(Frankfurt)
A törökség tehát a 61 milliónyi német választópolgárnak csak töredéke. Ha önálló pártjuk lenne a törököknek, esélyük se lenne az ötszázalékos küszöböt megugrani. Ráadásul a török közösség sem egységes: törökök mellett kurdok, alaviták vagy örmény keresztények is ide tartoznak, márpedig az ő politikai nézeteik felettébb különbözőek lehetnek.
Összességében ezen szavazóréteg hagyományosan inkább a baloldali pártokhoz áll közelebb. Mivel többségük munkásként érkezett a hatvanas évektől Nyugat-Németországba, közösséget és védelmet elsősorban a szakszervezeti mozgalomban találhattak. A korábbi szocdem kancellárt, Helmut Schmidtet csak egyszerűen „papának” hívták. A kereszténydemokratáktól (CDU) mind vallásuk, mind osztályhelyzetük miatt inkább idegenkedtek. A szociáldemokráciához való erős kötődés a mai napig megvan. A németországi törökökre specializálódott Data4U közvélemény-kutató cég felmérése szerint 57 százalékuk az SPD-t, 29 százalékuk a Zöldeket, 12 százalékuk a szélsőbaloldali Die Linkét, 6 százalékuk a CDU-t és 1 százalékuk a liberális FDP-t választaná. Ez jelentősen eltér az össznémet eredményektől.
Eközben persze erős a török politika befolyása is.
Az idősebb generáció elsősorban csak török újságokból értesül a német fejleményekről is. Recep Tayyip Erdogan azonban csak egy szűk, de hangos kisebbség között népszerű.
A tavaszi török népszavazáson a németországi török származásúaknak csupán egyharmada szavazott Erdogan mellett. A török államfő politikájával eleve főleg azok szimpatizálnak, akiknek nincs német állampolgárságuk, és így szavazati joguk sem. Nemrég a török elnök mégis felszólította a németországi törököket, hogy a vele szemben leginkább kritikus pártokra, az SPD-re, a CDU-ra és a Zöldekre ne szavazzanak. Umut Karakas, a Data4U igazgatója lapunknak azt mondta, hogy nem szabad Erdogan befolyását lebecsülni: „Számos török Németországban a mai napig másodrendűnek érzi magát, nekik Erdogan ad identitást és önbizalmat”.
A német politikában sem érzik eléggé megjeleníve az érdekeiket, ami már azon is látszik, hogy összesen tizenegy török származású képviselő ül a 630 tagú Bundestagban. Josip Juratovic, a szociáldemokraták Horvátországban született parlamenti képviselője lapunknak eleve azt állítja, hogy a német parlamentben az összes bevándorló sincs megfelelően képviselve.
Miközben a német társadalom húsz százalékának bevándorló háttere van (ebben persze a Kelet-Európából kivándorolt németek is benne vannak), a Bundestagban ülők között csak hat százalék ez az arány. A törökök esetében a szakadék még mélyebb.
A keresztény uniópártok 309 képviselője közül például csupán egyetlenegy a török. A fiatal Cemile Giousouf eleve a német történelem első és egyetlen török származású CDU-s parlamenti képviselője. A baloldal sorai között tízen vannak, többségük a szociáldemokrata frakcióban. Török származású politikus legmagasabbra a Zöldeken belül tudott jutni: az erős sváb dialektusban beszélő Cem Özdemir a párt társelnöke, és egy esetleges kormányzati részvétel esetén ő lehetne a külügyminiszter is.
A CDU is azonban kezd nyitni a törökök felé. A párt a bevándorlók közül eddig főleg a volt szovjet térségből betelepültek között volt felettébb népszerű. Angela Merkel azonban a pártot a török szavazók felé is megnyitná. Ali Ertan Toprak kurd származású ügyvéd például régóta azért küzd, hogy a közösségéből egyre többen szavazzanak a CDU-ra.
A CDU keresztény emberképét muzulmánként is el tudja fogadni – amint lapunknak nyilatkozta.
Toprak szerint a baloldali pártok túl sokáig szemet hunytak Ankara befolyása felett. A Törökországból kitiltott kurd ügyvéd úgy véli, a CDU többet tesz az integrációért, mert Ankarával szemben is keményebb vonalat képviselt mindig. Az ügyvédet főleg az zavarja, hogy a baloldali pártok csak egy-két éve látták be, milyen veszélyt jelentenek a Törökországból származó imámok. Toprak attól is tart, hogy egy-egy német párton belül olyan törökök is megjelenhetnek, akik igazából Erdogan felé lojálisak.
Toprak azonban abban bízik, hogy a bevándorlók második és harmadik generációja a pártszimpátiáját tekintve is közelít majd a német átlaghoz.
A török származású szavazók iránt még a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt is érdeklődik. „Új Német Reménységek” néven önálló tagozat is létrejött a szélsőjobboldali párton belül e célra, a vezetője egy brémai görög meleg aktivista. Alex Tassis lapunknak azt hangsúlyozza, hogy ők csak azon bevándorlókat, így például török származásúakat képviselnék, akik kizárólag németnek érzik magukat. A pártnak eddig egyetlen ismertebb török politikusa van, a rajna-vidék-pfalzi Attila Sonal, aki szintén azzal indokolja AfD-tagságát, hogy nem szeretne parallel társadalmakat Németországban. E félelme azonban kevéssé megalapozott. A neves Bertelsmann Alapítvány augusztus végén közzétett felmérése szerint Európa országai közül Németországban igen sikeres a muzulmánok integrációja. Például több mint 73 százalékuk számára már a német az első nyelv, sőt, a muzulmán valláshoz való kötődésük is folyamatosan lazul.
