Ilyen körülmények között rendezték meg kedden Brüsszelben az Európai Unió és Törökország közötti találkozót, így joggal lehetett volna várni egy kis asztalcsapkodást. Ám ezúttal sem történt semmi. Federica Mogherini nem hallgatott Salil Shettyre, ellenben leszögezte, hogy
Törökország továbbra is uniós tagjelölt, még ha jelen körülmények között nehéz is lenne új fejezeteket nyitni.
Ömer Celik, török EU-ügyi miniszter pedig arról beszélt, hogy a kapcsolatok gerince a csatlakozás, és új fejezetek megnyitását szorgalmazta. Persze nem maradt el a szokásos ejnye-bejnye az uniótól és a párbeszéd fontosságának hangsúlyozása, de a felek láthatóan nem egy nyelvet beszéltek.
Hogy akkor miért kötik az ebet a karóhoz? Törökországban még a legfrissebb közvélemény-kutatások is azt jelzik, hogy a megkérdezettek szűk többsége szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz. Sőt, a felmérésekből az is kiderül, hogy a törökök harmada (és évről évre többen) európai országként határozza meg Törökországot, nem pedig iszlám országként, és a legkevésbé sem közel-keleti országként. Amiben óriási változás van, az inkább az, hogy már nem hisznek a csatlakozásban. Míg 2015-ben 47,6 százalék vélte, hogy soha nem nyerik el a tagságot, egy évre rá már 66,7, idén pedig 81,3. Az emiatt érzett csalódottság és meg nem értettség viszont jó belpolitikai gumicsont, amit Erdogan persze nem mulaszt el meglovagolni. Ami pedig az uniót illeti, tekintve, hogy a csatlakozásra így sincs, úgy sincs esély, nem érdeke még nagyobb diplomáciai vihart kavarni és felfüggeszteni az amúgy is befagyott tárgyalásokat. A lényeg, hogy a két évvel ezelőtt kötött migrációs alku egyelőre működik, pontosabban eredményes.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!