A világ 19 vezető gazdasági hatalmát és az Európai Uniót tömörítő G20 idei hamburgi konferenciáján az ellentüntetések igen brutálisra sikerültek. Hamburg egy-egy városrészében háborús állapot uralkodott: kiégett autók, betört ablaküvegek, felszedett utcakövek. A tüntetők szerint a rendőrség tehet a zavargások elfajulásáról, ugyanis nem engedték őket az állam- és kormányfők találkozójának közelébe, valamint felszámolták a tüntetők sátortáborát is. Az északnémet közszolgálati televízió (NDR) több helyszíni riportja is megerősítette, hogy a rendőrség támadott először. Sokan azonban eleve elfogultsággal vádolják az NDR-t.
A zavargások kapcsán a német sajtóban rég nem látott éles vita indult be a jobb- és a baloldal között. Míg a neoliberális Die Welt napilap „baloldali fasizmusról”, a konzervatív Frankfurter Allgemeine pedig „őrjöngő csőcselékről” írt, a baloldalon inkább a rendőrséget kritizálták. A szélsőbaloldali Die Linke (Baloldal) hamburgi pártszervezete a „jogállam végét” látta a rendőri akciókban. Thomas Wüppesahl, a Zöldekhez közel álló Kritikus Rendőrök nevű szervezet vezetője pedig azzal vádolta kollégáit, hogy „törökországi állapotokat” teremtettek Hamburgban. A rendőrség viszont már hónapok óta figyelmeztetett, hogy Hamburg nem ideális terep egy olyan konferenciára, amely több tízezer tüntetőt vonz. Az északnémet kikötővárosban a szélsőbaloldal számos negyedben hagyományosan erős, több megszállt házat a rendőrség évek óta nem is akar már visszafoglalni. Andreas Blechschmidt, az anarchista Rote Flora kulturális központ vezetője a mostani erőszak kapcsán is azt gondolja, hogy „nem kell attól elhatárolódni, ha van célja”.
A rombolást a baloldali lapok és politikusok többsége mégis elítélte. A balliberális Der Spiegel hetilap még fotósorozatot is közölt emberekről, akiknek boltját dúlták fel a szélsőbalosok. Kispolgári, sokszor bevándorló hátterű emberek ők, akik nem is értették, miért kerültek a baloldali düh célkeresztjébe. Mindazonáltal akadtak olyan hangok is, amelyek üdvözölték az erőszakot. A pénteki összecsapások után például a leninista Junge Welt napilap szombati számának címlapján óriási betűkkel állt: „Most aztán igazán!” Az újság gyakorlatilag további erőszakra szólított fel. Jakob Augstein, a Der Freitag baloldali hetilap kiadója szerint nem a tüntetők erőszakosak, hanem azon német kormányzat, „amely erőszakot tett Hamburgon, amikor felelős polgárokat despoták háttereként használt”. Augstein a rendőráldozatok híre kapcsán is annak örült, hogy „ezután senkinek nem jut eszébe ilyen konferenciát rendezni”. A neves újságíró közismert globalizációkritikus nézeteiről, amiért pár éve a Simon Wiesenthal Központ – kissé sajátos logikával – a világ tíz legveszélyesebb antiszemitája közé választotta.
A hamburgi események nem tettek jót a szociáldemokratáknak (SPD) sem. A jómódú Hanza-várost Olaf Scholz szocdem polgármester irányítja, akit mind a rendőrök, mind a tüntetők szervezetlenséggel vádolnak. Scholznak azért is kínos az eset, mert eddig ő számított az SPD konzervatív, rendpárti arcának, akit sokan – Martin Schulz várható őszi bukása után – a párt lehetséges majdani kancellárjelöltjének tartottak. A CDU jó érzékkel bele is állt a helyben népszerű Scholzba, s lemondásra szólította fel.
