Szelfik és hazugságok

Majdnem sikerült elhallgatni az unió külügyi főképviselőjének teheráni látogatását.

Kedélyes cikkecskével örvendeztette meg olvasóit, azaz klikkelőit néhány napja a 444.hu nevű hírportál. A szenzációs főcím szerint „teljesen bezsongtak az iráni parlamenti képviselők attól, hogy nő került a terembe”. A hír és a mellékelt fotó annak kapcsán született meg, hogy Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője teheráni tárgyalásai során meglátogatta az iráni parlamentet is. A rövidke hír kiemeli az iráni képviselők állítólagos megdöbbenését azon a tényen, hogy, idézem, „Mogherini egy nő (!)”. Az üzenet világos, Irán annyira sötét hely, hogy egy nő a parlament közelébe sem kerülhet. A képviselők pedig, mint a muszlim férfiak általában, sötét macsók.

A valóság persze egészen más. Az iráni parlamentben 1963 óta ülnek nők, és a legutóbbi, 2016-as választáson tizenheten kerültek be képviselőnek. (A magyar parlamentben húszan ülnek, ami nem sokkal több a tizenhétnél.) Politikailag Róháni elnök mérsékelt, reformista táborába tartoznak, és nyilvánosan küzdenek a nők jogainak bővítéséért. Egy olyan országban, ahol az egyetemi hallgatók többsége nő, ezen amúgy nem is lehet csodálkozni. A konzervatív vallási hagyományok természetesen megnehezítik a teljes emancipációt. A nemzetközi sajtó éppen ezért emelte ki a legutóbbi választások kapcsán, hogy az iráni történelemben először több nő került be a parlamentbe, mint iszlám klerikus, azaz durva leegyszerűsítéssel pap.

Egy nyári kis hírhez persze nem szükséges részletesen ismerni az iráni belpolitikát. De a cikk egész szellemisége nem annyira tudatlanságról, mint inkább szélsőséges elvakultságról árulkodik Irán irányában. Azt, hogy az iráni parlamentnek vannak-e nőtagjai, a Google kereső segítségével néhány másodperc alatt megtudhatja az, aki beírja a „women in the Iranian Parliament” szavakat. Ilyen minimális angoltudást talán nem túlzás elvárni egy vezető hírportál szerkesztőitől.

A Federica Mogherinit körbeszelfiző iráni férfi képviselőkről szóló cikk persze hallgat arról, hogy az EU-s vendég teheráni látogatása azért többről szól, mint hogy „egy nő(!)” megjelent abban a teremben, ahol amúgy tizenhét iráni képviselőnő folyamatosan jelen van. Néhány nappal azután, hogy az Egyesült Államok újabb szankciókat fogadott el Irán ellen, az unió külügyi főképviselője Teheránba ment, hogy részt vegyen az újraválasztott, reformista elnök beiktatásán. És nem mellesleg tárgyaljon az iráni vezetőkkel, fenntartsa az EU és Irán közti párbeszédet. Ennek mindenki örülhet, aki hisz az erős és önálló külpolitikát folytató Európai Unióban. És aminek nyilván nem örül az, aki nem híve egy erős és önálló uniónak. A Mogherini-látogatás valódi értelméről ezért kellett a szelfizgető iráni képviselők képével és vaskos csúsztatással elterelni a figyelmet. Ezt tették a vezető nyugati lapok is, de ők legalább nem tagadták le azt a tényt, hogy az iráni parlamentnek évtizedek óta vannak női tagjai.

