Az Egyesült Államoknak nem áll szándékában rendszerváltozást előidézni Észak-Koreában – állította közös véleménycikkében James Mattis amerikai védelmi miniszter és Rex Tillerson, az amerikai diplomácia vezetője. Az Egyesült Államok tárgyalni akar Phenjannal, de az észak-koreai rezsimen a sor, hogy jelezze óhaját a jóhiszemű tárgyalásokra – hangsúlyozta a két miniszter.
James Mattis és Rex Tillerson álláspontját a The Wall Street Journal című napilap jelentette meg. A két miniszter hangsúlyozta: az Egyesült Államoknak „nem áll érdekében a rendszerváltozás, vagy Korea felgyorsított újraegyesítése”, és Washington „nem keres semmiféle ürügyet arra, hogy csapatokat állomásoztasson a demilitarizált övezettől északra”.
Mattis és Tillerson leszögezte: országuk nem akar semmi rosszat tenni az észak-koreai népnek, amely szerintük „már eddig is sokat szenvedett, s amelyet nem szabad összekeverni az ellenséges phenjani rezsimmel”, írja az MTI.
Az állásfoglalás szerint az Egyesült Államok és Észak-Korea között a koreai háború óta nem volt ilyen erőteljes a feszültség, s ennek oka Észak-Korea többször végrehajtott törvénytelen ballisztikusrakéta-kísérlete és háborús hangneme. „Erre a Trump-kormányzat, a nemzetközi közösség által támogatott diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlással válaszol” – szögezte le a két tárcavezető.
A feszültség növekedéséhez ugyanakkor Donald Trump minden eddiginél keményebb háborús üzenetei is hozzájárulhattak: tüzet és haragot ígért Kim Dzsongun rezsimjének, és Guam megtámadása esetén pedig olyan válasszal fenyegetett, amilyent még „ember nem látott.”
A két miniszter szerint Washington célja az, hogy Észak-Korea felszámolja ballisztikusrakéta-programját és a Koreai-félsziget teljesen, ellenőrizhetően és visszafordíthatatlanul atomfegyvermentes legyen. Ehhez Washington „a kudarcot vallott stratégiai türelem politikáját új politikával váltja fel, a stratégiai elszámoltathatósággal”.
Tillerson és Mattis utalt arra is, hogy Kína szintén támogatja az amerikai diplomácia megközelítését. Ám leszögezték: ha Kína aktívabb szerepet kíván játszani a térség békességének és stabilitásának biztosításában, akkor „döntenie kell, hogy él-e az Észak-Koreára gyakorolt, meghatározó erejű diplomáciai és gazdasági befolyásával”.