A Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai című könyv egy idősödő kurtizán botrányos életéről szól. 1748-ban jelent meg, a szerző, John Cleland azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyetlen csúnya szót sem használva írja meg a történetet, míg az adósok börtönében sínylődik.
Ez volt az első angol nyelvű erotikus regény; a pornográfia újonnan megjelenő formája akkor felháborította a cenzorokat és az egyházat, és úgy tűnik, csaknem 270 évvel később sértőnek találják a „hópehely-generáció” tagjai is. A „snowflake generation” szlengkifejezést a mostani évtized fiataljaira használják, akik bizonyos kérdésekben sértődékenyebbek és érzékenyebbek a korábbi nemzedékeknél – írja az MTI. (A snowflake kifejezés az 1996-os Harcosok klubja című regényben jelent meg először, és arra utal, hogy az egzisztencialista, önsegítő szemléletű nevelés hatására sokan gyönyörű, megismételhetetlen hópelyhekként tekintenek saját egyéniségükre – a szerk.)
Judith Hawley, aki XVIII. századi irodalmat tanít a Londoni Egyetemen, a The Times című brit lap hétfői számában azt mondta, az erotikus regény a diákokkal való egyeztetés után került ki a tananyagból, pedig évtizedekig szerepelt a fősodortól eltérő irodalmi törekvéseket bemutató kurzusokon.
A professzor a BBC rádióadásában megerősítette, hogy a diákok más művekre is panaszkodtak, köztük Emma Donoghue A szoba című könyvére, egy anyjával együtt fogva tartott kisfiú történetére – amelyből nemrég nagy sikerű film készült –, de még az olyan klasszikusokra is, mint a Lear király.
Utóbbival kapcsolatban a The Times arról kérdezte Judith Hawley-t, hogy a diákok mi kivetnivalót találnak Shakespeare művében. „Eltekintve a szemkivájástól és Cordelia halálától? Ami a legjobban sérti a diákokat, az a nők elleni erőszak és az öngyilkosság ábrázolása” – válaszolta a professzor. Elmondta, érkeztek panaszok Chinua Achebe Széthulló világ című kötetére is, de nem amiatt, ahogyan a nigériai író bemutatja, milyen borzalmas hatást gyakorolt a brit gyarmatosítás egy nigériai törzsre, hanem azért, mert az egyik szereplő veri a feleségét, és öngyilkosságot követ el.
A diákok kérésére az 1660 és 1780 közötti „ellenzéki” irodalmat bemutató kurzus olvasmánylistáján szereplő könyvek mellé figyelmeztetést mellékelnek. Ebben emlékeztetnek arra, hogy a XVIII. századi szövegek néhol a kor kellemetlen előítéleteit tükrözik, s a faji előítéletek, a szexuális erőszak és az, hogy az emberek ártottak önmaguknak, része volt az akkori társadalomnak, mint ahogy bizonyos formában a mainak is. A hallgatókat bátorítják, hogy forduljanak a tanárokhoz, ha aggodalmaik támadnának.
Judith Hawley szerint nem szabad felnagyítani az arról szóló vádakat, hogy a diákok el akarnák fojtani a szólásszabadságot az egyetemen. „Reméljük, hogy sikerült egyensúlyt találni, és bátorítani tudjuk a bonyolult kérdésekről szóló párbeszédet anélkül, hogy megnehezítenénk azon diákok dolgát, akiknek esetleg kifogásaik vannak – fogalmazott a professzor a tananyagra utalva.
