Több tízezer kurd vonult utcára a hétvégén a németországi Kölnben, hogy támogatásukról biztosítsák a Kurd Regionális Kormányt (KRG) a szeptember 25-én tartandó függetlenségi referendumon. A rendezvényen felolvasták Maszúd Barzani, a kurd autonóm területek elnökének levelét is, aki arra kérte a több mint egymillió fős európai diaszpóra tagjait, szavazzanak a függetlenségre, hogy ezzel véget érjen a kurdok elnyomása. Ezzel egyidejűleg az iraki Kurdisztánban is óriási a készülődés annak ellenére, hogy korántsem biztos a siker.
Az első világháború idején a britek ígéretet tettek egy önálló kurd állam megteremtésére, a térség felosztásakor azonban ez mégsem jött létre. Így a ma már több mint 30 milliós kurd népesség döntő többsége négy országban, Törökországban, Iránban, Szíriában és Irakban él, kisebbségben, bár utóbbi országban hivatalosan működő kormányuk is van 1992 óta. Sőt, Irak 2003-as amerikai inváziója után nem sokkal kikiáltották a Kurd Autonóm Régiót, ami saját parlamenttel és haderővel bír, az Iszlám Állam (IÁ) ellen is sikerrel vették fel a harcot az elmúlt években. A bagdadi központi kormánnyal való együttműködésük azonban korántsem alakult jól: az iraki alkotmány értelmében a kurdok ugyan 17 százalékban részesednének a központi költségvetésbe befolyt pénzekből, ezt azonban 2014 óta nem kapják meg, mivel beüzemelték az iraki kormányzattól független kőolajvezetéket Törökország felé. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a kurdok ugyanebben az évben bevonultak a vitatott hovatartozású kirkuki régióba, amely hatalmas kőolajkészleteket rejt. És bár Maszúd Barzani Kurdisztáni Demokrata Pártja eredetileg szövetségi státuszt akart Kurdisztánnak Irakon belül, a kurd hadsereg, vagyis a pesmergák IÁ felett aratott győzelmei nyomán most már a teljes függetlenség mellett tört lándzsát. Mivel a kurdok jóval nagyobb területet ellenőriznek, mint ameddig Kurdisztán határai terjednek, egy győztes referendummal különösen előnyös pozícióból tárgyalhatnának Bagdaddal a leendő országhatárokról.
Habár a referendum nem kötelező erejű, a térség országai élesen ellenzik Erbíl lépését. Túl azon, hogy Bagdad teljes mértékben ellenzi a népszavazást, a török külügyminisztérium júniusban „rettenetes hibának” nevezte a kurd népszavazást, Ankara szerint a lépés nem válik sem a kurd autonóm terület, sem Irak hasznára, továbbá a népszavazás olyan negatív következményeket szül, amelyek növelni fogják a régió bizonytalanságát. Az iráni külügy is jelezte, hogy Kurdisztán Irakhoz tartozik, az iraki alkotmányon kívül meghozott döntések pedig csak újabb problémákhoz vezetnének a térségben. De a nagyhatalmak sem lelkesednek Erbíl lépéséért. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter augusztus közepén a függetlenségi népszavazás elhalasztását kérte, Moszkva pedig jelezte: az iraki állam egységét és területi integritását támogatják, amelyben feltétel nélkül tiszteletben tartják az összes etnikai és vallási csoport jogait.
A kurdisztáni referendum az IÁ elleni harcot is érinti. Így vasárnap Kirkuk kormányzóság vezetője elmondta: értesülései szerint a Tall-Áfárnál aratott győzelem után az iraki erők valószínűleg nem (a Kurdisztánnal határos) Havijja városát és környékét fogják felszabadítani, ami „bűncselekmény” az itt élő lakossággal szemben. Kurdisztánban egyébként a magyar honvédség Iraki Kiképzésbiztosító Kontingense is jelen van, ami partnerképesség-építési, katonai segítségnyújtási és tanácsadási, őrző-védő és csapatkísérő feladatokat lát el 2019. december 31-ig. Így a referendum végkimenetele – amelyen szinte bizonyosan óriási többségben lesznek az igen szavazatok – nem csak a kurd nép jövőjét, hanem az egész térség biztonságát befolyásolja.
