Az izraeli miniszterelnök érintettsége azon alapul, hogy Simron dolgozott Ganornak is, és ezen a kapcsolaton keresztül a feltételezések szerint megvalósulhatott az illegális befolyásolás. Ráadásul most előállt az a férfi, Sajke Barkat is, aki az izraelieknek már hosszú ideje szállító német céget mintegy húsz évig képviselte, hogy aztán Ganor – vélhetően magas rangú kapcsolatai révén, csúszópénzzel megtámogatva – kitúrja a helyéről.
Az ügyben nyomás alatt tartja Netanjahut az általa elbocsátott korábbi védelmi miniszter, Mose Jaalon is, aki minduntalan beszámol arról, hogy a miniszterelnök 2015-ben milyen váratlanul szállt síkra további tengeralattjárók beszerzése érdekében.
Beszámolt arról is, hogy milyen fordulatok vezettek oda, hogy Netanjahu elvi megállapodást kössön Angela Merkel német kancellárral a hajók szállításáról, majd ellenállása nyomán miként kezdett ő is nemkívánatossá válni. Tavaly február óta érezte úgy, hogy meg akarnak szabadulni tőle, aztán három hónap múlva le is váltották a védelmi minisztérium éléről, amikor a koalícióba pártjával belépő Avigdor Liberman lett az új tárcavezető.
Benjamin Netanjahu a vizsgálatban egyelőre nem szerepel gyanúsítottként, tanúként sem idézték be, s azt mondta, nem tudott Simron érintettségéről. Az ügyet a megbuktatását célzó médiakampánynak bélyegezte. Jaalon szerint függetlenül attól, hogy sikerül-e bizonyítékot találni ellene, már az alapján is, ami eddig kiderült, a miniszterelnöknek le kellene mondania.
