Donald Trumpnál sincs meg a „csodarecept” az afganisztáni háború lezárására – új stratégia helyett mindössze ennyi derült ki azután, hogy az amerikai elnök és tanácsadói pénteken Camp Davidben egyeztettek. A nyilvánosságra került információk alapján alapvetően két út közül választhatnak: vagy a júniusi NATO-döntéssel összhangban 3-4 ezer fővel növelik az afganisztáni katonai jelenlétet, vagy nagyobb hangsúlyt fektetnek a hírszerzésre és a dróntámadásokra. Óriási változásokra az Egyesült Államok afganisztáni politikájában tehát nem lehet számítani, még akkor sem, ha Donald Trump már bebizonyította, ha kell, nem finomkodik: áprilisban a legerősebb nem nukleáris fegyver, a „minden bombák anyja” elnevezésű robbanószerkezet ledobásával „köszönt be” elnökként Afganisztánban.
Az erősítés mindenképpen jól jön. Ahogyan azt John McCain veterán republikánus szenátor is elismerte, az Egyesült Államok és szövetségesei által támogatott afgán kormányerők nem állnak nyerésre. Míg tavaly az ország területének 65 százalékát tartották ellenőrzésük alatt, ez mostanra 60 százalék körüli arányra csökkenhetett. Ha ez még nem hangozna kellően siralmasan, beszédes az is, hogy csak becslésekről beszélhetünk, gyakorlatilag nem találni két olyan térképet, amelyek pontosan ugyanazt mutatnák arról, hogy a területek hány százalékát uralják a tálibok, és hol. A rendőrség gyakran tehetetlen a városi támadásokkal szemben, sőt gyakran megesik, hogy egy merénylet után menekülőre fogják azok, akiknek a biztonságért kellene felelni.
Korai előre temetni Trumpék Afganisztán-stratégiáját, de az nem túl biztató, hogy az ingatlanmágnásból államfővé vált milliárdosnál rutinosabb politikusok, így George W. Bush és Barack Obama is bent ragadtak a konfliktusban. Igaz, Afganisztán az utóbbi száz évben szinte végig háborús terep volt. Ennek fő oka, hogy a seregnyi etnikumból mesterségesen összetákolt ország már a tálibok előtt is kormányozhatatlan volt, egy nyugati csapatkivonás esetén pedig alighanem ismét összeomlana.
