Újabb szög a német–török kapcsolatok koporsójába

Sigmar Gabriel német külügyminiszternél betelt a pohár. Kérdés, hogy a törököket ez egyáltalán érdekli-e.

Eddig sem volt túl fényes Törökország és Németország viszonya, ám a kapcsolatokat csütörtökön sikerült még tovább rontani. Sigmar Gabriel német külügyminiszter bejelentette, hogy elfogyott a türelem, irányváltás következik Törökországgal szemben, mert az ankarai vezetés hátat fordít az európai értékeknek. Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy a török hatóságok letartóztattak egy újabb német állampolgárt, Peter Steudtner jogvédőt, akit terrorizmussal vádolnak. Berlin szerint a férfinak semmi köze a politikához, még csak soha nem is írt Törökországról.

Ráadásul korántsem ő az egyetlen német rács mögött, egy Deniz Yücel nevű újságíró például február óta van őrizetben, rajtuk kívül legalább további hét németnek gyűlt meg a baja a török hatóságokkal. A diplomáciai csörte tehát egy ideje már nem merül ki üzengetésben, egészen konkrét lépésekkel jár. Sigmar Gabriel válaszként máris meglebegtette, hogy felülvizsgálják a török beruházásokhoz nyújtott állami garanciát, elzárhatják az Ankarának a mai napig járó uniós előcsatlakozási pénzeket – ez a 2014-től 2020-ig terjedő időszakra 4,45 milliárd euró –, továbbá kockázatosra minősítik Törökország besorolását a németek turisták számára. A szociáldemokrata politikus szokatlanul szókimondó és kemény bírálatában Ankara szemére vetette, hogy tízezreket vetnek börtönbe, százezreket bocsátanak el állásukból, ellehetetlenítik az ellenzéket, mindenre rásütik a terrorizmus vádját, és újra a halálbüntetés ötletével dobálóznak.

Nem váratott magára sokat a török reakció sem, Ankara elfogadhatatlannak nevezte a német fenyegetőzést.

A konfliktus legújabb epizódja azonban csak egy újabb szög a török–német kapcsolatok koporsójába. Visszatekintve az elmúlt évekre, számos kisebb-nagyobb botrány terhelte a viszonyt. Legutóbb a németek az incirliki NATO-bázisról vonták ki csapataikat, mert a törökök megtiltották a parlamenti delegációknak, hogy meglátogassák a katonákat. Az akciót reakció követte: most a konyai bázissal futják le ugyanazokat a köröket. Előtte nagy port kavart, hogy az alkotmányról, egyebek között az elnöki jogkör kibővítéséről szóló referendum előtt a török politikusokat nem engedték kampányolni Németországban. Nem jött túl jól az úgynevezett Böhmermann-ügy sem, melyben a német „humorista” gúnyolódott és gyalázkodott Recep Tayyip Erdgan államfőn, mire ő bírósághoz fordult.

Ma már nehéz megállapítani, hogy „ki ütött vissza először”, Egeresi Zoltán ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy korántsem biztos, hogy a törökök, és a német belpolitikának komoly felelőssége van abban, hogy idáig jutott a konfliktus. A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kutatója rámutatott, hogy mindenképpen fordulópont volt, mikor Cem Özdemir török származású zöldpárti politikus kezdeményezésére tavaly a német parlament – Angela Merkel nélkül – elfogadott egy határozatot az örmény népirtásról. A Törökország-szakértő szerint a németek nem szeretnék, hogy a török belpolitika begyűrűzzön az országba, emiatt nem nézték jó szemmel a puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen-ellenes agitációt sem Németországban, ahogy az is kiverte a biztosítékot, hogy török imámokat arra kért Ankara, hogy jelentsenek a Gülen-szervezetekről.

Ha pedig már puccskísérlet: Egeresi Zoltán úgy véli, az sem használ a békülésnek, hogy Ankara és Berlin teljesen másképpen ítéli meg a történteket. „A Gülen-mozgalmat a németek nem tartják terrorista szervezetnek, továbbá százával fogadnak be oda menekülő, menekültstátusért folyamodó gülenistákat, akiket Ankara ki szeretne adatni” – magyarázta. Ami a mostani válaszlépéseket illeti, a KKI kutatója szerint Törökországban ettől még nem fogják kongatni a vészharangokat. „A turisták kiesése nagyon fájhatna, de kétséges, hogy ez olyan sok embert érintene. Így is egyre kevesebben mennek Törökországba. A migrációs megállapodástól teljesen független előcsatlakozási források elzárása nem túl jelentős összegről szól, ráadásul a nagy részét eddig is a menekültekre fordították, szóval nem biztos, hogy ez a legjobb módszer a megregulázásra” – vélekedett. És hogy mit hozhat a jövő? Egeresi Zoltán szerint semmi jót. „Az látszik, hogy a német kormány belpolitikai okokból sem engedhet a választás előtt, a törökök pedig nem fognak, annál is inkább, mert a vezetés talált egy ellenfelet. Így további diplomáciai konfliktusok várhatók” – figyelmeztetett.