Terrortérkép: még mindig sok turista kerüli Brüsszelt

Körülnéztünk, milyen most az élet ott, ahol a gépfegyveres rohamosztagosok és a katonai teherautók már részei a városképnek.

Július ötödikén Brüsszelben, Anderlecht negyedben házkutatásokat tartottak a rendőrök és egy garázsban kalasnyikovokat, lőszert, kézifegyvereket, golyóálló mellényeket, detonátorokat és rendőrruhákat találtak. Mintha csak a „Hogyan legyünk terroristák?” kézikönyv függelékét olvasnánk. Őrizetbe vettek négy embert is, akiket később elengedtek. Másnap a szövetségi ügyész bejelentette, hogy nem árt az óvatosság: a sikeres rendőri akciók után a terroristák szorult helyzetben érezhetik magukat, ezért – mielőtt újabb lebukások történnének – merényleteket hajthatnak végre. Körülnéztünk Brüsszelben, milyen most az élet ott, ahol a gépfegyveres rohamosztagosok és a zöld katonai teherautók már részei a városképnek.

2016. március 22-én reggel, a repülőtéren elkövetett támadás után egy metrómegállóban robbantottak a terroristák. Maalbeek megálló az uniós negyed közepén van, a reggeli órákban különösen forgalmas. A megálló hosszú ideig zárva volt, el kellett tüntetni a robbanás nyomait. Most, nyár derekán jóval kisebb a forgalom. A peronon állókat andalító zene fogadja, a két metrójárat valamelyike pár percenként megáll. Az esztelen gyilkolásra egy emlékfal hívja fel a figyelmet a bejáratnál: középen egy piros szív, körülötte pedig sok száz üzenet, gondolat, kérdés. Katonának, rendőrnek nyoma sincs.

Maalbeektől csak három megálló a központi pályaudvar, aztán még három, és már a hírhedt Molenbeek-be ér az ember, oda, ahonnan a terroristák is jöttek. A központi pályaudvar pár száz méterre van a Grand Place-tól, a főtértől, ahol mindig nagy  a nyüzsgés, az éttermek és az utcák tele vannak, a kocsmák szintén, de azért mindig akad hely. A pályaudvar bejáratát már gépfegyveres katonák őrzik. Bent, az állomáson is biztos, hogy találkozik az ember katonával, egyikük pár hete le is lőtt egy terroristát. Ő szerencsére nem ért célt: eleve olyan helyen próbálkozott egy bomba  felrobbantásával, ahol tulajdonképpen senki sem volt, ráadásul a pokolgép csak részben robbant fel. A férfi elmenekült, aztán lelőtték. Vagy ahogy itt mondják: semlegesítették. A robbanás nyomai azonban a mai napig ott vannak az állomás padlóján, két-három négyzetméteren barnás, égett folt emlékeztet a sikertelen támadásra. Kezdetben még rengetegen fotózták, ma már csak átsétálnak rajta, valószínűleg fogalmuk sincs az embereknek, hogy mi történt ott.

A világörökség részét jelentő Grand Place most különösen szép, mert a teret övező egyetlen épület sincs felállványozva, ritka az ilyen időszak. Itt dolgozik Mario, egy spanyol fiatalember, aki Antwerpenben lakik, és főleg dél-amerikai turisták számára vállal ingyenes idegenvezetést Brüsszelben és Bruges-ben – nagyon szép belga történet. Mario arról beszélt, hogy érezhetően és nagyon visszaesett az idegenforgalom a párizsi és brüsszeli támadások után és ez még mindig tart. Úgy látja, hogy ha valaki egy nyugat-európai városba akar kirándulni, akkor a terrorveszély miatt nem a belga, vagy a francia fővárost választja. Azt is mondja, sokszor el kell magyaráznia, hogy nem minden muszlim terrorista, mint ahogy az ő muszlim ismerősei, barátai is alig győzik bizonygatni, miszerint az iszlám a béke vallása. Mario szerint a gépfegyveres katonák megrettentik a turistákat, sőt, sok dél-amerikai látogatót valósággal sokkolt a látvány, ők ugyanis semmiféle terrorcselekményekről nem hallotta. 

