Mégis mi folyik Washingtonban? Shakespeare-i üzemmódban a Fehér Ház

Civódások, furkálódások nyomán mégiscsak a bevett elit kerekedik felül a Trump-kabinetben.

De mi áll a személyzeti káosz mögött? A kívülálló, a bevett washingtoni politikával szemben radikálisan új megközelítést felvázoló Trump eleve nem bírt akkora csapattal, hogy akárcsak a kritikus pozíciókat betöltsék a Fehér Házban, pláne a szélesebb értelemben vett apparátusban. Ez arra kényszerítette – kiemelt terület a kül- és biztonságpolitika volt –, hogy a Republikánus Pártra, a konzervatív holdudvarra támaszkodjon, melynek színeiben, kénytelen-kelletlen lefolytatta sikeres kampányát a demokrata Hillary Clintonnal szemben. További faktorként említhető az elnökválasztásba történt állítólagos orosz beavatkozás, melynek ellenfelei szerint Trump volt a haszonélvezője. Ezektől a vádaktól megszabadulni nem tudván, alkotmányos elmozdítási eljárástól (impeachment) fenyegetve minden személyzeti döntését kiemelt figyelemmel kísérik, így csak akkor járhat biztonságos úton, ha a bevett politikai elitből, az apparátust megjárt emberekből válogat magának. Olyannyira éles a helyzet, hogy a stábjában központi, „ideológiai” szerepet betöltő Steve Bannonnak, a Trump kampányát felépíteni segítő Breitbart hírportál korábbi főszerkesztőjének is visszavonulót fújtak. A Nemzetbiztonsági Tanácsból éppen az a főtanácsadó, a szintén nyugalmazott tábornok Herbert McMaster távolította el Bannont, akit utóbbi ajánlott oda. Persze nem mintha az előzmények dicsőbbek lettek volna: McMaster elődje, Michael Flynn azután kényszerült távozásra, hogy kiderült, nem mondott igazat Mike Pence alelnöknek az oroszokkal folytatott találkozóiról. 

Végül, de nem utolsó sorban emlékezetes marad Trump első fél évének legjelentősebb áldozata, James Comey, a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) igazgatója. Hillary Clinton szabálytalan külügyminiszteri e-mail-használatának vizsgálata kapcsán tett ellentmondásos lépései kétségtelenül használtak Trump kampányának, kritikus pillanatban megsegítve azt. Mégis, amikor az orosz beavatkozással kapcsolatos vizsgálódásokat illetően elutasította az immár elnök Trump kérését a konstruktív „hozzáállásra”, az rövid úton megszabadult tőle. Ahogy a dolgok most állnak, immár bizonyos, hogy ez a személyzeti döntés is inkább ártott meghozójának, mintsem hogy segítette volna.

Az elnök diktált fiának?

A The Washington Post című lap hétfőn közölt információi szerint Donald Trump személyesen diktálta le nagyobbik fiának azt a július első felében közzétett, később félrevezetőnek bizonyult sajtónyilatkozatot, amelyben az ifjabb Trump azt állította az oroszokkal tartott 2016. júniusi találkozójáról, hogy annak nem volt köze apja elnökválasztási kampányához. Az amerikai elnök ellenfelei abban reménykednek, hogy a „hamis nyilatkozatra való felbujtással” esetleg jogsértést is Trumpra lehetne bizonyítani.