Máshol is zajlik az élet. A cseh parlamenti választásokat október végén tartják, és nem kétséges, hogy Andrej Babis korábbi pénzügyminiszter vezetésével a centrista ANO párt fog kormányalakításra feljogosító többséget szerezni. – Az a kérdés, hogy Babis megválasztása után liberálisabb, Európa-barátabb politikát folytat-e majd a jelenlegi kormányfőnél, Bohuslav Sobotkánál. Ha igen, az könnyen szakításhoz vezethet a csehek, illetve a Brüsszelt folyamatosan ostorozó magyarok és lengyelek között – vélekedik Bartha Dániel.
Szlovákiában, ha lehet, még bonyolultabb a helyzet. Robert Fico kormányfő úgy egyensúlyozik Brüsszel, valamint a visegrádiak között, hogy neki sem kell a szomszédba mennie populizmusért.
– Amikor a populista politikáját akarta kiszolgálni, Robert Ficónak jól jött például a keletre exportált élelmiszerek rosszabb minőségének témája, illetve amikor ennek V4-es kereteket tudott adni. Mivel azonban attól tart, hogy ha egy kalap alá veszik a demokratikus jogok csorbítása miatt Nyugatról rengeteget kritizált Varsóval és Budapesttel, akkor egy esetleges kétsebességes Európa kialakítása esetén a perifériára szorul, hosszú távon nem érdeke összeveszni Brüsszellel – magyarázza Bartha Dániel.
Ugyanez igaz egyébként a csehekre is, akik szintén nem akarnak csak a magyarok és lengyelek kedvéért perifériára szorulni, ezért adott esetben képesek lehetnek feláldozni a szorosabb visegrádi szövetséget. – Ha ki nem lépnek is, egy esetlegesen liberális politikába kezdő cseh kormány és egy Brüsszelhez húzó Pozsony olyan megosztott V4-es csoportot idézhet elő, amilyet Vladimír Meciar szlovák miniszterelnöksége óta nem láthattunk – állítja Bartha Dániel.