Elköszöntem a rendkívül szimpatikus idegenvezetőtől, és felkerestem a legnagyobb brüsszeli vasúti pályaudvart, a Midit, vagyis a Délit. Itt ugyan nem volt terrortámadás, de mindig hatalmas forgalma miatt kiemelt célpontként kezelik. Ennek megfelelően a bejáratoknál és a váróteremben is sok a katona. Azt lehet megfigyelni, hogy ha egy pontot őriznek a katonák, akkor ketten vannak, ha viszont járőröznek, akkor hárman, ék alakban, egymást biztosítva haladnak. A Midin állnak meg a szuperexpresszek (TGV, Thalys, ICE, Eurostar), amelyek biztosítására külön intézkedéseket vezettek be nemrég. Ezekkel a járatokkal ugyanis néhány óra alatt 700-800 kilométert lehet megtenni, vagyis ideális a menekülésre. A peronon szúrópróbaszerűen ellenőrzik az utasokat, a gyakorlat az, hogy átlagban minden tizedik embert kivesznek a sorból. Speciálisan kiképzett rendőrök végzik ezt a munkát, egyelőre tízen vannak, de érkezik az utánpótlás. Ilyen rendszert vezettek be a liege-i és az antwerpeni állomáson is, a belga belügyminiszter szerint az állomások biztonsága ezzel hatványozottan nő, mert a terroristák mindig a kisebb ellenállás felé mennek. Mindenesetre az utasok figyelmét felhívják, induljanak el otthonról korábban, mert elképzelhető, hogy sorok alakulnak ki. És valóban, nem ritka, hogy egy órát is kell várni, míg valaki fel tud szállni a londoni vonatra.

Hogy valami pozitív fejleményről is beszámoljunk: a brüsszeli turisztikai szektor lassan kezd magára találni, ennek azonban nagyon komoly ára volt. Erről beszélt a Magyar Nemzetnek Geert Cochez, a Brüsszeli Turisztikai Hivatal igazgatóhelyettese. A szakember elmondása szerint a szállodák foglalási adatain igen érzékletesen látszik, hogy mi történt az elmúlt két évben. 2015 júniusában a szobák 85 százaléka volt foglalt, aztán jött a párizsi merénylet, ennek nyomán a brüsszeli lezárások, fokozott terrorveszély és decemberre már csak a szobák felét adták ki, ami húsz százalékkal volt az ilyenkor szokásos adat alatt. A kormány nagyon sok pénzt költött pozitív városmarketingre, ennek része volt például a Call Brussels, aminek keretében nyilvános telefonállomásokat lehetett felhívni a világ bármely részéről, az arra haladók pedig elmondhatták, hogy mennyire biztonságos a város. Az adatok lassan javultak, egészen március 22-éig, a brüsszeli robbantásokig. Utána ismét mélyrepülés kezdődött a turizmusban. Geert Cochez hozzátette: rendkívül nagy érvágás volt, hogy a márciust követően három hónapban szinte minden konferenciát lemondtak, márpedig ez adja a brüsszeli szállodafoglalások felét. A kormány megint csak a zsebébe nyúlt, sokat költött az ágazatra, miközben üldözte a terroristákat, törvényeket hozott és módosított, amelyek úgy tűnik elnyerték a lakosság bizalmát is. Idén júniusban a szállodafoglalási adatok már megközelítették a két évvel ezelőttit, 75 százalékon áll a mutató.

Az adatok nyilván tovább javulnak – ha nem történik semmi. Mert ne felejtsük el, Brüsszelben a 4-fokozatú skálán 3-as a terrorkészültség, azaz a fenyegetés továbbra is jelentős és a terrortámadás veszélye „lehetséges, és valószínű”.