A szociális befogadás jegyében nem a hotel az egyetlen projekt, amely részben uniós segítséggel működik a kerületben. Az épülethez szorosan kötődik, hogy a szállodával közösen az egyik helyi nonprofit szervezet gyakorlati képzéseket is biztosít az alacsony iskolai végzettségű munkanélkülieknek. Ezek révén a fiatalok olyan ismeretekre tehetnek szert, amelyek később segítik munkához juttatni őket, például a szállodák takarítószemélyzeteként. Szintén a fiatalokat célozza meg a molenbeeki Art2Work program. Itt olyan 18–30 év közötti felnőtteket igyekeznek segíteni többek közt karrier-tanácsadással, akik legfeljebb a középiskolát végezték el.
A projekt bemutatóin jelen volt Francoise Schepmans, a jelentős számú muszlim lakta kerület polgármesternője, aki kérdésünkre azt válaszolta: bár vannak náluk problémák, a többség számára az élet normális kerékvágásban zajlik. Arról is beszélt, Molenbeek imázsán kulturális és sportprogramokkal igyekeznek javítani, ami azonban időbe telik, „de határozottan pozitív vagyok” – jelentette ki. – Jöjjenek Molenbeekbe, és meglátják, milyen – javasolta búcsúzóul.
Brüsszel minden igyekezete ellenére, a 28 uniós ország polgárainak közel kétharmada egyáltalán nem hallott olyan, az Európai Unió társfinanszírozásában működő projektről, ami hozzájárult lakókörnyezete fejlesztéséhez – ezt már Steven Engels, az Európai Bizottság belgiumi munkatársa mondta. Előadásából ráadásul kiderült az is, hogy ez a kétharmados arány bizony évek óta változatlan, 2010-ben, 2013-ban és 2015-ben is mindössze az emberek 34 százaléka értesült a programokról. Igaz, akik hallottak róluk, azok döntő többsége (75 százalék) azt mondta: az adott program pozitív hatással volt a környékükre. Mindössze ötödük állította ugyanakkor, hogy személyesen, a mindennapi életében is hasznát vette a fejlesztéseknek.
