Újra előtűnt a semmiből a sokoldalú venezuelai Óscar Pérez, az önjelölt lázadó, aki elitkommandós, színész, helikopterpilóta és rendőrfelügyelő, és egy csütörtök esti felvonuláson csuklyás embereinek gyűrűjében nyilatkozott a spanyol köztévének. Pérez, akárcsak most, előző két akciója során is nyíltan fegyveres felkelésre buzdított a diktátornak nevezett baloldali Nicolás Maduro elnök ellen, de a gyanakvó ellenzék nem ragadott fegyvert, hanem folytatta a közel száz napja tartó utcai nyomásgyakorlást, amely már csaknem száz halálos áldozatot követelt.
Venezuela és a világ június 28-án ismerte meg Óscar Pérez nevét, amikor helikopterével többször rálőtt a legfelsőbb bíróság és a belügyminisztérium épületére. A majd félórás látványos akció után eltűnt, és azóta is bottal ütik a nyomát.
De miért nem hisz a venezuelai ellenzék még mindig a kéretlenül neki felajánlkozó elitrendőrnek? Már az első, június végi akciója után nem értették, miért maradt tétlen a máskor (az ellenzék ellen) mindig hamar reagáló bolívari rendőrség, és a katonákkal, helikopterekkel teli főváros több laktanyája miért nem kényszerítette azonnal földre a mintegy fél óráig akciózó helikoptert és ötfős legénységét. Pérez második, július 5-i megjelenése is visszhang nélkül maradt, pedig veszélyességét alátámasztandó azt is elárulta, hogy az államfő nem is a Miraflores elnöki palotában, hanem a főváros, Caracas egyik laktanyájában rejtőzik.
Vasárnap az ellenzék országos népszavazást tart az elnök tervéről, amellyel be akarja bizonyítani, hogy a lakosság döntő többsége nem akarja leváltani a másfél éve ellenzéki többségű parlamentet. Maduro ugyanis a hónap végén, július 30-án tartandó alkotmányozó nemzetgyűlési választással akarja eltakarítani az útjából a demokratikusan megválasztott törvényhozást, amely mindenben gátolja, amiben csak tudja. Az ellenzék arra hivatkozik, hogy még Maduro elődje, a néhai Hugo Chávez (1999–2013) is népszavazást tartott az 1999-es alkotmány valamennyi módosítása előtt. Maduro többek között azzal akarta leszerelni a saját egykori híveivel is gyarapodó ellenzéket, hogy börtön helyett házi őrizetbe helyezte Leopoldo Lópezt, a radikális ellenzéki vezetőt, aki tavaly megkapta a spanyol állampolgárságot is. De csalódnia kellett, mert a tárgyalásokra színleg hajló López máris a tüntetések folytatására, sőt fokozására szólította híveit.
Venezuelában a jelenlegi helyzet nagyon hasonló a Hugo Chávez elnök elleni 2002. április közepi puccskísérlethez. Ennek során az akkori ellenzék és a hadsereg vele elégedetlen egy része negyvennyolc órára fogságba ejtette, és elmozdította posztjáról a volt ejtőernyős alezredest. A puccskísérlet azért bukott el, mert a hadsereg hozzá hű tisztjei kiszabadították Chávezt, és véresen leverték a lázadást. A mostani helyzet annyiban is hasonlít az akkori állapotokhoz, hogy akárcsak tizenöt éve, most is óriási az elégedetlenség. De amíg akkor a jóval magasabb olajárak miatt egyáltalán nem voltak ellátási nehézségek, most a káosz és az éhség is motiválja a Maduro elnök ellen tiltakozókat. A napokban ismét volt latin-amerikai elnökök utaznak Caracasba, nehogy még jobban elszabaduljanak az indulatok.
