Miközben egyre kiélezettebb versenyben feszülnek egymásnak a tudásalapú gazdaságok, Magyarország fokozatosan leszakad az Európai Unió innovációs teljesítményátlagától. A napokban jelent meg az Európai Bizottság 2017-es innovációs eredménytáblája, az évente közölt jelentés szerint hazánk mind globális, mind térségi kitekintésben a kutatás-fejlesztés sereghajtójává válik. Az elemzés az EU-országok innovációs teljesítményét is összehasonlítja.
A bizottság 27 mutató alapján határozta meg a tagállamok innovációs képességét, módszertanul az elmúlt hat évben a humánerőforrás-gazdálkodás fejlődésére, az innovációbarát környezet kialakulására, illetve a kutatás-fejlesztés és az üzleti szféra működését ösztönző vagy éppen gátló körülmények változásaira fókuszáltak. Az adatokból kiderül, a 28 uniós tagállamból Magyarország hátulról a hatodik helyen áll. Utánunk Lettország, Lengyelország, Horvátország, Bulgária és Románia következik, ezzel az eredménnyel hazánk a bizottság szerint a „mérsékelten innovatív” kategóriába került.
A dokumentum Magyarországról készült különjelentése megmagyarázza a gyászos eredményt. 2010 és 2016 között innovációs teljesítményünk az uniós átlaghoz képest 3,5 százalékkal csökkent, a 27 különböző mutató közül tizenötben értünk el a hat évvel ezelőttinél rosszabb eredményt. Jelentősen, 10 százalékkal csökkent például a kis- és középvállalkozások innovációs teljesítménye, s a bizottság komoly problémának látja, hogy a kkv-szektor nincs kapcsolatban más magán- és állami gazdasági szereplőkkel. A dokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar kutatók lassan kiszorulnak a nemzetközi tudományos vérkeringésből. Erre utal, hogy tudományos publikációink nemzetközi idézettsége mintegy 10,5 százalékkal csökkent az elmúlt hat évben. A magyar innovációnak ráadásul a piaca is egyre zsugorodik. A jelentés szerint míg 2010-ben az uniós átlag felett voltak eladható start-up termékeink, ez közel 40 százalékkal zuhant, így az uniós átlagot ma már meg sem közelítjük.
Pedig ahogyan az a dokumentumból kiderül, 2010 és 2016 között a világban látványos átrendeződés volt tapasztalható. Ázsia előretört, Kína innovációs teljesítménye fejlődik a leggyorsabban, miközben Dél-Korea és Japán a világgazdaság leginnovatívabb szereplőinek számítanak. Az EU a jövőben lassú növekedéssel számol, beérve ezzel a visszaeső Kanadát és az Egyesült Államokat.
A hanyatló hazai kutatás-fejlesztést tekintve nehéz komolyan venni a kormány hangzatos vízióit, melyek Magyarországot Európa „start-up központjaként”, a V4-eket pedig az EU gazdasági motorjaként láttatják. Orbán Viktor kormányfő márciusban, a közép- és kelet-európai innovátorok varsói kongresszusán a V4-ek vezetőivel közösen is kiállt a tudásalapú gazdaság fontossága mellett. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is a visegrádi kooperációval hozta összefüggésbe a magyar innováció fellendülését. Márciusban szintén arról beszélt, hogy Magyarország Európában innovációs központtá kíván válni.
Egyelőre azonban hazánkhoz hasonlóan valamennyi V4-tagállam a mérsékelten innovatív kategóriába tartozik, miközben az EU fő innovátorai a skandináv államok, illetve Hollandia, az Egyesült Királyság és Németország. De akkor sincs okunk bizakodásra, ha a visegrádi együttműködésből indulunk ki, Magyarország pozíciója a regionális közösségen belül sem erős. Bár Csehország innovációs teljesítménye szintén 3,5 százalékkal esett vissza, Prága a dokumentum szerint regionális innovációs központnak számít. S meglepő, de a térség másik innovációs központja a bizottság szerint nem Budapest, hanem Pozsony. Szlovákia komolyan veszi a kutatás-fejlesztést, a bizottság dokumentuma szerint hat év alatt 8 százalékot lépett előre.
Lapunk több, a területen dolgozó kormányzati forrást megkeresett, valamennyien a Pálinkás József által vezetett Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) felelősségét hangsúlyozták. – A 2015-ben létrehozott NKFIH több mint 500 milliárd forintot osztott ki – hívta fel rá figyelmünket egyik forrásunk. Hozzátette, az elhibázott támogatási programok nem motiválták a kutatói közeget és a piacot sem. Ez vezetett oda, hogy mind a tudományos publikációk idézettsége, mind az eladási mutatók csökkentek az elmúlt hat évben. – Mindezt úgy, hogy a kutatási témapályázatok összege 50 százalékkal nőtt; írtak ki láthatósági pályázatot a legjobban publikálóknak; az egyetemek tízmilliárdokat nyertek kiválósági központokra; lett Nemzeti agykutatási program tízmilliárd forintért, és Lendület program. Mindez nem javított, hanem rontott a helyzeten – mondta egy kormányzati forrásunk.
Lapunk megkereste az NKFIH-t is. Válaszukban elmondták, az innovációs rangsor minden évben változtat módszertanán, ami befolyásolja az eredményt. Felhívták rá figyelmünket, hogy több mutató is jelentős növekedést jelez, például a nemzetközi tudományos közös publikációk száma közel 50 százalékkal nőtt. Szerintük a bizottság által közölt adatok éppen azt erősítik meg, hogy a 2020-ig rendelkezésre álló 1200 milliárd forintos forrás felhasználása elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a pénzek a hazai kutatóhelyek és innovatív vállalkozások versenyképességének célzott javítását szolgálják. Igaz, ezzel csak annyit állítottak, hogy ezt a pénzt el kell költeni ahhoz, hogy hasznosuljon – ami evidencia.