Ebben a történetben, mint cseppben a tenger, minden benne van, amitől a közéletünk és külpolitikai gondolkodásunk olyan sivár. Nyolc hónappal a sorsdöntő választások előtt talán természetes, hogy a belpolitikai szenvedélyek egyre hevesebbek. Közel kétharmados parlamenti többségük és médiatúlsúlyuk ellenére a kormányerők elbizonytalanodtak, s ezért példátlanul uszító és demagóg kampányba kezdtek. Ilyen körülmények között megérti, el is várja az ember, hogy az ellenzéki érzelműek is tanuljanak meg tömören, egyértelműen és sarkosan fogalmazni. Magam is becsülöm a 444.hu belpolitikai cikkeinek a többségét. A langyosokat, legalábbis mifelénk, kiköpi száján az Úr. És ha Ő nem is, megteszi ezt mindkét politikai oldal. Nem most van ideje az árnyalt, egyrészt-másrészt fogalmazásnak. (Bár lehet, hogy ennek több híve lenne, mint sokan gondolják.)

Zárt dobozok vannak, mindkét oldal szigorúan csak a maga dobozából vehet elő állításokat, érveket, rossz esetben csúsztatásokat, hazugságokat is. Nem tagadom, elkötelezett híve vagyok a kormányváltásnak, ezért elfogadom ezeket az állapotokat. Abban a reményben, hogy a demokratikus erők győzelme után a mai ellenzéki és független média ugyanolyan keményen kritizálja az új kormányt, mint ahogy a java 2010 előtt is tette.

Az azonban egyáltalán nincs rendben, hogy lassan kül- és geopolitikai gondolkodásunkat is zárt dobozokba kényszerítik. Vannak országok és politikusok, amelyek említése nyomán vezényszóra ugyanazt kell gondolnunk, hacsak nem akarunk reménytelenül kilógni a szekértáborból. Irán erre különösen jó példa. Ez a több ezer éves kultúrával, művelt és rokonszenves néppel, nagyszerű filmművészettel és csodálatos műemlékekkel rendelkező ország ideális téma lehetne a mai iszlám ellentmondásainak megértéséhez. A demokrácia és a vallási diktatúra szinte elválaszthatatlanul keveredik benne egymással, aminek beszédes jele, hogy az ország nagy többséggel megválasztott köztársasági elnöke lényegében ellenzékinek számít a valódi hatalom gyakorlóival szemben. És feltehetően Irán az egyetlen muszlim ország a világon, amelynek parlamentjében zsidó képviselő is ül. Igaz, ő férfi.

Ebből azonban gyakorlatilag semmi sem jelenik meg a hazai média pártos többségében. A kormánypárti médiának nincs kialakult véleménye Iránról, az elkötelezett híveknek egyik nap a muszlimellenes uszítás, másnap egy teheráni Semjén-látogatás alapján kell hideget-meleget gondolniuk az országról. A liberális média kétségkívül következetesebb, benne Irán sötét és kegyetlen diktatúraként jelenik meg. Amit Iránról sulykolnak – elnyomják a nőket, üldözik a keresztényeket, nincsenek valódi választások, gyanúsan támogatják az iszlám terrorizmust –, valójában nem annyira Iránra, mint inkább Szaúd-Arábiára állna. De erről nem szabad beszélni, hiszen Szaúd-Arábia a nagy szövetségesünk nagy barátja.

Mindez nem csak sajtóetikai kérdés. Felelős atomtudósok egyre gyakrabban figyelmeztetik a világot arra, hogy nem múlt el a modern apokalipszis, minden idők legborzalmasabb háborújának a veszélye. Eszelős mennyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel a világban, és a politikusok fokozott józanságára van szükség ahhoz, hogy ne szabaduljon el egy végzetes láncreakció. Márpedig egyre több felelőtlen embert látunk veszélyes közelségben az atomkulcshoz. Az iráni atommegállapodás minden józan szakértő szerint mérsékelte egy nukleáris konfliktus esélyeit a Közel- és Közép-Keleten. Donald Trump ezt a megállapodást akarja szétverni, az Európai Unió pedig megvédeni. Ennek biztató jele Federica Mogherini teheráni látogatása is.

Voltaképp hálásak lehetünk a Mogherinit körbeszelfiző perzsa képviselőknek. Ha higgadtan a helyükön maradnak, az úgynevezett „mainstream média” a The Washington Posttól a 444.hu-ig sikerrel hallgatja el, hogy erre a vizitre egyáltalán sor került.