Ma már nehéz megállapítani, hogy „ki ütött vissza először”, Egeresi Zoltán ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy korántsem biztos, hogy a törökök, és a német belpolitikának komoly felelőssége van abban, hogy idáig jutott a konfliktus. A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kutatója rámutatott, hogy mindenképpen fordulópont volt, mikor Cem Özdemir török származású zöldpárti politikus kezdeményezésére tavaly a német parlament – Angela Merkel nélkül – elfogadott egy határozatot az örmény népirtásról. A Törökország-szakértő szerint a németek nem szeretnék, hogy a török belpolitika begyűrűzzön az országba, emiatt nem nézték jó szemmel a puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen-ellenes agitációt sem Németországban, ahogy az is kiverte a biztosítékot, hogy török imámokat arra kért Ankara, hogy jelentsenek a Gülen-szervezetekről.
Ha pedig már puccskísérlet: Egeresi Zoltán úgy véli, az sem használ a békülésnek, hogy Ankara és Berlin teljesen másképpen ítéli meg a történteket. „A Gülen-mozgalmat a németek nem tartják terrorista szervezetnek, továbbá százával fogadnak be oda menekülő, menekültstátusért folyamodó gülenistákat, akiket Ankara ki szeretne adatni” – magyarázta. Ami a mostani válaszlépéseket illeti, a KKI kutatója szerint Törökországban ettől még nem fogják kongatni a vészharangokat. „A turisták kiesése nagyon fájhatna, de kétséges, hogy ez olyan sok embert érintene. Így is egyre kevesebben mennek Törökországba. A migrációs megállapodástól teljesen független előcsatlakozási források elzárása nem túl jelentős összegről szól, ráadásul a nagy részét eddig is a menekültekre fordították, szóval nem biztos, hogy ez a legjobb módszer a megregulázásra” – vélekedett. És hogy mit hozhat a jövő? Egeresi Zoltán szerint semmi jót. „Az látszik, hogy a német kormány belpolitikai okokból sem engedhet a választás előtt, a törökök pedig nem fognak, annál is inkább, mert a vezetés talált egy ellenfelet. Így további diplomáciai konfliktusok várhatók” – figyelmeztetett.
