Magyar szemmel szokatlan, ahogy nyugat-európai épületek között járva nagy arányban látni hagyományos muszlim öltözetű nőket és férfiakat. Ám a látványt magyarázza a helyszín: a hírhedtté vált brüsszeli kerületben, Molenbeek-Saint-Jeanban vagyunk. A közel 97 ezer lakosú Molenbeek neve akkor vált ismertté a világ számára, amikor 2015 novemberében terrortámadás-sorozat érte Párizst, mely 130 áldozatot követelt. Mint kiderült, az elkövetők közül többen is a muszlim bevándorlók lakta Molenbeekhez kötődtek. A kerülethez megdöbbentően sok másik terrortámadás is kapcsolható. Például a 2004-es madridi vonatrobbantások egyik elkövetője is itt lakott, akár csak a 2014-ben a brüsszeli zsidó múzeumban elkövetett mészárlás gyilkosa is, de a 2016. tavaszi brüsszeli robbantássorozat kivitelezői esetében is ide vezettek a szálak. Ráadásul pár hete egy marokkói állampolgárságú férfi is robbantani próbált a brüsszeli központi pályaudvaron, és mint kiderült, ő is Molenbeekben lakott. Idén hozták nyilvánosságra, hogy a belga rendőrség szerint 51 (!) olyan szervezet található e városrészben, amely terroristákhoz köthető. Szintén néhány hónapos hír, hogy Molenbeek egyik részén három hónapos gyülekezési tilalmat vezettek be este kilenc és reggel öt óra között.
Ilyen előzményekkel nem csoda, ha a pihenni vágyóknak nem első számú úti célja a kerület. Ám az unió és Belgium – többek közt a turisztikai vonzerő növelésével – szeretné felfelé ívelő pályára állítani a kerületet. Hogy ezt pontosan hogyan képzelik, azt egy nyári sajtóúton mutatták meg az újságíróknak, akik maguk is kipróbálhatták, milyen a kerületben megszállni.
Az unió, a helyi önkormányzat és a brüsszeli állam támogatásával 2015 nyarán megnyitott, környezetbarát Hotel Belvue-t puritán, szürke, de tiszta szobák jellemzik. A személyzet egyelőre kissé talán tapasztalatlan, de kedves és segítőkész. Például az egyik vendég kérésére megoldják, hogy kapjon reggelit is, holott eredetileg erre nem készültek fel.
Bár kérdés, hogy a környék rossz híre mennyire csábít hosszú esti sétákra, ám úgy tűnik, a vendégek többsége igen elégedett a háromcsillagos hotellel: a szállásokat értékelő Booking.comon például eddig közel 960-an pontozták a Hotel Belvue-t, s átlagosan 8 pontot adtak a maximálisan elérhető 10-ből. Ugyanakkor tény: a hely 2015 nyarán nyitott, s egyelőre nem nyereséges.
A szociális befogadás jegyében nem a hotel az egyetlen projekt, amely részben uniós segítséggel működik a kerületben. Az épülethez szorosan kötődik, hogy a szállodával közösen az egyik helyi nonprofit szervezet gyakorlati képzéseket is biztosít az alacsony iskolai végzettségű munkanélkülieknek. Ezek révén a fiatalok olyan ismeretekre tehetnek szert, amelyek később segítik munkához juttatni őket, például a szállodák takarítószemélyzeteként. Szintén a fiatalokat célozza meg a molenbeeki Art2Work program. Itt olyan 18–30 év közötti felnőtteket igyekeznek segíteni többek közt karrier-tanácsadással, akik legfeljebb a középiskolát végezték el.
A projekt bemutatóin jelen volt Francoise Schepmans, a jelentős számú muszlim lakta kerület polgármesternője, aki kérdésünkre azt válaszolta: bár vannak náluk problémák, a többség számára az élet normális kerékvágásban zajlik. Arról is beszélt, Molenbeek imázsán kulturális és sportprogramokkal igyekeznek javítani, ami azonban időbe telik, „de határozottan pozitív vagyok” – jelentette ki. – Jöjjenek Molenbeekbe, és meglátják, milyen – javasolta búcsúzóul.
Brüsszel minden igyekezete ellenére, a 28 uniós ország polgárainak közel kétharmada egyáltalán nem hallott olyan, az Európai Unió társfinanszírozásában működő projektről, ami hozzájárult lakókörnyezete fejlesztéséhez – ezt már Steven Engels, az Európai Bizottság belgiumi munkatársa mondta. Előadásából ráadásul kiderült az is, hogy ez a kétharmados arány bizony évek óta változatlan, 2010-ben, 2013-ban és 2015-ben is mindössze az emberek 34 százaléka értesült a programokról. Igaz, akik hallottak róluk, azok döntő többsége (75 százalék) azt mondta: az adott program pozitív hatással volt a környékükre. Mindössze ötödük állította ugyanakkor, hogy személyesen, a mindennapi életében is hasznát vette a fejlesztéseknek.
