Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Románia és Görögország sajtószabadságát és a sajtó sokszínűségét elemezte egy kutatócsoport az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) előtt. Olyan országokat választottak ki, amelyeket már korábban is ért bírálat ezen a téren. Azt vizsgálták, hogy mennyire átlátható a tulajdonosi szerkezet, az állami támogatások rendszere, illetve mennyire próbálja a politika befolyásolni a sajtótermékeket, és minderre hogyan reagálnak az újságírók.
A jelentés Magyarországról szóló részét Bayer Judit, a Miskolci Egyetem professzora és Bárd Petra, a CEU oktatója készítette. Összefoglalójuk szerint 2010 óta folyamatosan romlott a magyar sajtó függetlensége, az állam egyre nagyobb szerepet tölt be, miközben leépítik a jogállamisági kereteket. Kiemelték, hogy fordulatot jelentett az Orbán–Simicska háború, mert ez tisztán rámutatott arra, hogy egy médium üzleti sikere attól függ, milyen kapcsolatban van a kormánnyal. Rámutattak arra, hogy a sajtótermékek között van olyan is, amely akár 80 százalékban kap közvetve vagy közvetlenül állami támogatást. Bayer Judit magyar újságíróknak elmondta a rendezvényt követően, hogy szükséges lenne transzparens, EU-szintű adatbázisra, amely nyilvántartaná és hozzáférhetővé tenné a tulajdonosi szerkezeteket, illetve az állami támogatás mértékét és módját.
Már a vita során is felháborodott Gál Kinga fideszes EP-képviselő, mert azt olvasta a jelentésben, hogy meg kell indítani a 7-es cikkely szerinti eljárást azon országokkal szemben, ahol súlyos kockázatnak van kitéve a sajtószabadság. Az uniós alkotmány 7-es cikkelye az, amely lehetővé teszi akár a tagállam szavazati jogának is a felfüggesztését, ha a jogállamiság folyamatosan és súlyosan sérül. Eddig egyetlen esetben kezdeményeztek ilyen eljárást: éppen Magyarországgal szemben, idén májusban döntött az Európai Parlament, hogy megkezdik az eljárás előkészítését. Most azonban nem erről van szó. Bayer Judit egyértelműen kijelentette: ők mindössze annyit javasoltak, hogy induljon meg párbeszéd az EU és a tagállam között, ha a média pluralizmusa súlyosan és tartósan sérül.
Gál Kinga szerint egy bulvárcikk színvonalán van az elemzés, szerinte ugyanis semmivel sem rosszabb a magyar sajtó helyzete, mint a többi vizsgált tagállamban. Gond csak akkor van, ha Magyarországról támadják a magyar kormányt, ugyanakkor aggasztónak nevezte, hogy ez a tanulmány immár részévé vált azoknak a dokumentumoknak, amelyekre később hivatkozni fognak. A jelentés azonban rávilágít arra, hogy a hét vizsgált tagállam közül Magyarországon a legnagyobb az állam befolyása a sajtóra. Egy százas skálán 95 pontra értékelték ezt a tényezőt, míg a sor másik végén Franciaország van 15 ponttal.
Ami az általános képet illeti, az újságírók még mindig számos veszélynek és fenyegetésnek vannak kitéve. Ezalatt lehet érteni pszichés és fizikai agressziót egyaránt. Marylin Clark, a máltai egyetem tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulmány adatai szerint a női újságírók 13 százalékát érte már szexuális zaklatás munkájuk során. A megkérdezett mintegy ezer újságíró közül rendkívül sokan beszéltek arról, hogy megpróbálták már tisztességtelenül befolyásolni a munkájukat. Sokan panaszkodnak, hogy célzott megfigyelés alatt voltak, ami az ő munkájukat és az információforrás védelmét is nehezíti.
Renate Schroeder, az Újságírók Európai Szövetsége elnöke pedig azt tette hozzá, hogy a szakmát még mindig a fehér, férfi újságírók dominálják, ami nem biztosítja a sokféleséget. Nemtől függetlenül közös probléma – és erre szinte mindegyik előadó felhívta a figyelmet – az álhírek, amelyek főként a közösségi médiában akadály nélkül terjednek, de sokszor a közszolgálati médiumok is átvesznek és közölnek hamis információkat. Az újságírók a politikai és tulajdonosi nyomásra gyakran válaszolnak öncenzúrával, ami szintén rontja a szakmai színvonalat.
Egy másik fontos ülésre is sor került kedden Brüsszelben: egy szakértői testület a 2020 utáni kohéziós politikáról készített jelentést az Európai Bizottság felkérésére. A testület azt javasolja, hogy legyen sokkal egyszerűbb azok pénzhez jutása, akikkel kevesebb a gond, megbízható az irányítási és ellenőrzési rendszerük, és több önrészt vállalnak. Korábban az Európai Bizottságban is felmerült, hogy ne kapjanak kohéziós forrást azok, akik nem tagjai az Európai Ügyészségnek (pl. Magyarország). Günther Oettinger költségvetési biztos ezzel nem értett egyet, viszont kijelentette, hogy az ügyészszervezet, amelynek jelenleg 20 tagállam a részese, a többsebességes Európa egyik elfogadható formája. A magyar kormányt többször is kritizáló Corina Cretu, regionális politikáért felelős biztos megígérte, a testület zéró toleranciát tanúsít majd, ha csalással találkozik. Sim Kallas, volt bizottsági alelnök, a testület elnöke elmondta, a kohéziós politikára vonatkozó szabályokat minél inkább egyszerűsíteni kellene, mert a jelenlegi rendszer sok lehetőséget ad a visszaélésekre. Kevesebb szabály, kevesebb korrupció – summázható a bizottság iránymutatása.
