Ki az a politikus, akinek egyformán bejárása van Donald Trumphoz és Vlagyimir Putyinhoz? A ritka madár nem más, mint Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki szerdán ismét Szocsiba látogatott, hogy tárgyaljon az orosz elnökkel. 2015 szeptembere óta ez már a hatodik találkozó volt a két ország vezetője között, amivel az izraeli kormányfő még a hasonlóan serény Orbán Viktort is lekörözi (a magyar miniszterelnök a hétfőn kezdődő dzsúdó-világbajnokság apropóján idén harmadszorra válthat szót Putyinnal). És akkor még nem is számoltuk bele az ugyancsak rendszeres telefonhívásokat.
Megbeszélnivaló akad bőven. Izraelt elsősorban Szíria aggasztja, pontosabban az „ősellenség” Irán katonai jelenléte a szomszédban. A zsidó állam attól fél, hogy ha a Bassár al-Aszadot támogató Teherán végleg meg tudja vetni a lábát Szíriában, akkor a libanoni Hezbollahon és a „perzsákkal újabban szintén jobb viszonyt ápoló Irakon” keresztül olyan síita tengely jön létre, amely Izraelt és a egész térséget is fenyegeti. A veszély bebizonyítására Benjamin Netanjahu állítólag hírszerzési információkkal érkezett Szocsiba, és magával vitte többek között a Moszad vezetőjét, Joszi Cohent is. Ugyanezeket az értesüléseket nem mellesleg már az Egyesült Államokkal is megosztották, és Washingtont hű szövetségeshez illően a látogatásról is tájékoztatták.
A történetben azonban kettős csavar van. Először is, a szíriai háborúba nyíltan 2015-ben beszálló Oroszország ugyancsak a damaszkuszi kormány szövetségese, azaz Iránnal egy oldalon áll. Moszkva jó eséllyel pontosan tisztában van a perzsa állam katonai jelenlétével, és korántsem biztos, hogy ez zavarja. Másodszor, az előzőekből következően, Izrael folyton azt hangoztatja, hogy a szíriai helyzet megoldása elképzelhetetlen az amerikaiak és az oroszok együttműködése nélkül. Ehhez képest Benjamin Netanjahu éppen arról győzködte mindkét felet, hogy a nagy nehezen tető alá hozott, és többé-kevésbé működőképes tűzszünetet – tehát szinte az egyetlen pontot, amelyben egyetértettek – dobják sutba, mert az sérti Izrael érdekeit. Félelmei egyáltalán nem is alaptalanok, hiszen a fegyvernyugvás csak tünetileg kezeli, de nem oldja meg a konfliktust, a „zavarosban halászás” pedig valóban a Hezbollahnak és Iránnak kedvezhet. Megőrizni Szíria egységét, idővel leváltani Bassár al-Aszadot, távol tartani a perzsa befolyást, tervet készíteni a háború utánra – mára ezek lettek a jeruzsálemi kormány elsődleges céljai, amihez azonban össze kellene békíteni Moszkvát és Washingtont. Erre a mindkét elnöknél „jól fekvő” Benjamin Netanjahunak egyfajta híd szerepben lehet is némi esélye.
Tapasztalatait akár már csütörtökön el is mesélheti Donald Trump vejének és Közel-Kelet-tanácsadójának, Jared Kushnernek, aki egy amerikai delegáció élén érkezett a térségbe. A csapat Szaúd-Arábiát, Jordániát és Egyiptomot – Kairóban a külügyminiszter lemondta a találkozót Kushnerrel, tiltakozásul, amiért Washington 100 millió dollárral csökkentette az országnak szánt katonai támogatást – érintve Izraelbe is ellátogat. Feladatuk elméletileg az izraeli–palesztin béke előmozdítása lenne, azonban az utóbbi időben újra fellángoló erőszakot látva erre nem a legtökéletesebb az időzítés, és a politikai akarat is mindkét részről hiányzik.
