinten elkülönített számukra munkahelyeket. A társadalmunk fejlődik, egyre kevesebb embert érdekel a kasztrendszer, az unokaöccseim például más kasztokból származó, más vallású nőket vettek feleségül. India villámgyorsan fejlődik.
– Sokszor hallani nemi erőszakról szóló történeteket Indiából. Hogyan kezeli a kormány ezt a problémát? Egyáltalán, van-e félnivalója egy turistaként odautazó nőnek az indiai utcákon?
– Nagyon érdekes kérdés ez, nemcsak Indiában, hanem világszerte olyan probléma, amelyet meg kell oldani. A nőknek biztonságban kell érezniük magukat, függetlenül attól hol élnek és dolgoznak. Nálunk sokszor előkerül a téma, ami jó, mert jelzi, hogy az indiai sajtó abszolút szabad. A kormány igyekszik cselekedni és növelni a biztonságot azzal, hogy fokozzák a járőrözést egyes területeken, új szabályokat vezetnek be, megerősítik a rendőri erőket – a nők létszámát is növelve –, biztonsági kamerákat szerelnek fel, világítást fejlesztenek.
A turisták biztonságban vannak Indiában, mint a világ bármely nagyvárosában.
Atithi devobhava, azaz a vendég egyenlő Istennel – ez a kifejezés egy ősi iratból származik, amely beleivódott az indiai társadalom „magatartási kódexébe”, és dinamikus vendég–vendéglátó kapcsolatot ír elő.
– Az indiai társadalom jelentős része szegénységgel küzd, emellett vallási és etnikai konfliktusok is vannak az országban. Hogyan kezeli India a növekvő muszlim népességet? Eredményezhetik-e ezen ügyek azt, hogy migrációs hullám indul Indiából a nyugati országok felé?
– A modern Indiában az állami és magánszektor nem foglalkozik az emberek vallásával, az magánügynek számít. Sokszor nem is tudni, hogy az ember, akivel dolgunk van, milyen vallású. Mint tudja, a közgazdaság-tudományi szakirodalomban is vita zajlik arról, hogy a növekvő népesség előny vagy hátrány. Az indiai kormány arra fókuszál, hogy a fiatalokat minél több képességgel ruházza fel, hogy hasznára váljanak a társadalomnak. Úgy tartjuk, négy nagy vallás [a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsáinizmus és a szikh vallás – a szerk.] szülőhazája India, bárki is találja meg boldogulását nálunk, annak mi csak örülni tudunk. Az indiai kormány azt ajánlja, hogy kis családban éljenek az emberek, illetve kedvezményekre jogosultak az egy-két gyermekes családok. India demokrácia, senkire nem erőltetheti rá, hogy hány gyereke legyen. Országunk egyik legnagyobb harcát a szegénységgel vívja, rengeteg munkahelyet hoztunk létre az utóbbi időben. Emiatt
inkább az tűnik valószínűnek, hogy nem Indiából indul migráció másfelé, hanem fordítva.
Főleg a szomszédos országokból, de máshonnan is sokan érkeznek Indiába, mert ott sok munka és lehetőség akad – így pedig gazdaságunk is sokat erősödhet majd.
– Ugyan több szomszédról sem ejtettünk szót, utolsó kérdésem Bangladesre vonatkozna. A globális felmelegedés keményen érinteni fogja őket, a tengerszint emelkedése miatt az ország jó része víz alá kerülhet. Számítanak-e onnan érkező bevándorlási hullámra?
– Már jelenleg is húszmillió bangladesi migráns él Indiában, de ők még nem a globális felmelegedés elől menekültek, hanem a munkalehetőségek miatt érkeztek – azonban ma már a bangladesi gazdaság is erősödik, így sokan otthon maradnak. A globális felmelegedés rengeteg helyet érint Nyugaton is, tényleg az egész világ problémája, ezért igyekszünk fejleszteni megújulóenergia-forrásainkat és nem rombolni az anyatermészetet. Erősen hisszük, hogy a globális felmelegedést valóban globális szinten kellene kezelni. A világnak realizálni kell, hogy ez az egyetlen bolygónk van, hogy közös felelősségünk annak megőrzése. A fejlett nyugati államoknak, amelyek okozták a globális felmelegedést, át kell adniuk bizonyos technológiákat a fejlődő országoknak, ne kérjenek értük pénzt, mert a Föld megőrzéséről van szó. Ha nem cselekszünk, annak katasztrofális következménye lesz.
– Az sem segít, hogy Donald Trump elnök döntése nyomán az Egyesült Államok kilép a párizsi klímaegyezményből.
– Nem volt jó jel, de a bennmaradó államok összefogtak, és még komolyabban veszik vállalásaikat. Ez viszont jó dolog, sok nagy cég is jelezte, hogy kitartanak a klímavédelem mellett. Az emberiségnek pedig biztosan lesz valamilyen megoldása, mert az emberi találékonyságnak nincsenek határai. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt a természet előjönne egy megoldással, az emberiségnek már lesz ilyenje.
