Három éjszakás látogatásra Magyarországra érkezik hétfőn Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Az Orbán Viktor vezette Fidesszel szövetségesi viszonyt ápoló Likud párt veterán kormányfőjének vizitjére azért irányul kiemelkedő figyelem, mert jó kapcsolatuk mögött mindkét országban példátlan, nem a nyugati típusú demokrácia elveinek megfelelő politikai változások húzódnak meg. S hogy nem villanásnyi érdekegyezésről van szó, azt a világ zsidóságának védelmében rendre erélyesen felszólaló Netanjahu a minap azzal demonstrálta, hogy a magyar kormány és a magyar zsidó származású milliárdos, Soros György konfliktusában az előbbi pártját fogta. Az izraeli nagykövettel pedig visszavonatta azt a nyilatkozatot, melyben az a sorosozó plakátok eltávolítását kérte Orbánéktól azok antiszemita jellegére hivatkozva. Mindkét miniszterelnököt korrupciós vádak sora is kíséri, az izraeli talpa alatt odahaza éppen most válik forróvá a talaj német tengeralattjárók beszerzésének ügyében.
Nem a legjobb pillanatban látogat Európába az izraeli miniszterelnök, ám az is lehet, hogy jókor van távol hazulról, amikor összecsapnának a feje fölött a hullámok. A vasárnap Párizsban a francia zsidók 1942-es tömeges letartóztatására emlékező rendezvényen részt vett, majd hétfőn Budapestre érkező Benjamin Netanjahu környezetében ugyanis vizsgálat folyik abban az ügyben, amelyben a gyanú szerint korrupt módon és hatalommal visszaélve döntöttek három német gyártmányú Dolphin osztályú tengeralattjáró és négy felszíni hadihajó beszerzéséről a zsidó állam haditengerészete számára. A hurok ráadásul ha nem is túl gyorsan, de szorulni látszik: a múlt héten tovább gyarapodott azoknak a kulcsembereknek a száma, akiket őrizetbe vettek a másfél milliárd dolláros botrány kapcsán. A tengeri haderőnemet 2007 és 2011 között irányító Eliezer Marom tengernagy és Netanjahu ügyvédje, bizalmasa és unokatestvére, David Simron házi őrizetbe kerülése három másik gyanúsított előzetes letartóztatását követi: a búvárhajókat gyártó ThyssenKrupp Marine Systems helyi ügynöke, Miki Ganor, a korábbi helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó Avriel Bar-Joszef ellentengernagy, valamint egy másik tengerésztiszt mozgásszabadságát a hatóságok már korábban jobbnak látták elvenni, megelőzendő a nyomok eltüntetését.
Az izraeli miniszterelnök érintettsége azon alapul, hogy Simron dolgozott Ganornak is, és ezen a kapcsolaton keresztül a feltételezések szerint megvalósulhatott az illegális befolyásolás. Ráadásul most előállt az a férfi, Sajke Barkat is, aki az izraelieknek már hosszú ideje szállító német céget mintegy húsz évig képviselte, hogy aztán Ganor – vélhetően magas rangú kapcsolatai révén, csúszópénzzel megtámogatva – kitúrja a helyéről.
Az ügyben nyomás alatt tartja Netanjahut az általa elbocsátott korábbi védelmi miniszter, Mose Jaalon is, aki minduntalan beszámol arról, hogy a miniszterelnök 2015-ben milyen váratlanul szállt síkra további tengeralattjárók beszerzése érdekében.
Beszámolt arról is, hogy milyen fordulatok vezettek oda, hogy Netanjahu elvi megállapodást kössön Angela Merkel német kancellárral a hajók szállításáról, majd ellenállása nyomán miként kezdett ő is nemkívánatossá válni. Tavaly február óta érezte úgy, hogy meg akarnak szabadulni tőle, aztán három hónap múlva le is váltották a védelmi minisztérium éléről, amikor a koalícióba pártjával belépő Avigdor Liberman lett az új tárcavezető.
Benjamin Netanjahu a vizsgálatban egyelőre nem szerepel gyanúsítottként, tanúként sem idézték be, s azt mondta, nem tudott Simron érintettségéről. Az ügyet a megbuktatását célzó médiakampánynak bélyegezte. Jaalon szerint függetlenül attól, hogy sikerül-e bizonyítékot találni ellene, már az alapján is, ami eddig kiderült, a miniszterelnöknek le kellene mondania.
