Keleti nyitás: világjárás kevés eredménnyel

A magyar export 90 százalékát a külföldi kézen lévő multik adják Kínába. A képviseletek botrányai is árthatnak.

Komolyan befolyásolja a Kínával folytatott kereskedelem mértékét, hogy az Audi mennyi autót tud eladni. Hogy mennyi kiaknázatlan kereskedelmi lehetőség volna az 1,3 milliárdos lakosságú Kínában, jól mutatja, hogy a kétségtelenül fejlett és európai uniós tagállam, ám mindössze 16 milliós lakosságú Hollandiába a magyar export másfélszerese a Kínába irányulónak. – A magyar kis- és középvállalkozások (kkv) jelenleg nem állítanak elő olyan terméket, ami a kínaiakat érdekelné – állítja Matura Tamás. A multik pedig gyakorlatilag azt nyerik vissza Kínában, amit az orosz piacon – a szankciók miatt – elveszítettek. Ezzel együtt – az Observatory of Economic Complexity nevű oldal adatainak összehasonlítása alapján – a multikra támaszkodva ugyan, de a kínai exportunk nagyobb, mint a cseheké, és csak kevéssel marad el a lengyelekétől. A magyar termékek iránti gyenge kereslet hátterében összetett jelenség feltételezhető. – Szijjártó Péter ázsiai útjainak száma nem kirívó, hiszen a világban ma mindenki Ázsiával foglalkozik. Kérdéses viszont, hogy a kkv-szektor mellett van-e többek között megfelelő intézményrendszer, pénzügyi források arra, hogy a magas szintű diplomáciai találkozók eredményeit ledolgozzák – vetette fel megkeresésünkre Feledy Botond külpolitikai szakértő. – Vajon ázsiai nagykövetségeink létszáma, erőforrásai követik a külügyminiszter személyes jelenlétének mértékét? Ezek alapján egyelőre nem egyértelmű, hogy a teljes intézményrendszer az egész folyamatban szolgálná külügyi részről az ázsiai érdeklődést – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Emlékezhetünk rá, intézményi szinten a magyar diplomácia nagy ötlete a magyar kkv-termékek terjesztésére néhány éve a kereskedőházak megnyitása volt, főleg a keleti és déli nyitás célországaiban. Ám megalakulása óta a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. többször kerül rivaldafénybe botrányaival, mint elért eredményeivel. Bár a június végén megjelent beszámoló szerint az előző évek jelentős vesztesége után a kereskedőházak végre 150 milliós nyereséget értek el, csakhogy a 24.hu a beszámoló kiegészítő mellékletét átböngészve észrevette, hogy trükközhettek az összesítésnél, kozmetikázhatták az eredményeket. Nem igazán váltak be a meghódítani kívánt piacokon nyitott új külképviseletek sem. Elég csak visszagondolni az üzbegisztáni nagykövetség megnyitása körüli gyanús ügyletekre: ahogy lapunk feltárta, a nagykövetség egy bérház földszinti lakásában működött, megfelelő jogcím és bérleti szerződés nélkül, leülni is alig lehetett a 40 négyzetméteres helyiségben, ráadásul ellenőrzés híján bárki ki-be járkálhatott, sőt, a külképviselet számítógépéhez – tele érzékeny adatokkal – is csak az nem fért hozzá, aki nem akart.

De a visszaélések mellett a versenyképes magyar termékek hiányát is sok kritika éri. Ugyan fontos, hogy az állam megteremtse az export számára kedvező kereteket, végső soron mégiscsak a cégeken múlik, mennyi lesz a magyar export. Éppen ezért látszik ambiciózusnak, hogy Egyiptomba vasúti kocsikat próbálunk eladni, ráadásul a Ganz az egyiptomi vasútnak külön forgóvázakat is szállítana. Ha ez az üzlet összejön, a magyar járműipar egyik legnagyobb sikere lehetne a rendszerváltás óta. Eddig a négy látogatásnak nem sok eredménye volt: Egyiptomba 2014-ben még 69 milliárd, 2015-ben 75 milliárd, tavaly viszont mindössze 55 milliárd forint értékű árut exportáltunk. Remélhetőleg az egyiptomi elnök kedden végződő kétnapos budapesti látogatása meghozza az áttörést.

A járműipar egyébként is aktuális, hiszen Iránban többek között buszokkal házalunk, ám az minimum kétséges, hogy az Ikarus végül tényleg leszállít majd 400 járművet, ahogy arról elméletileg szó volt. Merthogy erről aláírt szerződés nincs, ráadásul a nagyobb halak gyorsabban is mozdultak, a Scania például alvázakat szállít majd egy helyi cégnek, több mint ezret, ráadásul egy saját buszgyártó üzem kiépítését is elkezdte az Iránnal szembeni nemzetközi szankciók feloldása után; a Renault szintén együttműködési megállapodást írt alá az egyik iráni gépjárműgyárral.

És akkor még nem is szóltunk a nyitási politika egyik legnagyobb rákfenéjéről, jelesül, hogy a külügyi és külgazdasági tárca alá tartozó Eximbank úgy osztogatja a hiteleket a nyitásban érdekelt vállalkozásoknak, mintha nem lenne holnap. Új-Zélandon például 207 milliárd forintos hitelkeretet ajánlottunk fel, miközben az exportunk csak 14 milliárdos. Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki rezsimjét közel 165 milliárdos kerettel leptük meg, de említhetnénk még Angolát, Iránt, Törökországot és Tádzsikisztánt. Közben a Magyar Nemzetnek nyilatkozó egyik volt Eximbank-vezető egyértelműen azt állította, hogy a projektek nagy részéből sosem lesz semmi – pedig csak az elmúlt fél évben 622,5 milliárd forint értékben nyitottak meg vagy terveztek megnyitni hitelkeretet.

És miközben Szijjártó Péter bejárta a fél világot a kereskedelem érdekében, a politikai szempontok némileg hátrébb szorultak. A nyugat-balkáni régió ugyan kiemelkedik, hiszen Magyarország régóta szorgalmazza a térség európai uniós integrációjának felgyorsítását. Feltűnő ugyanakkor, hogy Romániába 2014-es kinevezése óta a miniszter mindössze egyszer látogatott el. Pedig téma akadna bőven, elég csak a rendszeresen előkerülő kisebbségi jogok körüli huzavonát, vagy éppen a Székely Mikó Kollégium ügyét említeni. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy Brüsszelben manapság annyi találkozó keretei között lehet megbeszéléseket szervezni, hogy nem meglepő az uniós tagországok vezetői közti hagyományos tárgyalások számának csökkenése.